Valaha tényleg léteztek sárkányok! - a "Trabantosaurus" és cimborái a Bakonyban

Mintha egyenesen a Gyilkosság Mezopotámiában színhelyére cseppentem volna. Az Agatha Christie regény tökéletes helyszíne lehetne ez a napégette, egykori bauxitbánya, ha újraforgatnák a belőle készült filmet. Ami a valóságban itt folyik, az még egy kriminél is izgalmasabb. Itt ugyanis évente 800-1500, 85 millió éves csontmaradvány kerül elő a szorgalmas önkénteseknek köszönhetően.

Lovranits József fotója

Magyarország első és egyetlen dinoszaurusz csontmaradvány lelőhelyén jártunk. Ma már nem csak a maroknyi önkéntes csapat ismerheti meg a helyet, hanem a nyílt napokon bárki látogatást tehet az iharkúti lelőhelyen, és bepillanthat a kutatók munkájába.
Csodaszép bükkös-gyertyános erdőn át, kisvonattal, vagy vezetett túrával is megközelíthető a feltárás, ahol Ősi Attila és munkatársai mesélnek az egykor itt élt állatokról és növényekről. Ősi Attila meghatározó filmélménye volt kamaszként az akkoriban sokak képzeletét lángra gyújtó Jurassic Park, és 16 évesen kezdett először dinók után kutatni a barátaival. A bauxitbányát és annak gazdag leletanyagát 2000 nyarán, már egyetemistaként kezdte el feltárni és folytatja napjainkig. A bánya manapság a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány birtokában van, ezért nem kellett visszatemetni, mint tájsebet, hanem továbbra is folyhatnak itt a kutatások. Ennek köszönhetően Európából máshonnan nem ismert élőlények maradványai kerültek felszínre. Azok a kréta korú földtani rétegek, amik ezeket a régi csontokat tartalmazhatják, máshol nem vizsgálhatóak, mert nincsenek a felszín közelében. Pápa alatt 600 m mélyen például szintén megtalálható ez a réteg, de bánya híján hozzáférhetetlen.

Magyarországon nem sok ilyen megfelelő kőzetréteg van, mert az ország nagy részén üledékes és fiatal kőzet van: a dinoszauruszok jellemzően nem éltek tengerben, így hiába keresnénk őket a tengeri üledékes kőzetekben.

Lovranits József fotója: dolgozó önkéntesek

 Valaha itt sziget lehetett, mocsaras ártér, az esős évszakban meg-megáradó folyókkal. Ez magyarázza az itt felhalmozódott leletmennyiséget: a folyóba belefulladt állatok tetemei és növényi részek, uszadékfák is halmozódtak fel itt. Például a valaha 30-40 méter magasra növő araucaria törzse. Az állatok testmérete viszont a terület sziget-volta miatt rokonaikhoz képest kicsi volt. Harmincegy fajt mutattak ki a területről, köztük halakat, bőrszárnyú hüllőket és persze dinoszauruszokat is. Éltek itt a maihoz egészen hasonló életmódú és kinézetű állatok, és teljesen bizarr formák: például egy kicsi, tömpe orrú, szárazföldi, vega krokodil.

Aki ide kerül a csontokat keresgélő önkéntesek sorába, annak meg kell tanulnia elkülöníteni egymástól az előbukkanó csontokat és növényi részeket, ami egyáltalán nem egyszerű feladat, mert a csontok éppolyan feketék, mint a fadarabok. A meglelt csontokat a kutatók kipreparálják, GPS-el bemérik a helyét, és innen kőzetággyal együtt a Természettudományi Múzeumba kerül további feldolgozásra. Ottjártunkkor egy páncélos dinoszaurusz bordáját lelték meg éppen.

Lovranits József fotója: egy korábbi lelet a kőben

Az itt lelt állatokról a kutatók részletesen írtak  A bakonyi dinoszauruszok csodálatos világa című könyvben, amely laikus felnőtteknek is teljesen közérthető, ráadásul lebilincselően szép, hatalmas táj- és állatábrázolások segítik elképzelni az olvasottakat. Itt most a könyvből önkényesen kiválasztott kedvenc állataimról fogok írni pár sort. Tehát személyes kedvenc iharkúti őshüllőim:

"A dinoszauruszok, bár a nevük "rettenetes gyík"-ot jelent, egy olyan hüllőcsoport, melynek tagjai valójában sokkal közelebbi rokonai a krokodiloknak, mint a gyíkoknak"

/ A bakonyi dinoszauruszok csodálatos világa/

Ajkaceratops kozmai: Kis termetű, növény evő dinoszaurusz, felső állkapocsi koponyaeleme rettentő mókás, papagájcsőrre emlékeztet!

Bauxitornis mindszentye: A Kárpát-medence egyik legősibb madara, ölyv nagyságú, de még késpenge-szerű fogakkal és csontos farokkal rendelkező madárős, ma élő rokona nincsen, húsevő, dögevő lehetett.

"(...) Napjaink kutatásai azonban kimutatták, hogy a mai madarak a dinoszauruszok egy máig élő ágának leszármazottai, így elmondhatjuk, hogy a dinoszauruszok ma is köztünk élnek, mivel a Földet nagy számban és változatosságban benépesítő madarak a dinoszauruszok mai képviselői."  

 /A bakonyi dinoszauruszok csodálatos világa/

Bakonydraco galaczi A Bakony sárkánya! Pteroszaurusz, nem dinoszaurusz. Repülő hüllő, a bakonyi faj 3,5-4 méteres szárnyfesztávolságú lehetett.  Legnagyobb rokonai a világ más tájain viszont 13-14 méteres szárnyfesztávolságúak is lehettek! Igazi sárkányok, épp csak tüzet nem okádtak.

Végezetül pedig a molyok kedvence: amíg a könyvet olvastam, kiírtam belőle néhány idézetet a könyves közösségi oldalra. A moly.hu közössége pedig azt hiszem a Foxemys trabanti nevű állatkát zárta örökre a szívébe, ami az ásatásokon hűségesen a kutatókat szolgáló Trabantról kapta a nevét.


Aki pedig hasonló kalandokra vágyik, és nyílt napra szeretne bejelentkezni, vagy a könyvet szeretné megrendelni, az a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány honlapján megteheti!

Sok sárkány, sok áfonya, és mégtöbb házi feladat

Amióta Nagy Enikő mesemondó kollégám belekezdett a sárkány témájú meseestek szervezésébe, hónapok óta azzal húztam a többieket, hogy NEM MARADHAT EL a második meseest, mert már megvettem az áfonyát. És szívből remélem, hogy mindannyiuknak majd' kifúrta az oldalát, hogy mi köze lehet a sárkányoknak az áfonyához. 

Na kérem, elárulom: a házi feladat a köze hozzá. Mármint a mesemondó házi feladata. Ahogy mesemondó mesterem, Zalka Csenge írta a Mesemondók márpedig vannak című munkájában, a jó mesemondó igyekszik utánajárni a mese hátterének, elolvassa több változatát stb. Vagyis megcsinálja a házi feladatát. Kicsit együtt él a mesével, utánanéz a helységneveknek ahol játszódik, az állatvilágnak, növényvilágnak, a szokásoknak, aminek csak lehet. 

Gregus László fotója

Amikor Enikő felvetette a sárkányos mesélés ötletét, több kedvencem közül azt a történetet választottam, ami magyarul A Kerek Erdő sárkánya néven létezik A sárkányhercegnő című kötetben. A történet egy ravasz kis öregasszonyról, a crowcombi Martha Goodchildról szól, aki abból él, hogy évente egyszer áfonyáslepényt ad el a vásáron, csakhogy épp a kedvenc áfonyázó erdejébe költözik be egy nyavalyás sárkány. A dögtől pedig az éves vásárt sem merik megtartani, ami teljes anyagi csőd a hölgynek és a falunak is. Mindannyiuk szerencséjére arra jár egy gyanútlan, idegen favágó, akit Martha Goodchild el is irányít sárkányt ölni és mindenki jól jár a dologgal. (Kivéve persze a sárkányt). A botcsinálta hős legyőzi a szörnyet, Martha hozzájut az áfonyához és megtartják a vásárt a faluban. 

Gregus László fotója

 Angol népmese, gondoltam, hurrá, akkor könnyű dolgom lesz. Bizonyára Dunát lehet rekeszteni az interneten angol nyelvű változataiból. Hát nem. Vagy legalábbis nem ment az olyan egyszerűen mint ahogy én gondoltam: hiába szerepelt benne az idős hölgy neve, Martha Goodchild keresőszóra sehogyse jött ki a sztori. A különböző változatokat azért is volt nehéz meglelni, mert Martha Goodchild néha egészen más néven szerepel: egy helyen Maggie Conibeernek hívják, és fiatal özvegy. A végén egyenesen férjhez megy a favágóhoz. Nem is akarja a sárkány torkába küldeni a srácot, épp csak a fiú nem hallja meg a figyelmeztetést. Ebben a változatban a favágó is kap nevet: Joe Tottle és kiderül róla hogy Stogumberből való. Szeretem, amikor mesehősöknek teljes neve és lakóhelye is van, sokkal hitelesebbek tőle. 

Egy másik furcsaság már kezdettől piszkált a sztoriban, hogy amikor a favágó tévedésből ráül a sárkányra (farönknek nézi), a sárkány bár megpróbálja ledobni, de nem repül fel. Holott a magyar fordításban egyértelműen szárnyas, tűzokádó fenevad szerepel. Akkor meg mi a csodáért nem repült el, amikor a favágó nekiállt csépelni? Aztán rájöttem: a mesét végül The Gurt Wurm of Shervage Wood címen leltem meg. Fontos különbség: ez egy igen régi történet, amiben még nem a közismert, szárnyas és tűzokádó dragon szerepel, hanem egy úgy nevezett wurm. A középkorban a sárkányoknak ugyanis még nem volt szárnya, sőt, tüzet sem okádtak, csak a leheletük volt mérgező. (Fujj). 

Gregus László fotója

Ez máris megmagyarázta, hogy miért nem repül a jószág. A Shervage Wood jelentésére sehogyansem jöttem rá, de a Kerek Erdőről itthon ma már olyan erősen asszociálunk Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdejére, hogy ettől a lehetőségtől eltekintettem, hogy használjam. Meghagytam helyette inkább az angol eredetit. 

Nem volt mindegy a mesében szereplő gyümölcs sem: az elsőnek meglelt magyar szövegben ugyanis nem áfonya, hanem málna szerepelt, és én még életemben nem láttam itthon erdőben málnát. Ahogy egyébként áfonyát sem, de ehhez elég volt átlépnem a határt: épp az egyik nyári kirándulásom kapcsán, a horvátországi Velikában bukkantunk vadon termő áfonyára, málnára és szamócára is. De hát akkor melyikből is süti a lepényt a néni? Szerencsére kiderült, hogy azon a környéken, ahol a mese játszódik, kifejezetten egy áfonyafajtát, a savanykás whortleberrie- t gyűjtik. Sőt, a mesémnek otthont adó Quantock Hill manapság természetvédelmi terület, minek része egy tó, ahol a történet szerint Odin és a vad hajsza számára hűti le a patkókat az istenek kovácsa. De a természetvédelmi terület honlapján az is szerepel, hogy mindenféle egyéb hüllők mellett náluk sárkányok is élnek.

vadon termő áfonya a horvátországi Velikából

Itt még mindig nincs vége a sárkányosdinak. Shervage Wood Somerset angol grófságban van, Somerset lobogójában pedig egy szép, nagy, piros sárkány terpeszkedik. Csakhogy a szárnyas fajtából, hogy mindenkit végképp összezavarjon. De ez a szárnyas, piros állat nem a mi gurt wurmunk, hanem Arthur király megszelidített sárkányra utal. 

Somerset zászlaja

A saját változatomban meghagytam Marthat annak a nem egészen jóindulatú, mókás öreg hölgynek, amilyennek az első mesében megkedveltem, szerintem épp az ő személyisége adta az egész történet humorát. Valamiféleképp különösen vonzódom a jóboszorkányos, rigolyás öregasszonyos mesékhez. Egyébként meg maguk a tündérek, akiket olyan sokan kedvelnek, se mindig jóindulatúak, sőt! Mégis izgalmasak a történeteik.

Hát így teljesítettem én a mesemondós házi feladatom, ráadásul még áfonyás süteményt is sütöttem a közönségnek és a mesélőknek. Ugyan nem somerseti recept, csak az anyukám egyszerű kefíres sütireceptje alapján, de a meséhez illett és mindenki lelkesen fogyasztotta.

Csenge beszámolója ugyanerről ITT

Ezek meg mik? Tévedések vígjátéka 1.

Egy bocsánatkéréssel tartozom a moly.hu -s és facebookos ismerőseim felé. Töredelmesen bevallom, a közelmúltban kicsit átejtettelek benneteket. Amikor a fenti (és az alábbi) képet kiposztoltam, azzal a felhívással, hogy az állatok és növények népi neveit gyűjtöm, nem mondtam egészen igazat. Valójában arra voltam kíváncsi, hogy hányan ismerik a fenti képen (!) szereplő élőlényeket tévesen, egy másik, hozzájuk nagyon hasonló állat vagy növény nevén. 

Vannak olyan ritkán szem elé kerülő, de a köztudatban mégis benne levő fajok, amiket bár egyáltalán nem, vagy ritkán látunk, valahogy mégis érezzük, hogy annak úgy valahol lennie kéne. A köznyelv ezért (vagy másért? nem tudom, de ezt feltételezem) sokszor egy hozzájuk nagyon hasonló jószágot hív következetesen a ritkábbik állat/növény nevén, a gyakoribb élőlény neve pedig rejtve marad. Miért baj ez? Baj ez egyáltalán? Szerintem használna a ritkább élőlény védelmének, ha tudnánk, hogy ki ő és milyen, miért kell figyelni rá. Meg sokszor egészen szép és izgalmas élőlényekről van szó, amikről kár nem tudni, hogy léteznek. És a gyakoribb növények, állatok is elég érdekesek lehetnek ahhoz, hogy ismerjük az igazi nevüket, kilétüket. Mindjárt hozom a példákat.

Az alábbi két virágunk például szintén ilyen, gyakran összekevert faj:

mezei katáng, katángkóró (Cichorium intybus)

Parlagokon, út mentén nagyon gyakran látni. Virágai világoskékek, lilásak. Leszedve hamar színüket vesztik. Az egész növény csomós kinézetű, magasra nő. A virágfejeket étkezési célra, ételek díszítésére is lehet használni. Nemesített rokonának gyökeréből készül a cikória kávé. 

a búzavirág

A szántóföldi gyom, sajnos az intenzív vegyszerezés miatt ritkán találkozunk vele. Fantasztikus színe miatt teakeverékekben teaszépítőnek használható. 

Szerintem azért is kár a fenti kettőt összekeverni, és nem tudni a búzavirág létezéséről, mert a búzavirág-kék szín elképesztően szép, és igen jól mutat csokorban, teában. Aki eddig nem ismerte, keresse, nézze meg. És érdemes meghagyni az életterét a gabonatáblákban is, hogy még sokáig gyönyörködhessünk benne. 

A vándorkagyló (Dreissena polymorpha)

A Balatonban gyakran rábukkanhatunk, a gyerekek szedegetik az üres héjakat, a felnőttek pedig aggódnak, hogy jujj ne lépjen bele senki! Amikor kislány voltam, anyukámnak ezeknek a kagylóknak a héjából fűztem nyakláncot. (3 lila gyöngy után jött egy kilukasztott kagylóhéj és így tovább). Tulajdonképpen egy agresszív, betelepült állatfajról van szó, amelyik belepi az őshonos kagylókat is, és számos más kárt okoz. Anyukám gyerekkoromban ezt nevezte kecskekörömnek, de valójában nem az: hiszen ez a kagyló bár alakjában hasonlít a kecskekörömre, se méretében, se színében nem emlékeztet rá. A vándorkagyló garázdaságairól itt olvashattok. De akkor mi a kecskeköröm? 

balatoni ecskeköröm (Congeria ungula caprae )

A balatoni kecskeköröm valójában egy fosszília, egy 5 millió évvel ez előtt élt kagyló héja. Jóval nagyobb a vándorkagylónál, tényleg akkora, mint egy kecske körme, és színében is passzol. Sajnos romantikus kedvű emberek gyűjtögették, olyannyira, hogy mára szinte kifogyott a Balatonból. De a köztudatban benne élt, hogy valahol kell lennie ennek a dolognak, hogy kecskeköröm, megtalálták hát helyette a jóval gyakoribb vándorkagylót. 

Miért érdemes ismerni mindkét fajt? Mert figyelmeztet bennünket arra, hogy nem szabad dolgokat mértéktelenül gyűjtögetni, mert esetleg ilyen izgalmas dolgok tűnnek el teljesen az eredeti lelőhelyről, mint a kecskeköröm. Ma már múzeumokban és magángyűjteményekben látható. És megmagyarázza a régi mesét, a kecskeköröm legendáját, hiszen jóval valószínűbb, hogy erről a kagylóról jut az ember eszébe ilyesmi, mint a kecske körmére sokkal kevésbé emlékeztető vándorkagylóról. 

Itt olvashatjátok el a kecskeköröm legendáját és még néhány infót róla:

a balatoni kecskeköröm meséje

Hamarosan hozom a többi fajt és a magyarázatot is!