2021. december 25., szombat

Sárkányfény





Lívió, Allegra és a karácsonyi kutyarablás



Békés délután volt, épp szenteste előtt egy nappal. Lívió és Allegra örültek, hogy végre elkezdődött a téli szünet: Lívió x-boxozott, Allegra karkötőket készített ajándékba a rokonoknak, Anyuci Simonnal nézett valami kedves, karácsonyi filmet, amibe a gyerekek is bele-belepillantottak.

És akkor hirtelen megcsörrent a telefon:

Mama volt, de milyen furcsa volt a hangja! Még a telefonon át is hallatszott, hogy sír: remegett a hangja a kétségbe eséstől!

- Eltűnt a Franky! Már az egész lakást háromszor körbejártuk Jejével, de egyszerűen elveszett!



A család nem is késlekedett tovább, azonnal autóba pattantak, és átszáguldottak Mamáékhoz kutyát keresni. Lívió meg Allegra út közben is az utcákat lesték a kocsiablakokból, hátha meglátják valahol a törpetacskót.

- Te nézd a jobb oldalt, én a balt fogom! – mondta Lívió.

- De én szeretném a bal oldalt nézni! – vitatkozott Allegra.

- Nem, a balt én nézem! – mondta Lívió, de azután mégis cseréltek.

- Mégis a jobbot szeretném! Ne nézz ki itt, ez az én oldalam! – kezdte újra a húga.

- Na, jó, cseréljünk megint. Ha civakodunk, sose találjuk meg a kutyát! – egyezett bele újra Lívió, de sajnos ezúttal sem látták meg a kutyust.

Amikor megérkeztek Mamáékhoz, Jeje tanácstalan arccal várta őket:

- Nem nyitottunk sem ajtót, sem ablakot! Mégis eltűnt reggelre a kutya! Pedig nem szökős, mi lesz így?!

- Franky nélkül nincs karácsony! – sírta Mama.

És akkor a család nekiveselkedett a keresésnek: Simon a kertben kereste, Anyuci a konyhában, Lívió és Allegra az erkélyen. Jeje Mamát próbálta vigasztalni, azután felhívta az összes menhelyet és állatkórházat, de még a rendőrséget és a postát is, de senki nem látott egy elcsavargott kiskutyát. Simon átcsengetett a szomszédokhoz, de azok sem láttak semmit.

Az egész család el volt keseredve.

- Biztos meglesz holnapig! – tette Mama kezére a karját bíztatóan Anyuci.

- Ha szentestéig nem találjuk meg, nagyon-nagyon szomorú karácsonyunk lesz, főleg Mamának és Jejének! – szipogta Allegra.



Eljött a lefekvés ideje. Lívió valahogy mégsem bírt aznap éjszaka elaludni, egyre csak szegény kis Franky kutya járt a fejében, aki ki tudja, hol sírdogál a családja után.

Azután egyszer csak valami kaparászást hallott az ajtajánál:

- Jojó, én vagyok! Szeretnék bejönni! – hallotta meg a húga suttogását.

- Munci, hányszor megmondtam hogy ide be ne gyere, ez az én szobá… - kezdte volna Lívió, de azután legyintett. – Bánom is én ezen a szomorú estén, gyere be Allegra!

A kislány a sírástól maszatos arcocskával osont be a bátyja szobájába.

− Jojó, tennünk kell valamit! Nekem nagyon fog hiányozni Franky, és Mamának és Jejének és Simonnak..

− Igen, mindenkinek, nekem is nagyon hiányzik! – mondta szomorúan Lívió.

− De talán mi tudunk segítséget kérni! – állt elő a kislány az ötletével.

− Te is arra gondolsz, hogy… − kezdte bátortalanul Lívió.

− Igen, hívjuk ide őket! – mosolygott máris Allegra.

− De én már tizenegy éves vagyok, az már majdnem felnőtt, gondolod, hogy még mindig képes leszek sárkányvarázslatra?

− Legalább próbáljuk meg! – unszolta a húga. – Én még csak egyszer láttam a sárkányomat, talán nem is emlékszik rám, de azért meg fogom próbálni idehívni!

A két testvér kézen fogva odaállt az ablak elé, megkeresték szemükkel a Hold kellős közepét (ahol a sárkányok laknak) és belekezdtek:

− Gyere, Gilice, most gyere, szükségem van rád! – suttogta Lívió.

− Gyere, Diana, most gyere, szükségem van rád! – suttogta Allegra.

Csend volt a szobában, semmi sem mozdult, csak a radiátor pattogott, talán Anyuci baktatott ki egy pohát vízért és Simon hortyogott félhangosan…

De azután a gyerekek megláttak valamit: két pár szárny bukkant fel a Hold előtt. Lassú, megfontolt csapásokkal közeledett a nagyobb, bolondul verdesett a kicsi. És akkor már hallották is őket:

− Hahó, Lívió! Hahó, Allegra!

Gilice, a hatalmas fehér sárkány suhant be az ablakon. Igazi, rettenthetetlen, óriási, felnőtt sárkány lett belőle, mégis befért az ablakon. Ez is a karácsonyi csodák egyike volt. Utána jött a kis piros sárkány, Diana. Ő vidám, bolondos kölyöksárkány volt még mindig, de tavaly óta megtanult beszélni is.

A két sárkány azonnal észrevette, hogy kis gazdáik szomorúak. Fejüket vigasztalóan hajtották a gyerekek ölébe, úgy hallgatták az elveszett kutya történetét.



− Megtennétek, hogy segítetek megkeresni? Repülve, fentről talán többet látunk – kérte Lívió.

− Hát persze! – mondta lelkesen Gilice. – Persze hogy többet látunk a magasból, főleg sárkányfénynél! Mivel én már majdnem felnőtt sárkány vagyok, tudok egy kicsit világítani! A sárkányfény nem akármilyen fény: a holdfény rokona, és látszik a fénynél az igazság, ahová világítok!



Hamarosan surrogva repült a két sárkány a Tordas utca felett, hátukon két kis utasukkal. És ahogy Mamáék háza fölé értek, Gilice fényénél megpillantottak valamit:

− Hmm. Zöld és fekete négyzetek. Hol láttam én ilyet?! – ráncolta a szemöldökét Lívió.

− Szaguk van! – szimatolta őket Diana. – Ezek bizony furcsa lábnyomok! Nézzétek, az erkélyre vezetnek! Itt feküdt a kutyus tegnap délelőtt… és itt, itt történt valami! Valaki egy zsákba rakta!

− Nézzétek, nézzétek, van valami a virágcserép alatt! – kiáltott fel izgatottan Gilice.

− Pedig mi néztük át az erkélyt Allegrával, mégse vettük észre! – mondta hitetlenkedve Lívió és kihúzott egy papírost a cserép alól. Valamiféle levélnek tűnt, de milyen levél!

„ AA!

EOU! EAUIA!

ÁÁIA ÖEEÜ! ÉÁOA AAU!

EEE É EEA”

− Ennek a világon semmi értelme! – mondta csalódottan Lívió.

− Dehogy nincs! – mondta izgatottan Allegra.− Pont ilyen titkos nyelven beszélgetek az óvónénikkel! Olvasd csak lassabban, mindjárt fordítom!

„ Haha!

Elloptuk! Nem adjuk vissza!

Váltságdíjat követelünk!

Gyámántokat akarunk!”

− Az EEE é EEA-t viszont én sem értem.

− Én már igen! – mondta elgondolkozva Lívió – De nagyon furcsa. Fekete-zöld kockák… és EEE EEA. Creeper és Endermann. De hiszen ezek a gonoszok a Minecraftból valók! Hogy kerülnének a mi világunkba?

− Sajnos a gonosz mesehősök is életre kelnek néhanapján­ – ingatta a fejét szomorúan Gilice. – De le tudjuk győzni őket, ha hiszünk benne és bátrak vagyunk! Gyerünk, én már látom is a sárkányfénynél, hová vitték a kuytust: a Laserzoneba mentek!



Sárkányháton gyorsan megérkeztek az épülethez. Minden csendes volt és kihalt, de azután… hirtelen fények villantak.

− Hű, ezek lőnek ránk! – rémült meg Diana.

− Nekem itt volt a szülinapom, én tudom, hogy kell ezt a játékot játszani! – mondta magabiztosan Lívió. – Gyere Allegriász, legyőzzük őket!

A két gyerek csendesen felvett egy-egy fejpántot és fénypuskát, és elindultak befelé a sötét épületbe.

Újabb fény villant:

− Vigyázz, eltaláltak! Még 3 életed maradt! – rántotta be a húgát egy kupac doboz mögé Lívió. – Egy pont nekik, semmi baj, gyerünk tovább!

− Na, nézd, ott van valami! – látta meg a fénylő fejpántot a kisfiú és puff, bevitt egy találatot Crepernek. – Hogy ezek élőben is ennyire rondák, nem csak a játékban! – húzta el az orrát a fiú.

Allegra is ügyesen eltalálta Creepert, de Endermann nagyon jól játszott. Az utolsó körben majdnem kilőtte Líviót, amikor Allegra megmentette a helyzetet és sikerült eltalálnia a fekete figura fejpántját.

− Vége a játéknak,galádok! – mennydörögte valahonnan Gilice – A mesebeli játékszabályok szerint le vagytok győzve, most menjetek vissza azonnal a Minecraftba! – majd egy jól irányzott holdsugárral telibe találta őket, és a két gonosz el is tűnt, csak a pántok maradtak a földön utánuk.

Allegra felfedezett a sarokban egy halkan nyüszögő csomagot, óvatosan kibontotta, és kiemelte belőle az elveszett kutyust:

− Ó, Franky, végre megtaláltalak!

A kiskutya boldogan bújt a lány karjába.

A győztesek vidáman repültek haza, nagy volt a csodálkozás, amikor másnap FrankyAllegra ágyából került elő!

A hős megmentőket Mamáéknál finom ebéddel ünnepelték meg, az egész család táncolt, Allegra még cigánykerekezett is örömében.

















2021. május 15., szombat

Orchideák, napsütés, múlt és jelen - Ócsán


Sokan megkönnyebbülten kezdenek felsóhajtani, hogy na végre indul az élet, látszik a karanténok vége, több a fény és mindenki menni, menni, menni, élni akar végre...! Nekem azért sok pozitívat is hozott ez a furcsa helyzet az elmúlt időszakban, úgyhogy nem éltem meg igazán rosszul. De nekem is van egy sor mindenféle, aminek örülök, hogy végre visszatér az életembe. A koncertek mellett a vezetett túrák hiányoztak leginkább. Szeretek csak úgy kirándulni, de ha a területet ismerő szakvezető mesél az élőhelyről, akkor sokkal-sokkal több dolgot láthatok. Pláne, ha még tájtörténeti, néprajzi érdekességeket is hozzátesz! Ezért voltam különösen boldog, hogy újra elindultak a Duna-Ipoly Nemzeti Park túrái, nem volt kérdés, hogy egy kedves barátnőmmel feljelentkeztünk az orchidea nézős kirándulásra. És milyen jól tettük! Bár az idei szárazabb, orchideák szempontjából fajszegény évnek számít, azért mi így is boldogok voltunk. De lássuk, mi mindent láttunk, hallottunk! A kirándulás a tájháztól indult, így rögtön néhány kultúrtörténeti, néprajzi érdekességet hallhattunk elsőnek. Ócsa valaha lápos, mocsaras "Turjánvidék" volt, a falu épületeihez a követ dereglyén, vízi úton szállították ide. (Ócsáról Kalocsára el lehetett jutni ladikkal). A házak egymás közelébe, viszonylag kis területen, a magasabb részeken épültek. Ma is működő szőlőhegy is tartozik hozzá, 70-80 aktív pincével. A tájház ma kiállítás, de nem skanzen, mivel valaha ténylegesen lakták. Egy módosabb gazda, illetve egy szegényebb család otthonai voltak az épületek. Ma már több bútor van bennük, mint amennyit ténylegesen tartottak bennük, a múzeumi célok miatt. Valaha a tiszta szobában a legmodernebb bútorokat tartotték, ez volt a vendégek szobája, de ide hozták a betegeket, itt szültek az asszonyok és ez szolgált ravatalozó helyül is. Ócsa valaha puritán, református falu volt, lakói kékfestőben jártak. (Na utóbbiért kissé irigylem őket). 





 De visszatérve az élővilágra: a célul kitűzött orchideák közül két fajjal találkoztunk, vitézkosborral és pókbangóval. Előbbi a vitézek sisakjának alakjára emlékeztet, innen kapta a nevét. A másik, jóval szerényebb külsejű társa pedig rovar utánzó növény, feromonokkal csalogatja magához az ízeltlábúakat, és mire szegény jószág rájön, hogy nem egy fajtársával van dolga, már be is porozta a virágot! Az orchideák Magyarországon egyrészt védettek, ráadásul gyökerükön olyan gombák találhatók, amik nélkül életképtelenek, így nem csak tilos, de teljesen értelmetlen is kiásni és hazavinni a kiskertbe: úgysem maradnának életben, ráadásul tetemes büntetést is fizethet az ember, ha bántja őket. De a helyükön megcsodálni, fényképezni őket érdemes.
Vitézkosbor

Pókbangó

Az orchideákon kívül ráadásnak láthattunk még jópár csodaszép növényt. És fenséges illatúakat is! A réten járva folyamatosan éreztük a kakukkfű felszálló illatát, a turbolya is virágzott az út mentén, a vállalkozó szelleműek annak az ánizsos illatát is szagolgathatták a leveleket megdörzsölve. A mezei zsálya "csodáját" én már ismertem Victor András és Vásárhelyi Tamás révén, hogy fűszállal piszkálva a porzók lecsapódnak, mintha csak egy arra járó méhet kólintanának főbe. (Annak idején a múzeumban Tamás ezt egy jó emberfejnyi virágmodellel illusztrálta, ami a kelyhébe nyúlkáló gyerekkézre egy kis porcukrot szórogatott). Ma Ócsán a valódi virágra csodálkozhattunk rá. 

Mezei zsálya




Lila ökörfarkkóró



Az állatvilág is szép számban képviseltette magát: egy őz lódult meg a jöttünkre egy közeli bokorból, kanál fülű nyúl csodálkozott ránk és vagy 4-5 kócsag keresgélt, nem túlságosan zavartatva magát a közeledésünkre. Folyamatosan énekeltek a fülemülék, a citromsármány és a sárgarigó, a fű között pedig fürge gyíkok szaladgáltak. Utóbbiról megtudtuk, hogy annyira nem is fürge, csak Linné épp ezt a fajt ismerte. Termetesebb, itthon gyakrabban látható társa, a zöld gyík például gyorsabb nála. Az a példány, ami az egyik kisfiú elől menekülve a nadrágom szárán feliszkolt a térdemig, azért elég gyorsnak tűnt! 








Néhány hangulatképet megosztok még itt a végén a tájról és a tájházról. Valamint ezúton köszönjük Berecz Tibornak és kollégáinak a szép kirándulást és a sok érdekességet! :)



kócsagok egymásközt








egy kis szerelem :)