Mesemondók márpedig vannak

"Azért mentem régésznek, mert jók voltak a sztorik."

Zalka Csenge Virág, nemzetközi mesemondó

Amikor megkérdezik tőlem, hogy hogyan tanultam meg mesélni, és elmondom, hogy van egy mesemondó mesterem, akkor a többség azonnal egy kedves, ősz hajú, görbe hátú nénikét képzel maga elé, pirospozsgás orcával és szintén görbe hátú macskával. A valóság ettől nem is állhatna távolabb... (Már csak azért sem stimmel a kép, mert Csengének macskája egyáltalában nincs, ellenben van egy helyes, 50 kilós, óóriási, borzas óangol juhászkutyája , és ő maga pedig közel egykorú velem, csak éppen korábban kezdett bele a mesemondásba és hatalmas tapasztalattal rendelkezik).

 Egyébként bőven van annak előnye, ha az ember a saját korosztályához tartozó jóbarátjától tanul, és nem (csak) nénikétől :) Egész más a szemlélet, a kommunikáció.  Most itt a lehetőség, hogy tanuljatok tőle ti is! Csenge könyvbemutatóján jártam...

Bodza, az óangol juhászkutya, személyesen :)

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Pont Kiadónál jelent meg Zalka Csenge Virág könyve, a Mesemondók márpedig vannak. Csenge a Fordulópont című folyóiratban gyakran publikált, így került kapcsolatba későbbi szerkesztőjével és beszélgetőtársával, Szávai Ilonával. 

Csenge mesemondói művészneve a Tarkabarka Hölgy, ami igen találó név: nem csak öltözködésében, érdeklődésében is sokszínű, ez visszaköszön mesemondói hitvallásában is. Sokan vannak (vagyunk :) akik még az egyetem kellős közepén vagy az iskola elvégzése után sem tudjuk, hogy mihez is szeretnénk igazán kezdeni magunkkal a világban. Ez is teljesen rendjén van, de azért jó tudni, hogy van aki egy 2010-ben elhangzott interjúban  már pontosan tudta, hová tart. 

Csenge nemzetközi mesemondó, angolul és spanyolul is mesél, itthon számos nép kultúráját közvetíti. Első diplomáját itthon, Magyarországon szerezte régészetből, első  kisregényei magyarul jelentek meg az Útban az ég felé című kötetben . 

A "Tarkabarka Hölgy" Móra Ferenc ásatásokról szóló történeteit olvasva választotta a régész szakot, ebben is a történeteket szerette legjobban. (Meg hát saját bevallása szerint az egyetemi felvételin senki nem szólt, hogy akár mesemondó is lehetne). Most, gyakorló mesemondóként sem szakadt el eredeti szakmájától: a régészet napján 2015-ben szarmata, idén pedig gepida történeteket mesélt. Szívesen és sokat mesél múzeumokban. 

Külföldön gyakran mesél magyar népmeséket, a "Hétszűnyű Kapanyányi Monyókot" persze nem lehet angolra fordítani, de erre nincs is szükség: a külföldi közönség szereti hallani a magyar nyelvet, a mesei szófordulatokat és a figurák furcsa neveit. Például az "Egyszer volt, hol nem volt" -nak is mindig nagyon örülnek, ha magyarul hangzik el. A magyar mesék külföldön egzotikusnak számítanak, nincsenek benne úgy a köztudatban mint itthon: ettől lehet, hogy az amerikai gyerekeket meglepetésként éri a hét fejű sárkány. A külföldi közönség annak is nagyon örül, ha Csenge igyekszik megkeresni a magyar népmesében azokat a pontokat, ahol az adott közönséghez tud kapcsolódni a történet: spanyol hallgatóság például szívesen hallgatja, ha magyar mesében spanyol király is szerepel. 

Csenge tíz éve tudja, hogy a mesemondó mint szakma létezik, Amerikában pedig ötven éve indult el a mesemondó reneszánsz. Ennek az amerikai mesemondó mozgalomnak a képviselőitől kapott Csenge kezdőként igen nagy segítséget, egy on line levelezőlistán keresztül: meséket, jótanácsokat. Jelen könyvében éppen ezt a segítséget szeretné továbbadni az olvasóinak.

Ez az a pillanat, ahol megmutatom a saját példányomat:

Rögtön megvásároltam a könyvbemutatón és igen, dedikáltattam is! (És nem, nem fogom megmutatni mit írt bele Csenge :P Nekem írta!) Viszont felhívnám a figyelmet a könyvből előkandikáló rengeteg könyvjelzőmre. Na, pont ennyire hasznos! A könyvjelzők többsége mesemondók neveit jelöli, akikre rákerestem az interneten: sokaktól találtam is felvételt, így kicsit eljött hozzám is azoknak a fesztiváloknak a hangulata, amikről Csenge a könyvben ír, és még repülőjegyet sem kellett vásárolnom hozzá, enélkül is megkezdhettem a hospitálást. Persze azért mégis az lenne az igazi, ha az ember fölkerekedhetne és végiglátogathatná azokat az izgalmas konferenciákat és fesztiválokat, amikről a könyv említést tesz, de addig is első lépésként csudajó volt például rábukkanni a segítségével Kevin Strauss oldalára, ahol középfokú angoltudással is jól érthető mesék vannak on line hallgatható formában. Ahogy azt Csenge a könyvbemutatón elmondta, élőben legközelebb jövőre, Írországban hallgathatjuk meg az európai mesekonferencia résztevőit. 

Csenge blogját már a kezdetektől követem, néha lelkesebben, néha ellustítva a dolgot, ahogy az ember blogokat olvas. Sok dologról olvastam már korábban a blogon, amikről a könyvben is ír, de a könyv remek és jól rendszerezett összefoglalása a blog tartalmának és Csenge az évek során szóban adott tanácsainak. Így egyben jó kis kézikönyv, átlátható, biztosan nem csak egyszer fogom elolvasni, hanem újra és újra felcsapom majd a megfelelő oldalakon. Rettentő hasznosnak találtam a könyvben az on line mesegyűjteményeket mesekereséshez, és azt is, hogy nem csak a külföldi, hanem a mai magyarországi mesemondó mozgalom legaktuálisabb irányzatai, szervezeti is szerepelnek benne. Kezdő mesemondóknak bőven lesz kit keresni, kihez csatlakozni, ha a kezükbe veszik.  

Ajánlom szeretettel a könyvet kezdőknek, haladóknak, mesekedvelőknek, útkeresőknek és céltudatosoknak, tizenéveseknek és százkettő éveseknek egyaránt. 

Aki pedig élőben szeretné hallani Csengét mesélni, annak szeretettel ajánlom a Mítoszok csatáját, ami 2016.07.07-én kerül megrendezésre. Részletekért figyeld a Csenge által alapított, első magyar nemzetközi mesemondó fesztivál oldalát: Holnemvolt Fesztivál és a facebook eseményt: MythOff

A könyvbemutató teljes felvételét pedig itt lehet megnézni: könyvbemutató