még mindig A suttogó

"Senkit se ismerek, aki annyira hasonlítana a mohára mint te."

:)

suttogó

"– Hallod a fák beszédét, érzed a fenyő suttogását, látod a szelet, mikor az erdő álmait röpíti feléd…"

(...)

"A Teremtő kimondta az első szót, és erre minden, ami csak a földön létezett, felébredt, nyújtózott egyet, kitátotta a száját, magába fogadta a szót, majd ki is mondta azt. Sok-sok csillagkép adta tovább a szót, egyik a másikának. A szél a sólyomnak, a csiga a kőnek, a béka a susogó sásnak… Ám olyan hosszú idő telt el és olyan sok változás történt azóta, és olyan sokan haltak meg közülük, hogy ez a nyelv szinte teljesen feledésbe merül. A nap azonban ma is ugyanúgy kél fel és nyugszik le, a csillagok továbbra is ugyanazt az utat járják be az égbolton, és ameddig létezik mozgás és van harmónia a világban, addig élni fognak a szavak."

Shannon Hale: A suttogó

"A fekete kastélyban nem kincseket őriztek, hanem azokat a titkos helyeket, ahová mindig is el akartál jutni, de magad sem tudtál róla. "

Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

"Sűrű zápor esett, s közben előbújt a nap. Ha egyszerre esik és süt a nap, a szülőföldemen azt mondják, hogy fésülködnek a boszorkányok."

Antonio Gala: Török szenvedély

„A fejem felett elmuzsikáltak a boszorkányok”

"Íme mi történt 1507-ben a navarrati bíróság előtt. 30 boszorkányt ítéltek halálra, de egynek kegyelmet ígértek, ha a bíróság szeme láttára bebizonyítja, hogy valósággal képes repülni. Az asszony vállalta. Visszaadták az elkobzott kenőcsös fazekát és felkísérték a toronyba. Ott levetkőzött, az ablakba állt és zsiradékkal bedörzsölte a tenyerét, karját, könyökhajlását, vállát és csípőjét. Azután egyszeribe kúszni kezdett fejjel lefelé a torony falán, mint a gyík. Majd hirtelen elrúgta magát, a levegőbe libbent és elrepült. Sőt elrepült és többé nem látták. Nyilván ismerte az inkvizítori ígéretek hitelét".

Ráth-Végh István: A varázsvessző

:)

"Az utcán ment egy varázsló. Nem figyelt rá senki. Minek? Hiszen úgyis láthatatlan! Egy varázslónak az semmi. Szóval ott ment. Ki látta? Senki. De ő tudta, hogy ott van."

/Török Sándor/

Manó mesék

jó időnként rábukkanni valakire, aki szintén mer még a (húúú de elcsépelt, de mégis ideírom) "mai világban" tündéreket, manókat, királylányokat álmodni! először azt hittem, hogy valami silány Boldizsár Ildikó-Szegedi Kata koppintás, de nem. Hasonló, és mégis más, kicsit ügyetlenebb, "gyerekesebb" munka, de éppen ettől másban jobb, valahogy... őszintébb. Amikor még nem gyermek módra akar valaki alkotni, hanem tényleg gyerek. Nagyon szerethető.

Csak ennyit idézek Szabó Kata és Dobay Orsolya munkájából:

" Engem Tavaszi Ezüst Harmatcseppnek hívnak - jelentette ki komolyan a kislány. (...) De mindenki csak Cseppecskének szólít, mert egy pici tündérnek túl komoly lenne egy ilyen hosszú név".

:)

és néhány mese címe, hogy kedvet kapjatok hozzá:

Köd és tündérkönny

Hubert, a kis manó

A diófa tündére

Hanna-Lea, a Szél Táncosa

A kisfiú és a sárkány

Hosszúszakállú Mérges Teorx meséje

A Tündérkirály egyetlen éjszakája

Távolország útjai

...

"a pusztalakó népek elgondolása szerint az ég a földi ember sátrának a mása, vagyis maga is sátor, s amint az ember sátrának van kinyílása, az ég sátrának is van, a csillagok csillogása sem más, mint a sátor lyukain átszűrődő égi fényesség. A hét régiónak megfelelően hét nagy nyílása van az égboltozatnak (...), egy tengely körül forog (kacsaláb). Ahol az elképzelt tengely a földet éri, ott van a Világ Közepe (...)".

Komjáthy István: Mondák Könyve

"A legapróbbak is képesek fordítani a jövõ alakulásán..."

Galadriel /A gyûrûk ura/