Állatkerti séta - március 10.

sörényes galamb - Xantus János ház

A virtuális múzeumi séták, színházi élő közvetítések mellé itt egy kis napfényes, virtuális állatkerti séta tőlem. Így láttam a Budapesti Állatkertet 2020. március 10-én. Amiért most hatalmas mázlistának érzem magam. 

Ha az ember hétvégén dolgozik, akkor - jobb esetben - hétköznap délelőtt szabadnapja van, ami remek alkalom egyébként zsúfolt helyek meglátogatására. Kedden délelőtt pedig hatalmas béke volt az Állatkertben, mellé pedig gyönyörű, verőfényes tavaszi napsütés. Az állatok mellett hatalmas élmény volt a sok, gyönyörű tavaszi virág is, aminek a többsége egyébként őshonos, csak ritkán kerül a szemünk elé a természetben. 

csillagvirágok, hóvirág

Eszméletlenül szép volt a hóvirágok mellett az a tengernyi, égszínkék csillagvirág, amiről a rácalmási sziget virágai jutottak eszembe. Mint egy-egy darabka égbolt! Érkezésnél rögtön ezek fogadtak. Az állatkertben egyébként gondos kertészek is dolgoznak, így ez nem a véletlen, hanem tudatos munka, szerető hozzáértés eredménye.

tőzikék

Azután ott a Nagy-tó, amiről Schmidt Egon számos írása is megemlékezik, hiszen ő is itt figyelte a madarakat fiatal korában. Egyik kedves helye volt már annak idején is, hiszen valaha ő maga is dolgozott az Állatkertben, sőt, a feleségét is itt ismerte meg. A Nagy-tó madaraira azért is érdemes odafigyelni, mert vonulási időszakban megállnak pihenni Magyarországon ritkán látható madarak is. Most a kormoránok pózoltak látványosan a napon, szárítgatták a szárnyaikat, mások már befoglalták a jobbnál jobb fészkelőhelyeket. A kormorán szárnyán nincs olyan vízhatlanná tévő anyag, mint amivel a récék kenik be magukat. Ezért víz alá merülés után az ő tollazatuk átázik, kénytelenek szárítkozni. 

A halakra lesett egy szürke gém is:

És kedveskedve igazgatta egymás tollait egy gólyapár:

A Pálmaház előtt rengeteg krókusz nyílt:

Odabent a halpénz csillogott, és némi igazi is. Nem szép szokás ez, hogy pénzeket dobálnak a látogatók az élő állatok közé, ugyanakkor érdekes volt meglesni, hogy nem csak magyar, hanem érdekes, külföldi érmék is voltak a medencében. Ismét eszembe jutott Schmidt Egon, aki valaha épp a halakkal foglalkozott itt. Valamelyik írásában említ egy kis feketerigó párt, akik egy törött üvegen át szöktek be, és a trópusi növények között nevelték fel csemetéiket. 

nappapagáj

Az Állatkertben a személyes kedvencem viszont az a kis tó, ahol sok, itthon megpillantható vízimadár is él az egzotikus társaik mellett. Nálunk ritka vendég a bütykös ásólúd, a vörös ásólúd, ritkán kerül szem elé az üstökös réce, itt viszont a fekete hattyú mellett ezeket is könnyedén megnézhetjük közelről. Segíti a madarászást, könnyebb felismerni a "valódi terepen" messziről, vagy csak villanásnyira meglátott fajokat, ha alaposan megnézhetjük élőben, nem csak egy könyv lapjain:

bütykös ásólód

üstökös réce gácsér

Na de szépen bepózolt ez a vörös panda is:

Nagyon tetszett a steampunk cápasuli, és a Szentendre meg Wekerle Telep hangulata között félúton lévő Hetedhét Palota is, utóbbinál isteni a péklángos.

Mindeközben már elindult a cseresznyevirágzás a Japánkertben:

A Krokodilház belső tere és lakója a rombuszkrokodil:

A legizgalmasabb élményem viszont a Xantus János ház volt. Nem csak az alábbi videón szereplő, sztoikusan eddegélő majmocska, hanem a rengeteg különös madár miatt:

sörényes galamb - akár egy festmény!

koronás galamb

kontyos zacskómadár

A kontyos zacskómadár hangját sajnos nem sikerült felvennem, hiába ügyeskedtem, de ezét a zebragalambocskáéét igen:

A végére itthagyom nektek a zebrapintyek uzsonnáját is. Jólesett visszaidézni ezeket az emlékeket, remélem, sőt, mit remélem, bízom benne és hiszem, hogy hamarosan újra békésen sétálhatunk az Állatkertben! És ha ti is velem sétáltatok újra fejben egy kicsit, akkor most hátha jobban érzitek magatokat valamivel. :)