Benedek Elek születésnapja alkalmából Zalka Csenge Virággal és Varga-Fogarasi Szilvivel blogsorozatot indítottunk, Hetedhétfő címmel. Mert mindhárman mesemondók vagyunk, Elek apó szülinapjától számítva egymást követő hét hétfőn jelentkezünk, mesékkel, meséléssel kapcsolatos témákkal. Korábbi témáinkat itt és itt találjátok.
Ezen a héten azt áruljuk el, hogy kinek mi volna az álomfellépése.
A már beteljesült álmokkal kezdeném. Mert korábbi fellépéseim sorát nézegetve nem egy olyat találok, ami egy-egy álmom megvalósulása volt, vagy egyszerűen csak "úristen ez tényleg velem történik?!"-élmény.
Az első önálló mesélésem mindjárt ilyen: Akik régebben követik a blogom, tudták rólam, hogy alapvetően és mindenek előtt madarász vagyok. Hát nem meglepő, hogy megilletődött voltam, mikor megkaptam a lehetőséget, hogy a Magyar Madártani Egyesület 9. helyi csoportjának rendezvényén mesélhettem életemben először egyedül. 2011. május 13. Pátkán meséltem a Fülemülék éjszakáján. Fülemüle témában a kedvencem azóta is ez a mese , azóta az óvónőknek is gyakran ajánlom madarász ovi foglalkozásokon. Egy kakas néhányszor belekukorékolt az előadásba, de alapvetően kellemesre sikeredett. A sétán hallgattunk fülemülét is.
Azután kamaszkorom óta szerelmes vagyok a természetvédelembe, példaképeim a természetvédelmi őrök, és minden őrszolgálatos kocsi vagy egyenruha láttán megdobban a szívem. Hát nem csoda, hogy majd' kiugrottam a bőrömből, amikor 2013. április 21. Pál-völgyi-barlangban a Duna Ipoly Nemzeti Park Föld Napja rendezvényén mesélhettem.
 |
| Mesélés után pózolok a nemzeti parkos plakáttal. ;) |
Ugyancsak 2013-ban mesélhettem először a Magyar Tolkien Társaságnál is, Tolkien születésnapján a Corvin moziban. Tolkien ugyan nem kifejezetten kedvelte az apró manótündéreket, olyannyira, hogy Középföldén nem fordul elő belőlük egy sem. Cserébe viszont a feleségének azért még is írt egy Manólábak című nagyon kedves költeményt róluk. Erre hivatkozva tartottam meg a Tündérek és más apróságok című előadásomat, mindenféle tündéres népmesékből. Voltak köztük manótündérek és vízi tündérek is, remélhetőleg a tündék nem vették zokon a dolgot. Tündérekről bárhol, bármennyit szívesen mesélek azóta is. A madarak után azt hiszem a tündéreket, manókat és más csodálatos lényeket szeretem legjobban a világon.
 |
| Tolkien születésnapján mesélek, mögöttem a professzor :) |
És hogy van-e hová fokozni ezt... Ha megvalósíthatnám álmaim fellépését, akkor manós-tündéres karácsonyi- és Mikulás műsort mesélnék alsótagozatosoknak és nagycsoportosoknak egy könyvtárban. A sörsátras, vásári fellépéseknél sokkal közelebb állnak a szívemhez az egy-egy osztálynak történő, könyvtári mesélések. A gyerekirodalomnak köszönhetően pedig a manós téma már kezd ismertté és népszerűvé válni.
Sven Nordqvist a Pettson és Findusz népszerű szerzője által írt A kobold karácsonyi titka című kedves mesekönyvet is karácsonyi, manókkal kapcsolatos népszokások és népmesék ihlették. De ez a házi manó figura bukkan fel a szintén népszerű Nils Holgerssonban. Nilset egy ilyen manó változtatja fiúból apró lénnyé, őt magát is házimanónak nézik egy ízben.
Ezek az aranyos hiedelmek több országban is jelen vannak. Például a finneknél is jellemző, hogy a ház körül segítő manóknak (legalább) karácsonykor vajaskását kell kihelyezni ajándékba. A németeknek is sok, jópofa meséjük van ezekről a manókról, akik a kásáért cserébe gyógyítják a betegeket, ellátják az állatokat... És nem utolsó sorban rettentő jópofán néznek ki. Ha feldühítik őket, sok bosszúságot tudnak okozni, de a népmesék kedves, okos és főleg leleményes háziasszonyai újra a maguk pártjára tudják állítani őket. A finn gyerekek nagyon lelkesen játsszák el a karácsonyi manókat, szerintem tetszene a magyaroknak is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése