2010. június 22., kedd

"virágos" Szent János, Szent Iván és a többi



nem újdonság, hogy baromira esik az eső, így aztán nem nagyon van mit csinálni egy diáktáborban... anyukámat hívták segítségül, hogy tartson kézműves foglalkozást holnap délután, és hogy hogy nem, nagyon bájos faág-manókat, meg gondbabákat készül csinálni. :) a manóihoz kapcsolódva ma este végeztem némi kutatómunkát a neten, és ezt találtam az elmúlt nyári napfordulóról illetve közelgő a Szent Iván napról. Este majd ugorhatnak tüzet is a gyerekek. :)

Nyári napforduló:
Szent Iván-nap, Szent Iván-éj, Keresztelõ Szent János napja, "virágos" Szent János napja, nyári napforduló, Alban Hefin (druida), Alban Heruin ("A Part Fénye": a "Föld Fénye" és a "Víz Fénye" - azaz a két napforduló közti ünnep), verbéna-ünnep (spanyol), Tölgyünnep (kelta)
(Keresztelõ Szent János: Firenze védõszentje. Ez a nap a születésnapja.)
Csillagászat:
A napforduló (latinul solstitium (sol+stare)) csillagászati kifejezés, mellyel aNapnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. Valójában az év két pillanata, a Nap legmagasabb déli, illetve északi pozíciója a Baktérítőn, illetve aRáktérítőn; az az időpont, amikor (látszólagos) éves égi útján a Nap észak-déli mozgása valamilyen irányba megváltozik.
A nyári napforduló alkalmával a nappal, a téli napforduló alkalmával pedig az éjszaka a leghosszabb, azonban a téli, illetve nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén.
Szent Iván:
Szent Iván éje a napforduló misztikumával, mágiákkal, apró csodákkal fűszerezett éjszaka. A napfordulót már a keresztény egyház létrejötte előtt megünnepelték Egyiptomban, a közelkeleti népeknél.
Ez az éj titokzatos értelmű és hatású népi virrasztás: a fény az élet, a szerelem, a termékenység ünnepe. Még a XX. században is a határban rakott nagy tüzek mellett töltötte az éjszakát az egész falu, énekkel, szertartásos táncokkal ünnepelve az élet diadalát.
A nyári napfordulós tűzünnepet Szent Iván napjának előestéjén tartották, de mára a csilalgászati értelemben vett nyári napfordulót tartjuk a helyes időpontnak.
A régi korok emberei a tüzet a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintették. A tűznek különös jelentősége volt, azt őrizték, nem szabadott kialudnia, a házban égő tűzbe szemetet nem dobtak. Szavaink és gyermekjátékaink megőrizték ezt (háztűznéző, Bújj, bújj itt megyek). Így már érthető, hogy a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágikus praktikákat gyakoroltak Európa szerte ezen az éjszakán.
A Kárpát medence nagyon sokáig kelta hatás alatt állt, erről a feltárt leletek is tanúskodnak. A kelta hagyományokból így sok fennmaradt. Szerintük a Napisten és Földanya nászünnepe ez az éj (neve Tölgy ünnep), és Litha, a napforduló istennője védelmét élvezi. Ez az év leghosszabb napja, a Föld a bősége, ereje teljében van. A csúcspont. E nap alkonyán megnyílnak a világok közti kapuk és a tündérnép átjön a mi világunkba. Fogadjuk őket szeretettel, vendégeljük meg őket. A dolgok ma megkeverednek, az ellenkezőjükre fordulnak. (Shakespeare: Szentivánéji álom). Ez a nap a kívánságok ideje.
A kelták együtt éltek a természettel, követték annak ritmusát. Az évszakok váltakozása szerint négy részre osztották az évet a két napéjegyenlőség és a két napforduló szerint. Hitük szerint az évszakválasztó határnapok és a négy kozmikus fordulónap mágikus erőkkel bírtak. A kelták mindig napnyugtától napnyugtáig számítottak egy napot. Ezért ünnepeik is a megadott nap előestéjén kezdődtek.
Ehhez a kozmikus fordulathoz kötődik Keresztelő Szent János ünnepnapja a magyar néphagyományban. Keresztelő Szent János az utolsó próféta és Jézus előfutára, ő kereszteli meg Jézust. Az ő személye kapcsolja össze az Újszövetséget az Ószövetséggel. A keresztény egyház Szent Jánost tette e nap védőszentjévé, ünnepe az V. századtól vált általánossá. Az egyház a középkori liturgiában építette és megszentelte a Szent Iván napi tüzet.
Ehhez a tűzgyújtáshoz különböző hiedelmek kapcsolódnak.
A félig elégett nagyobb faágak, faszéndarabok az eresz alá helyezve, a ház különböző sarkaiba rejtve, vagy amulettként helyezve a testre megvéd az ártó hatásoktól (villámkár, dögvész, betegségek, köd, jégeső, rontás). A füsttel az ártó szellemeket űzték el. A tűz maradványaival körbejárva a földeket bő termést segítettek elő.
Ezt a tüzet egészség varázslásra is használták. A tűzben elégetett, megégett, megfüstölt növényeknek (fodormenta, vasfű, bodza) gyógyító hatását vélték, a tűz átugrásakor a betegségek elmúlását kívánták (Kezem-lábam ki ne törjön, minden csontom összeforrjon).
Szerelemvarázsló, párválasztó célja is volt a szertartásnak. A tüzet lányok gyújtották meg. A tűz meggyújtásának és átugrásának szertartásos módja volt. A tűz átugrásakor párosító és kiházasító dalokat énekeltek. Mindig annyiszor énekelték, ahány lány volt a csoportban. Gyakran elhangzó szó az énekekben a rutafa, amely a szüzességre, a két ága pedig a tiszta szerelemre utalt.
Érdekes, misztikus része a néphitnek az aranyosan fénylő páfrányvirág megkeresése. Aki megtalálja a páfrány virágát (csak ezen az éjjelen virágzik és csak néhány percig), az megérti az állatok nyelvét, meglátja a földbe rejtett kincseket és láthatatlan lesz. De vigyázni kell, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsájthat az emberre.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium:
A június 24-i Szent Iván-nap, Keresztelő Szent Jánosnak, a magyar népdal „virágos” Szent Jánosának és az ősi fényszimbolikának közös ünnepe. A nyári napfordulótól mindössze 3 nap választja el. János és a napfordulat együtt ünneplése az V. századtól általános. Egy forrás szerint, mi magyarok a XI. században már gyújtottunk tüzet Iván előestéjén. Szokásunk régiségét a szlávos névváltozat bizonyítja. (A keresztény liturgia szókincse nyelvünkben nagyrészt a görög-szláv jövevényszavakból áll, mivel a térítő papok többsége először ezeken a nyelveken szólt eleinkhez.) Más lapra tartozik, hogy már az arab és bizánci források is megemlékeznek a pogány magyarok tűzimádatáról, és a tűzkultusz a napév fordulópontjaihoz kötődő rítusok része volt.
A katolikus egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent János esetében ünnepli névnapként a szent feltételezett evilági születésnapját. A napfordulati János-nap kiválasztásakor az egyházdoktorok a Szentírásra támaszkodtak.
A növekedés a téltől nyárig hosszabbodó nappalokra, az alábbszállás a nyártól télig rövidülő napokra is érthető (mennél alacsonyabban jár a Nap, annál rövidebbek a napok, és fordítva). Bod Péter XVIII. századi leírása jelzi, hogy az ő idejében a János-nap napfordulat-ünnep jellege köztudomású volt: „Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a’ maga abrontsának felső Pontyára felhágott s megis fordult.” Dömötör Tekla hívta fel a figyelmet arra az énekbe foglalt előírásra, mely szerint az Iván-napi tüzet „négy szögre rakálták” (rakták). Ez a négyszög bizony a Nap „abrontsának”, az ekliptikának fordulópontjait jelképezi.

2010. június 21., hétfő

ugyanerről még pár apróság :)


Noha a nyári napforduló rendesen június 21-én van, mégis ezt az évszakfordulót sokszor a június 24-i Szent Iván napjával kapcsolják össze, amely a keresztény naptárban Keresztelő Szent János ünnepe. Európában eredetileg vad tánccal kísért pogány ünnepségek voltak ezen a napon. A hagyományos nyári napforduló-ünnepségek 1316 óta - amikor a német egyház Keresztelő Szent János, Aachen védőszentje közeli születésnapjának (június 24.) ünneppé nyilvánításával, a két eseményt egyesítve, hivatalos ünnepé tette e napot - tartoznak a keresztény ünnepek közé. Ettől kezdve a német emberek június 24-én Keresztelő Szent János tiszteletére gyűltek össze ünnepelni, vigadozni és táncolni.
A skandináv országokban 1954 óta a nyári napfordulót - praktikus meggondolásból - június 20 és 26 közötti pénteki napon ünneplik meg. Fent északon ekkor köszöntenek be a fehér éjszakák, a sarkkör környékén pedig innentől kezdve mintegy fél évig le sem nyugszik a nap.
A Föld északi féltekéjén a június a nyári napforduló hava. Június 21-e az év leghosszabb napja. Minél északabbra megyünk, annál tovább láthatjuk a napfényt. A Balti-tenger lengyel partvidékén az este csupán egy keskeny sáv az ég alján. Még északabbra a nappal nem is igazán fordul éjszakába. Sok északi országban az emberek fesztiválokkal és ünnepségekkel töltik el az év leghosszabb napjait. Ilyenkor főleg az életörömet és az egészséget helyezik a középpontba.
Az északi hagyományok

Aligha van a nyárközépnél jobb lehetőségünk megfigyelni a nappal éjbe fordulását. Svédországban ez a karácsony után a második legfontosabb ünnepkör. Az ünnepségeket szabad ég alatt szervezik. Ilyenkor összegyűlnek a baráti társaságok, örömtüzeket gyújtanak, és hagyományos dalokat énekelnek együtt. Testet és lelket erősítenek a hagyományos étkek. Ilyenkor heringet, tejfölt és ropogós kenyeret tesznek az asztalra. A desszert pedig az ínycsiklandozó svéd eperkrém.
Az észak-angliai Northumberland grófság falvaiban egykoron virágpárnás székeket tettek ki a házaik elé. A szék ülőkéjére egy vékony réteg agyagot terítettek, amibe virágokat raktak. A házak előtt álló virágos székek jelezték az arra vetődő vándoroknak, hol kérhetnek egy kis pénzt az esti mulatsághoz és a tánchoz.
A spanyolországi Guadalquivir folyó vidékén a hajadonok reggel kimentek a határba, virágot szedtek, mellyel feldíszítettek egy ürüt. Az útközben talált páfrányokon alaposan megszemlélték a hajnali harmatot, mert a harmatcseppek alakjából és elhelyezkedésükből a jövendőbeli párjukra következtettek. Alicante városában San Juan (Szent János) éjszakáját ma is varázslatosnak tekintik, ugyanis a régi hiedelem szerint, aki pontban éjfélkor úszik egyet a tengerben, vagy egyszerűen csak megmossa az arcát a tenger vizével, az élete végéig szép marad.
Vetés és aratás közti időszak. Jegyváltás, házasságkötés kedvelt időszaka június (június egyik neve: Honey - moon, így lett a nászút elnevezése. Egyébként a mézgyűjtés időszaka ez a hónap, erre utal eredetileg a név) Másik nevei: Mead - moon, "mézsör-hónap"; "páros hónap"; "Szeretők hava".
Nálunk Keresztelő Szent János előestéjén osztogatják a hajdúdorogiak a „János almáját”. Akiknek jó termést adtak a fái, egy zsákra valót visznek belőle a piacra, ahol az almákat szétszórják, a gyerekek pedig összeszedik. A tiszavasvári görög katolikusok körében, böjti nap lévén, csak gyümölcsöt fogyasztanak, ám ilyenkor nem tányérból, hanem közös tálból esznek.

Mézsör
(kelta nászi ital)
1,5 kg méz (lehetõleg világos legyen)
1 citrom
1 narancs
1 késhegynyi citromsav
2-3 csepp csersav vagy 1 csipet élesztõ
Öntsd a mézet nagy fazékba, öntsd fel 3-4 l forró vízzel, kevergesd, amíg a méz fel nem oldódik. Kb. 5 percig melegítsd, enyhe forrásig. Add hozzá a citromot, narancsot, a csersavat és citromsavat. Öntsd át egy erjesztõedénybe*, tedd meleg helyre, vattával dugaszold be a tetejét. Négy napig hagyd így állni. Ekkor erõsen zárd le a tetejét. Kb. 3-5 nap múlva, amikor már nem forr, sterilizált tartályba csapold át, adj hozzá egy Campden-tablettát és zárd le légdugóval a tartályt. Addig hagyd így állni, amíg teljesen ki nem tisztul, ekkor csapold át sterilizált üvegekbe, adj hozzá 1 teáskanál cukrot 750 ml-nként és zárd le a tetejét. Két hét múlva fogyasztható.
* Erjesztõedény: bármilyen üveg megfelel, csak elég nagy legyen. Tetejét gumi- vagy mûanyagdugóval zárd le, a dugót lyukaszd ki. Vegyél egy légdugót (amilyet a sörgyártásnál használnak), ezzel zárd le.

(erre járó néprajzosok, törisek, régészek stb helyesbítéseit szívesen fogadom)