Sok sárkány, sok áfonya, és mégtöbb házi feladat

Amióta Nagy Enikő mesemondó kollégám belekezdett a sárkány témájú meseestek szervezésébe, hónapok óta azzal húztam a többieket, hogy NEM MARADHAT EL a második meseest, mert már megvettem az áfonyát. És szívből remélem, hogy mindannyiuknak majd' kifúrta az oldalát, hogy mi köze lehet a sárkányoknak az áfonyához. 

Na kérem, elárulom: a házi feladat a köze hozzá. Mármint a mesemondó házi feladata. Ahogy mesemondó mesterem, Zalka Csenge írta a Mesemondók márpedig vannak című munkájában, a jó mesemondó igyekszik utánajárni a mese hátterének, elolvassa több változatát stb. Vagyis megcsinálja a házi feladatát. Kicsit együtt él a mesével, utánanéz a helységneveknek ahol játszódik, az állatvilágnak, növényvilágnak, a szokásoknak, aminek csak lehet. 

Gregus László fotója

Amikor Enikő felvetette a sárkányos mesélés ötletét, több kedvencem közül azt a történetet választottam, ami magyarul A Kerek Erdő sárkánya néven létezik A sárkányhercegnő című kötetben. A történet egy ravasz kis öregasszonyról, a crowcombi Martha Goodchildról szól, aki abból él, hogy évente egyszer áfonyáslepényt ad el a vásáron, csakhogy épp a kedvenc áfonyázó erdejébe költözik be egy nyavalyás sárkány. A dögtől pedig az éves vásárt sem merik megtartani, ami teljes anyagi csőd a hölgynek és a falunak is. Mindannyiuk szerencséjére arra jár egy gyanútlan, idegen favágó, akit Martha Goodchild el is irányít sárkányt ölni és mindenki jól jár a dologgal. (Kivéve persze a sárkányt). A botcsinálta hős legyőzi a szörnyet, Martha hozzájut az áfonyához és megtartják a vásárt a faluban. 

Gregus László fotója

 Angol népmese, gondoltam, hurrá, akkor könnyű dolgom lesz. Bizonyára Dunát lehet rekeszteni az interneten angol nyelvű változataiból. Hát nem. Vagy legalábbis nem ment az olyan egyszerűen mint ahogy én gondoltam: hiába szerepelt benne az idős hölgy neve, Martha Goodchild keresőszóra sehogyse jött ki a sztori. A különböző változatokat azért is volt nehéz meglelni, mert Martha Goodchild néha egészen más néven szerepel: egy helyen Maggie Conibeernek hívják, és fiatal özvegy. A végén egyenesen férjhez megy a favágóhoz. Nem is akarja a sárkány torkába küldeni a srácot, épp csak a fiú nem hallja meg a figyelmeztetést. Ebben a változatban a favágó is kap nevet: Joe Tottle és kiderül róla hogy Stogumberből való. Szeretem, amikor mesehősöknek teljes neve és lakóhelye is van, sokkal hitelesebbek tőle. 

Egy másik furcsaság már kezdettől piszkált a sztoriban, hogy amikor a favágó tévedésből ráül a sárkányra (farönknek nézi), a sárkány bár megpróbálja ledobni, de nem repül fel. Holott a magyar fordításban egyértelműen szárnyas, tűzokádó fenevad szerepel. Akkor meg mi a csodáért nem repült el, amikor a favágó nekiállt csépelni? Aztán rájöttem: a mesét végül The Gurt Wurm of Shervage Wood címen leltem meg. Fontos különbség: ez egy igen régi történet, amiben még nem a közismert, szárnyas és tűzokádó dragon szerepel, hanem egy úgy nevezett wurm. A középkorban a sárkányoknak ugyanis még nem volt szárnya, sőt, tüzet sem okádtak, csak a leheletük volt mérgező. (Fujj). 

Gregus László fotója

Ez máris megmagyarázta, hogy miért nem repül a jószág. A Shervage Wood jelentésére sehogyansem jöttem rá, de a Kerek Erdőről itthon ma már olyan erősen asszociálunk Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdejére, hogy ettől a lehetőségtől eltekintettem, hogy használjam. Meghagytam helyette inkább az angol eredetit. 

Nem volt mindegy a mesében szereplő gyümölcs sem: az elsőnek meglelt magyar szövegben ugyanis nem áfonya, hanem málna szerepelt, és én még életemben nem láttam itthon erdőben málnát. Ahogy egyébként áfonyát sem, de ehhez elég volt átlépnem a határt: épp az egyik nyári kirándulásom kapcsán, a horvátországi Velikában bukkantunk vadon termő áfonyára, málnára és szamócára is. De hát akkor melyikből is süti a lepényt a néni? Szerencsére kiderült, hogy azon a környéken, ahol a mese játszódik, kifejezetten egy áfonyafajtát, a savanykás whortleberrie- t gyűjtik. Sőt, a mesémnek otthont adó Quantock Hill manapság természetvédelmi terület, minek része egy tó, ahol a történet szerint Odin és a vad hajsza számára hűti le a patkókat az istenek kovácsa. De a természetvédelmi terület honlapján az is szerepel, hogy mindenféle egyéb hüllők mellett náluk sárkányok is élnek.

vadon termő áfonya a horvátországi Velikából

Itt még mindig nincs vége a sárkányosdinak. Shervage Wood Somerset angol grófságban van, Somerset lobogójában pedig egy szép, nagy, piros sárkány terpeszkedik. Csakhogy a szárnyas fajtából, hogy mindenkit végképp összezavarjon. De ez a szárnyas, piros állat nem a mi gurt wurmunk, hanem Arthur király megszelidített sárkányra utal. 

Somerset zászlaja

A saját változatomban meghagytam Marthat annak a nem egészen jóindulatú, mókás öreg hölgynek, amilyennek az első mesében megkedveltem, szerintem épp az ő személyisége adta az egész történet humorát. Valamiféleképp különösen vonzódom a jóboszorkányos, rigolyás öregasszonyos mesékhez. Egyébként meg maguk a tündérek, akiket olyan sokan kedvelnek, se mindig jóindulatúak, sőt! Mégis izgalmasak a történeteik.

Hát így teljesítettem én a mesemondós házi feladatom, ráadásul még áfonyás süteményt is sütöttem a közönségnek és a mesélőknek. Ugyan nem somerseti recept, csak az anyukám egyszerű kefíres sütireceptje alapján, de a meséhez illett és mindenki lelkesen fogyasztotta.

Csenge beszámolója ugyanerről ITT