Amióta Nagy Enikő mesemondó kollégám belekezdett a sárkány témájú meseestek szervezésébe, hónapok óta azzal húztam a többieket, hogy NEM MARADHAT EL a második meseest, mert már megvettem az áfonyát. És szívből remélem, hogy mindannyiuknak majd' kifúrta az oldalát, hogy mi köze lehet a sárkányoknak az áfonyához.
Na kérem, elárulom: a házi feladat a köze hozzá. Mármint a mesemondó házi feladata. Ahogy mesemondó mesterem, Zalka Csenge írta a Mesemondók márpedig vannak című munkájában, a jó mesemondó igyekszik utánajárni a mese hátterének, elolvassa több változatát stb. Vagyis megcsinálja a házi feladatát. Kicsit együtt él a mesével, utánanéz a helységneveknek ahol játszódik, az állatvilágnak, növényvilágnak, a szokásoknak, aminek csak lehet.
Gregus László fotója |
Amikor Enikő felvetette a sárkányos mesélés ötletét, több kedvencem közül azt a történetet választottam, ami magyarul A Kerek Erdő sárkánya néven létezik A sárkányhercegnő című kötetben. A történet egy ravasz kis öregasszonyról, a crowcombi Martha Goodchildról szól, aki abból él, hogy évente egyszer áfonyáslepényt ad el a vásáron, csakhogy épp a kedvenc áfonyázó erdejébe költözik be egy nyavalyás sárkány. A dögtől pedig az éves vásárt sem merik megtartani, ami teljes anyagi csőd a hölgynek és a falunak is. Mindannyiuk szerencséjére arra jár egy gyanútlan, idegen favágó, akit Martha Goodchild el is irányít sárkányt ölni és mindenki jól jár a dologgal. (Kivéve persze a sárkányt). A botcsinálta hős legyőzi a szörnyet, Martha hozzájut az áfonyához és megtartják a vásárt a faluban.
Gregus László fotója |
Angol népmese, gondoltam, hurrá, akkor könnyű dolgom lesz. Bizonyára Dunát lehet rekeszteni az interneten angol nyelvű változataiból. Hát nem. Vagy legalábbis nem ment az olyan egyszerűen mint ahogy én gondoltam: hiába szerepelt benne az idős hölgy neve, Martha Goodchild keresőszóra sehogyse jött ki a sztori. A különböző változatokat azért is volt nehéz meglelni, mert Martha Goodchild néha egészen más néven szerepel: egy helyen Maggie Conibeernek hívják, és fiatal özvegy. A végén egyenesen férjhez megy a favágóhoz. Nem is akarja a sárkány torkába küldeni a srácot, épp csak a fiú nem hallja meg a figyelmeztetést. Ebben a változatban a favágó is kap nevet: Joe Tottle és kiderül róla hogy Stogumberből való. Szeretem, amikor mesehősöknek teljes neve és lakóhelye is van, sokkal hitelesebbek tőle.
Egy másik furcsaság már kezdettől piszkált a sztoriban, hogy amikor a favágó tévedésből ráül a sárkányra (farönknek nézi), a sárkány bár megpróbálja ledobni, de nem repül fel. Holott a magyar fordításban egyértelműen szárnyas, tűzokádó fenevad szerepel. Akkor meg mi a csodáért nem repült el, amikor a favágó nekiállt csépelni? Aztán rájöttem: a mesét végül The Gurt Wurm of Shervage Wood címen leltem meg. Fontos különbség: ez egy igen régi történet, amiben még nem a közismert, szárnyas és tűzokádó dragon szerepel, hanem egy úgy nevezett wurm. A középkorban a sárkányoknak ugyanis még nem volt szárnya, sőt, tüzet sem okádtak, csak a leheletük volt mérgező. (Fujj).
Gregus László fotója |
Ez máris megmagyarázta, hogy miért nem repül a jószág. A Shervage Wood jelentésére sehogyansem jöttem rá, de a Kerek Erdőről itthon ma már olyan erősen asszociálunk Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdejére, hogy ettől a lehetőségtől eltekintettem, hogy használjam. Meghagytam helyette inkább az angol eredetit.
vadon termő áfonya a horvátországi Velikából |
Itt még mindig nincs vége a sárkányosdinak. Shervage Wood Somerset angol grófságban van, Somerset lobogójában pedig egy szép, nagy, piros sárkány terpeszkedik. Csakhogy a szárnyas fajtából, hogy mindenkit végképp összezavarjon. De ez a szárnyas, piros állat nem a mi gurt wurmunk, hanem Arthur király megszelidített sárkányra utal.
Somerset zászlaja |
A saját változatomban meghagytam Marthat annak a nem egészen jóindulatú, mókás öreg hölgynek, amilyennek az első mesében megkedveltem, szerintem épp az ő személyisége adta az egész történet humorát. Valamiféleképp különösen vonzódom a jóboszorkányos, rigolyás öregasszonyos mesékhez. Egyébként meg maguk a tündérek, akiket olyan sokan kedvelnek, se mindig jóindulatúak, sőt! Mégis izgalmasak a történeteik.
Hát így teljesítettem én a mesemondós házi feladatom, ráadásul még áfonyás süteményt is sütöttem a közönségnek és a mesélőknek. Ugyan nem somerseti recept, csak az anyukám egyszerű kefíres sütireceptje alapján, de a meséhez illett és mindenki lelkesen fogyasztotta.
Csenge beszámolója ugyanerről ITT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése