Ezek meg mik? Tévedések vígjátéka 1.

Egy bocsánatkéréssel tartozom a moly.hu -s és facebookos ismerőseim felé. Töredelmesen bevallom, a közelmúltban kicsit átejtettelek benneteket. Amikor a fenti (és az alábbi) képet kiposztoltam, azzal a felhívással, hogy az állatok és növények népi neveit gyűjtöm, nem mondtam egészen igazat. Valójában arra voltam kíváncsi, hogy hányan ismerik a fenti képen (!) szereplő élőlényeket tévesen, egy másik, hozzájuk nagyon hasonló állat vagy növény nevén. 

Vannak olyan ritkán szem elé kerülő, de a köztudatban mégis benne levő fajok, amiket bár egyáltalán nem, vagy ritkán látunk, valahogy mégis érezzük, hogy annak úgy valahol lennie kéne. A köznyelv ezért (vagy másért? nem tudom, de ezt feltételezem) sokszor egy hozzájuk nagyon hasonló jószágot hív következetesen a ritkábbik állat/növény nevén, a gyakoribb élőlény neve pedig rejtve marad. Miért baj ez? Baj ez egyáltalán? Szerintem használna a ritkább élőlény védelmének, ha tudnánk, hogy ki ő és milyen, miért kell figyelni rá. Meg sokszor egészen szép és izgalmas élőlényekről van szó, amikről kár nem tudni, hogy léteznek. És a gyakoribb növények, állatok is elég érdekesek lehetnek ahhoz, hogy ismerjük az igazi nevüket, kilétüket. Mindjárt hozom a példákat.

Az alábbi két virágunk például szintén ilyen, gyakran összekevert faj:

mezei katáng, katángkóró (Cichorium intybus)

Parlagokon, út mentén nagyon gyakran látni. Virágai világoskékek, lilásak. Leszedve hamar színüket vesztik. Az egész növény csomós kinézetű, magasra nő. A virágfejeket étkezési célra, ételek díszítésére is lehet használni. Nemesített rokonának gyökeréből készül a cikória kávé. 

a búzavirág

A szántóföldi gyom, sajnos az intenzív vegyszerezés miatt ritkán találkozunk vele. Fantasztikus színe miatt teakeverékekben teaszépítőnek használható. 

Szerintem azért is kár a fenti kettőt összekeverni, és nem tudni a búzavirág létezéséről, mert a búzavirág-kék szín elképesztően szép, és igen jól mutat csokorban, teában. Aki eddig nem ismerte, keresse, nézze meg. És érdemes meghagyni az életterét a gabonatáblákban is, hogy még sokáig gyönyörködhessünk benne. 

A vándorkagyló (Dreissena polymorpha)

A Balatonban gyakran rábukkanhatunk, a gyerekek szedegetik az üres héjakat, a felnőttek pedig aggódnak, hogy jujj ne lépjen bele senki! Amikor kislány voltam, anyukámnak ezeknek a kagylóknak a héjából fűztem nyakláncot. (3 lila gyöngy után jött egy kilukasztott kagylóhéj és így tovább). Tulajdonképpen egy agresszív, betelepült állatfajról van szó, amelyik belepi az őshonos kagylókat is, és számos más kárt okoz. Anyukám gyerekkoromban ezt nevezte kecskekörömnek, de valójában nem az: hiszen ez a kagyló bár alakjában hasonlít a kecskekörömre, se méretében, se színében nem emlékeztet rá. A vándorkagyló garázdaságairól itt olvashattok. De akkor mi a kecskeköröm? 

balatoni ecskeköröm (Congeria ungula caprae )

A balatoni kecskeköröm valójában egy fosszília, egy 5 millió évvel ez előtt élt kagyló héja. Jóval nagyobb a vándorkagylónál, tényleg akkora, mint egy kecske körme, és színében is passzol. Sajnos romantikus kedvű emberek gyűjtögették, olyannyira, hogy mára szinte kifogyott a Balatonból. De a köztudatban benne élt, hogy valahol kell lennie ennek a dolognak, hogy kecskeköröm, megtalálták hát helyette a jóval gyakoribb vándorkagylót. 

Miért érdemes ismerni mindkét fajt? Mert figyelmeztet bennünket arra, hogy nem szabad dolgokat mértéktelenül gyűjtögetni, mert esetleg ilyen izgalmas dolgok tűnnek el teljesen az eredeti lelőhelyről, mint a kecskeköröm. Ma már múzeumokban és magángyűjteményekben látható. És megmagyarázza a régi mesét, a kecskeköröm legendáját, hiszen jóval valószínűbb, hogy erről a kagylóról jut az ember eszébe ilyesmi, mint a kecske körmére sokkal kevésbé emlékeztető vándorkagylóról. 

Itt olvashatjátok el a kecskeköröm legendáját és még néhány infót róla:

a balatoni kecskeköröm meséje

Hamarosan hozom a többi fajt és a magyarázatot is!