A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lázár Ervin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lázár Ervin. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 22., vasárnap

Mabon - ősz, mesék, tündérek és vándorok



"A tündérek most is eljönnek, és a falról, a gyertyák fénye mögül fognak bennünket lesni :))"
 Melian





Régi adósságom, hogy végre bemutassak nektek egy számomra nagyon kedves kezdeményezést és csapatot. Tavaly tél óta sokat járok a Magyar Tolkien Társaság (barátainak csak "MTT") rendezvényeire. Részt vettem Tolkien születésnapján, Tolkien Klubbon, a Hobbit felolvasásán és Bombadil Toma falsh mobon is... legjobban a Kósza Kommandó különböző akcióit szeretem. Aki kevésbé jártas Tolkien világában, annak elmondom, hogy Aragornról, a titokzatos a vándorról kapták a nevüket, akit származására utalva dúnadánként vagy kószaként is szokás emlegetni. (A "kommandó" szócskát az eredeti alapító, a Telcontar nevű MTT tag tette a névhez). 


Jelenleg Melian, vagyis Kaszab Zsuzsanna vezeti a csapatot, hirdeti az eseményeket és talál ki programokat vagy bátorít másokat programszervezésre, akiknek a társaság profiljába illő ötletei vannak. (Ha idáig elért a kedves olvasó, bizonyára felfigyelt az érdekes becenevekre, személy szerint én ezeket nagyon szeretem, hogy itt az emberek Meliannak, Sirgonnak, Éogilnak, vagy éppen Lórien Illének hívják egymást. Nem, nem bolondok teljesen, viszont annál jobban szeretnek játszani). 


A Kósza Kommandónak köszönhetem, hogy végre megismerhettem a Budapest környéki legszebb kirándulóhelyek egy jó részét. Vidékiként valahogy eddig elkerültem ezeket, pedig sokat túráztam gimnáziumban és egyetemen is, de inkább a Velencei-hegység, Bakony, meg az Alföld került sorra, a budai hegyek mindig kimaradtak. Így velük voltam például a Rám-szakadékban, a Holdvilág-árokban, Vác környékén a Látó-kőnél is. Kedves, befogadó csapat, akik ráadásul nem rohannak úgy, mint a teljesítménytúrázók, mindig van idő beszélgetésre, madarak, virágok nézegetésére (ami nekem különösen fontos), és kapaszkodjatok meg, még pihenni is! Csak úgy elheverni a napsütötte domboldalban és nem menet közben, hanem kényelmesen lecsüccsenve majszolni az ebédet. És mégis mindig sikerül teljesíteni az útvonalat, sose rekedtünk még az erdőben éjszakára. Sőt! A kirándulás általában közös sütizéssel zárul a környék legjobb cukrászdájában. 

Ugyancsak a "kószák" eseményei közé tartoznak a kelta ünnepek után elnevezett közös tábortűz gyújtások. Ez is régi vágyam volt, hogy egyszer legyenek olyan barátaim, akik semmilyen őrült szektához nem tartoznak, mégis hajlandóak velem felnőtt fejjel is tündéresdit játszani. Ők pedig már évek óta ünneplik minden évben a Mabont, a Líthast, a Beltainet. Ilyenkor van tábortűz, persze a parázson sült finomságokkal, hátul a Kecske-hegyi kőfejtő falán mindig az alkalomhoz illő színű gyertyák égnek. Amikor a társaságba cseppentem, épp Thereon prezentált egy hangulatos ceremóniát: cédulákat adott körbe az ünneppel kapcsolatos felirattal, ezeket mindenki magában elolvashatta, elgondolkozott rajta, majd amikor az utolsó ember is elolvasta, beledobtuk a tűzbe. 

Mesemondóként persze én is igyekeztem hozzájárulni ezekhez az ünnepekhez, egy alkalommal tündérekkel kapcsolatos idézeteket és verseket osztottam szét, ezeket olvastuk fel. Idén, Mabonon pedig különösen büszke voltam, mert a párom és az én ötletemre Melian tündérmese estként hirdette meg az ünnepet. Bárki hozhatott tündérekkel kapcsolatos történeteket, ezeket felolvastuk a tűznél. Még olyan bátor mesemondó is akadt, aki a mesemondás hagyományaihoz híven fejből mesélt egy francia népmesét. Én kivételesen olvastam, Lázár Ervin Manógyár című könyvéből a címadó történetet. Amíg olvastunk, a nagy fa manóm, amit mesélésekkor díszletnek szoktam használni, Utri járt körbe, mindig annak az ölében ült/kezében volt, aki épp a mesét olvasta. Egy nagy, mélyen zengő rézcsengettyűt is vittem (a párom szerint hasonlít a hangja a tibeti zenélő tálakéhoz). Volt cigány mesénk, fantasy regény részlete, műmese és klasszikus népmese Benedek Elektől. Nagyon jó volt látni, hogy mindenki ennyire élvezi a mesék hallgatását és azt is, ha ő kerül sorra és olvashat, mesélhet. 


És igen, a tündérek pedig bizonyosan figyeltek bennünket a lángok mögül. :)










2009. szeptember 23., szerda

Mese Julinak

"És akkor bejött az ablakon egy cserkesz. A gombja gesztenye. Juli eloltotta a villanyt, hogy jobban lássa.
- Micsirkász, cserkesz? - kérdezte.
- Cserkeszek - mondta a cserkesz.
- Mit cserkeszel?
- Lázrózsákat.
- Itt vannak az arcomon - nevetett Juli.
- Rózsamező, rózsatő, úgy elviszlek, mint a kő - szavalta a cserkesz.
- Jaj, ez jópofa! - örült Juli. - Csak éppen semmi értelme sincs.
- De rímel-bímel - mondta a cserkesz, és közelebb jött.
Nicsak, az orra is gesztenye!
- Az orrod gesztenye - mondta Juli.
- Az orrom gesztenye, a szemem mandola - énekelte a cserkesz.
- Talán mandulát akartál mondani.
- No jó - egyezett bele a cserkesz -, az orrom gesztenye, egyik szemem mandola, másik szemem mandula, a derekam mandulin.
- Mandolin, te buta - nevetett Juli.
- Akkor tehát - mondta újra a cserkesz - az orrom gesz.
- El ne mondd újra! - kiáltotta Juli.
- Tán az oldalad fúrja? - háborgott a cserkesz.
- Újra fúrja - mondta Juli.
- Ezt mondd gyorsan - emelte fel az ujját a cserkesz. Az ujja bikmakk.
- Az ujjad bikmakk - mondta Juli.
De a cserkesz nem tágított.
- Mondd gyorsan - ismételte.
- Micsodát?
- Hogy újra fúrja.
Juli megpróbálta, nem ment, minduntalan az jött ki: úrja fújra.
- Mindig ilyeneket találsz ki - mérgelődött.
- Bocsánat - szégyenkezett a cserkesz, s hogy másra terelje a szót, megkérdezte: - Hogy van az egyeded-begyeded?
- Az egyedem-begyedem tengertáncol.
- Ki fújja neki?
- A Rezes Bandika rezesbandája.
- Ki rombitál?
- A rokodil.
- Ámulok-bámulok, majd el nem kábulok - tekergette a nyakát a cserkesz.
A nyaka nyárs!
- A nyakad nyárs - mondta Juli.
- Nyáron nyárs, ősszel csősz, télen fél, tavasszal tapasszal - így a cserkesz.
- Mondd el még egyszer! - kérte Juli.
A cserkesz egy darabig gondolkozott, aztán bevallotta:
- Elfelejtettem, fejemre ejtetten.
- Talán dinnyédre ejtetten - javította Juli.
Az már igaz, a cserkesz feje dinnye volt.
- Ámbátor ennek ellenére - hősködött a cserkesz - az a fontos, hogy idetaláltam.
- Hogyan találtál ide?
- Hang után. Az orrodon kukorékolt egy szeplő.
- Nincs is az orromon szeplő - mérgelődött Juli.
- Hát akkor ki kukorékolt?
"Ez igaz - gondolkozott Juli -, ha nincs az orromon szeplő, akkor ki kukorékolt?"
- No várj, megnézem - mondta. Megtapogatta az orrát, s boldogan fölkiáltott: - Nicsak, van itt egy, itt kukorál s kukorékol!
- S a többi ezerkettő? - rosszmájúskodott a cserkesz.
- Azok ámuldoznak, mert ilyen szemtelen cserkeszt még nem láttak!
- Mondtam már - kántálta a cserkesz -, a szemem mandola.
- Mi a csucsor!
- Micsor? Csicsor?
- Nem csicsor, csucsor!
- Ezt nem értem - mondta a cserkesz.
- Én se - nézett rá Juli.
Ennek mind a ketten nagyon megörültek.
- Mit csináltál mostanában? - kérdezte Juli.
- Uborkát egyeltem, őrséget kettőztem, dinnyét harmadoltam, főzsiványt négyeltem, ötöltem-hatoltam, erdőben heteltem, miattad nyolcultam, nem kilencedeztem, gonoszt tizedeltem.
- Húha! - mondta Juli.
- Azt nem hoztam - csóválta a fejét a cserkesz.
- Hát mit hoztál?
- Apádnak almavesszőt, Györgynek gyömbérgyökért, anyádnak fűzfaágat, hadd teremjen tercinákat.
- Micinákat?
- Ter.
- És nekem mit hoztál?
- Mesét.
- Hol van?
- Már odaadtam.
Juli keresgélni kezdte maga körül a mesét, a cserkesz teli szájjal nevetett. Aztán Juli is elnevette magát, hiszen ez volt a mese.
- Hát azért ennek nem sok értelme volt - kritizált Juli.
- Az igaz - mondta a cserkesz -, de látszik belőle, hogy cserkeszlek.
- Én is cserkeszlek téged, cserkesz - mondta komolyan Juli.
A cserkesz mosolygott, fénylettek a gesztenyéi.
Kiment az ablakon, vitte a lázrózsákat."

/Lázár Ervin: Mese Julinak/

Jöhetne már az a Cserkesz a lázrózsákért... :(