Virágkoszorú és békaszék :)

Így készíts virágkoszorút és békaszéket! :) Kicsit kattogós-recsegős felvételek, mert a fényképezőgépem ezt a minőséget tudja produkálni, de azért megörökítettük. Hátha kedvetek lesz nektek is megtanulni ezeket! :)  amikor a gyerekek öncélúan tépkedik a virágokat, mindig rájuk szólok. de ezekre meg kéne őket tanítani, ezek szerintem ugyanolyan jó játékok, mint a kézjelek, végre nem elektronikus játékszerek.

Jelmezbál nekem :)

Az esetek többségében adott Júlia néni. Nadrágos-bakancsos, zöld ruhás, puritán madarász. Mert ez a mindennapi munkám, praktikus és mert a hátizsákhoz minden más furcsán állna. Egyszer apukám egy barátja azt kérdezte, ugye ez az igazi énem? De neeeeem. Ez is csak egy jelmez, mint a többi. :P

(a kép Százhalombattán készült tavaly, de nagyjából ugyanígy öltözöm madarász ovihoz/sulihoz mindig)

2014. 05. 05. Naplás-tónál tartottam gyerekfoglalkozást, kb ilyen ruhában

Vannak vicces hetek, amikor egy-két nap különbséggel egészen másképp festek, amikor elindulok itthonról. Néha a kedves virágárus, aki már jó ismerősöm, alig ismer rám, amikor beugrom hozzá barkáért, cserépért, mikor mi kell. Ezek a mostani, májusi heteim is ilyenek. 

Jártam például Kiskőrösön mesélni, akkor mint piros ruhás mesemondólány indultam útnak:

(@Margarita moly küldte a fotót)

2014. 05. 08. Kiskőrös, Miért csíp a szúnyog? mesemondó előadás, mint Rigó a meseondó

A Madártani Egyesület családi napján a nyomozós játékban én játszottam Móni nénét, a gyógynövényes banyát

(a kép csücskében seregélytojások láthatók)

2014. 05. 10. Jókai-kert, MME családi nap

Végül @Esmeralda angol kisasszonyos zsúrján mint későviktoriánus hölgy jelentem meg, Olivia King és Hetty néni után szabadon :)

2014. 05. 11. Gyömrő, Teadélután. :) tejes tea, uborkásszendvics, Dowton Abbey zenéje... és még vörösbegyes bögrém is volt, sajnos csészét nem leltem, viszont a Robin Anglia nemzeti madara :)

Nem minden hetem ilyen, de nagyon tudom értékelni, amikor így jönnek össze a dolgok. :) 

Mesemondás itthon és a világ körül

 a Hagyományok Háza népmese konferenciájáról (is) :)

Nagyon szeretek konferenciára, különböző szervezetek közgyűléseire járni. Ez elsőre kissé mazochista dolognak hangzik, mert minek ülne valaki bent a teremben, hosszú előadásokat hallgatva, amikor helyette végre kirándulhatna, vagy olvashatna néhány jó mesét... de legalább ennyire jó olyan emberekkel, kollégákkal találkozni, akiket szeretek, sok érdekes dologról hallani, össze lehet ismerkedni új, hasonló érdeklődésű emberekkel. A népmese konferencia is maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményemet: viszontláttam néhány kedves barátomat (olyat is, akire nem is számítottam, hogy ott lesz) megismertem valakit, aki pszichológus hallgató és a mesét mint terápiás lehetőséget szeretné használni, nem mellesleg pedig tanultam néhány jó, mesélést fejlesztő játékot amit a gyerekekkel majd én is játszhatok és pontosabb képet kaptam más mesélők tevékenységéről. Sőt! Még táncoltam is! :)

játszók :) (forrás: Hagyományok Háza honlapja)

Több kedves ismerősöm előadására ültem be, azért is, hogy halljam őket, még többet tudjak meg arról, mivel is foglalkoznak, meg a puszta viszontlátás öröme miatt is. Kovács Marianna, százhalombattai horvát-magyar könyvtáros mesemondó arról beszélt, hogyan dolgozik a gyerekekkel a könyvtárban olyan eszközökkel, mint a mesetáborok, a biblioterápia, vagy a különböző korosztályoknak, középiskolásoknak és családoknak is tartott mesefoglalkozások. Gregus Laci a Gárembucka mesemondó csapat munkáját mutatta be, Tóth Kriszta pedig a városi mesemondókról, az Ahol a madár se jár... mesekörről beszélt.

Bumberák Maja a nemzetközi storytelling mozgalomról mesélt, erről írnék egy kicsit bővebben is, itt-ott kiegészítve azt, amit Maja mondott. 

Maja először a számomra is nagyon kedves magyarországi, nemzetközi mesemondó fesztivált említette, a Holnemvolt Fesztivált, amit a mesemondó mesterem, Zalka Csenge Virág alapított. Eddig két alkalommal szervezték meg Budapesten, mindkettőn részt vettem személyesen és fantasztikusan intenzív, intellektuális élmény volt. Ha az ember belegondol, hogy egy-egy mesébe belefér egy-egy ember, mesehős élete születésétől a haláláig, akkor ezek a napok szüntelen halállal és újjászületéssel teltek, rengeteg életet élhettünk le és tanulhattunk belőle. 

Zalka Csenge Virág, a Holnemvolt Fesztivál alapítója

Különleges hangulatú volt azért is, hogy megismerhettük azt a számtalan mesemondót, aki a világ minden tájáról érkezett Magyarországra: Csenge norvég, olasz, perui, amerikai mesemondó barátait is elhívta, akiknek rácsodálkozhattunk egyedi stílusára, különbözőségére. A személyes kedvencem a norvég Tone Bolstad FLøde , a közönség egyik vitathatatlan nagy kedvence az amerikai Angela Davis volt. 

Maja előadásában a következő mérföldkő a római storytelling fesztivál volt, amin ő maga is részt vett. A Federation of European Storytelling (barátainak csak FEST), vagyis az európai mesemondó szövetség, aminek a konferenciája volt Rómában. A fesztivál szervezője a Maja által szintén említett Paola Balbi . 

Maja Rómában ismerte meg mégjobban a külföldi mesemondókat és szemléletüket, a stroytelling szó jelentését. Meglepve tapasztalta, a külföldieknek jellemzően nincsen külön szavuk a népmesék mesélésére (például se a franciáknak, se a németeknek nincs ilyen), hanem storytellingnek hívják, ami egyszerűen történetmesélést jelent. Történet pedig bármi lehet, legyen szó népmeséről, műmeséről vagy személyes történetről. A kettő tehát nem szemben áll egymással, hanem egyik a másikának a részhalmaza. Maja ezt külön hangsúlyozta, hogy az itthoni klasszikus értelemben vett mesélés nem is esik olyan messze ettől. 

Például nem olyan régen Magyarországon járt Piret Päär észt mesemondó, aki  Berecz Andrással közösen mesélt, az észt népmesék mellett személyes történeteket is mondott a családjáról, a szüleiről, sőt, még egy viccet is elmesélt, mindez szépen belesimult az előadásba. (És Bereczről is tudjuk, hogy ő se megy a szomszédba modern, de nagyon a helyükön levő poénokért, személyes sztorikért). 

Még néhány mesemondó és érdekes kezdeményezés, amit Maja az előadásban megemlített:

-  Heidi Dahlsveen , a norvég mesemondó, aki talán a következő Holnemvolt vendége lesz

-Katrice Horsley , aki tragikus gyermekkor után lett mesemondóvá

- Jack Lynch , aki szerint a finnek után az íreknek van a 2. legnagyobb gyűjtött folklórja (ez engem személy szerint meglepett, hiszen nagyon érdekelnek a finn mesék, mégis keveset találok belőlük magyarul)

- Maratón de Cuentosnak (mesemaratonnak) hívják, amit Guadalajaraban tartanak: spanyol mesmeondó fesztivált, ahol 4 nap, 4 éjjel mesélés, tánc és zene van. Vagyis a mesemondás a szórakozás elfogadott része. :) Csenge írt róla bővebben itt meg itt .

- említett egy romániai projektet, ahol az öregek és a gyerekek összehozására az öregek meséltek, a gyerekek számítógépes ismereteket tanítottak, Luzsi Margótól idézett, hogy most generációs gettókban élünk, és a mesék ezt segítenek megszüntetni. 

(kép forrása: http://hagyomanyokhaza.hu/ , keresd a piros szoknyás alakot! ;)

Még egy magyar vonatkozású érdekességet megemlítenék, a Körmendy Petra és csapata által rendszeresen szervezett storyslam estéket, amiken bárki kipróbálhatta magát, mint stroyteller. A storyslam olyasmi, mint a slampoetry, csak történetekkel. Általában kocsmában játsszák, jelezve, hogy felnőtteknek szóló, fiatalos műfajról van szó. Adott témában, adott idő alatt mesélhet bárki személyes történetet, vicceset vagy szomorút, érdekeset (stand upolni viszont tilos!), a végén a közönség szavaz, hogy ki volt a legjobb, az viszi el a felajánlott főnyereményt (ez aprópénz, amit egy kalapba dob össze a közönség a műsor elején). Jó hangulatú esték szoktak ebből is kisülni, az India témájún én is voltam, tetszett. Állítólag a Holnemvolttal együtt hamarosan ezek az esték, a Holnemvolt Storyslam Klub is újraéled. ;)

Az előadások után még a frissen szerzett, pszichológus hallgató barátnémmal beálltunk táncolni, végül hosszas, világmegváltós beszélgetésbe bonyolódtunk némi palacsinta felett. 

Tehát konferenciára járni jó! :)

Rádióinterjú :)

Aki esetleg lemaradt az adásról, annak végre meg tudom mutatni a velem készült interjút. :) Természetesen a rádió munkatársainak engedélyével, mivel nincsen archívumuk, és már az ismétlések is lementek, megkaptam ezt a felvételt.

Nagy élmény volt, három érdeklődő, vidám középiskolás lánnyal beszélgettem írásról, mesemondásról, meseregényről, madarászoviról... meg az élet egyéb fontos dolgairól! :) Hallgassátok! :)

itt hangzott el: http://www.taskaradio.com/

Gyerekrajzok a Lea és a viharbanyák című regényemhez :)

A székesfehérvári Hétvezér Általános Iskolában jártam mesélni, megnézni a regényemből készült olvasópályázatot, végül pedig a nyolcadikosokkal beszélgettem az irodalmi kávéházban.

a Humán Hét plakátja:

dedikáltam az iskolai könyvtár saját példányait is:

...a rajzok, amiket a tanulók készítettek a mesémhez, meg az olvasópályázat egyik legjobban megoldott feladata: 

Az alábbi rajz a személyes kedvencem, ezért fényképeztem le külön-külön egy-egy részletét is: :)

új beszélgetés velem :)

Volt nekem egy nagyon kedves lakótársam még a szegedi egyetemen, Dávid Kata. Igazi elátkozott királylány, panelszobába zárt titokzatos keleti hercegnő egy kék féldrágakő macskaszoborral, szépséges és nyomasztó mesékkel, amit ha elolvastam a blogján, egy hétig nem mertem sötétedés után kimenni vizsgaidőszakban a szobából. Pisilni se. :P Tehetséges író és rendkívüli nő, aki kicsit nővéremként tanítgatott a világ dolgaira amíg együtt laktunk. Nagyon örültem neki, amikor megkeresett, és interjút kért tőlem a kollégiumi diáklap számár, ahol most dolgozik.

itt jelent meg az interjú: http://cseresnyes.hu/ (balra fent van a diákújság, ennek a februári számában)

Mesék és kézjelek

a Zöld Zugoly egyik önkéntese madarat reptet a Művészetek Völgyében, 2013

"Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak (Egyiptom). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését – zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára. A Brachoho-keironómia (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény)a karral, kézjelekkel való irányítás a zenében. Festészetben számtalan jellemző kéztartást látunk (Krisztus összezárt hüvelyk- és gyűrűsujja, de ez látható Buddha esetében is). A daktil alapja az ősi testbeszéd.

A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott mudrákkal (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum, később vallásos kéztartás) szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: Austin: Apeach-Act Theory, Noam Chonsky az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja)"

forrás: wikipedia

Mivel annyit használom őket az előadásaimon, mesélek egy kicsit róluk. 2007 nyarán a Művészetek Völgyében láttam egy indiai tánc előadást, Somi Panni bharatanatyam előadását, ahol mutatott néhány érdekes, állatos jelet. A barátnőimnek még otthon meg is mutattam néhány jelet, aztán a dolog feledésbe is merült. Évekkel később, az első mesemondó fellépéseim egyikén szembesültem a problémával, hogy ötven nagycsoportoshoz hívtak egy könyvtárba mesélni... Hogy tudnám őket úgy megmozgatni, hogy valóban élvezzék a mesélést, és a könyvtár se dőljön szét? És ekkor jutottak újra eszembe a kézjelek.

Somi Panni 2007-ben a Művészetek Völgyében 

A néhány, innen-onnan összeszedett jelgyűjteményemet azóta gyarapítottam, mert én magam is beiratkoztam táncolni, 2012-2013 között egy tanévet táncoltam Túri Virág Réka odisszi csoportjában.


Tehát léteznek az indiai kézjelek, vagyis mudrák, amiket a táncban szokás használni. Rékától azt tanultuk, hogy a táncosnak a szeme a leglényegesebb, az összes többi, a kéz, a testmozgás, a tánclépések csak díszítenek. Ez egy kezdő táncosnak egészen kétségbeejtő valami, amikor kész csoda, ha a lépések sorrendjét megjegyzem, nemhogy a szememmel, kezemmel is tudjak foglalkozni! Nézzük az indiai táncosok mudráit, egykezes jelek:

mudrasor dalocskával: http://www.youtube.com/watch?v=mbI1Dckp0xw

A jelek egy része egykezes, mások kétkezesek. Van köztük "két szerelmes kismadár", "ágyacska", "bimbó" és "oroszlán" jelentéssel bíró is, a többség nem ennyire konkrét jelentésű. A táncban akkor válnak legkifejezőbbekké, amikor a táncos egész testével rásegít a megjeleníteni kívánt dolog (kígyó, íjazás, lovaglás, félelem) megjelenítésére. Az általam megismert mangalacharan nevű odisszi táncdarab például nem rendelkezik konkrét történettel, inkább olyan, mint egy ima, csak megjelenítettünk egy-egy istenséget, apró jelenetet, ezzel szemben más darabok valóban egész történeteket mesélnek el a jelek, de a testmozgás, szemmozgás segítségével is. Rékától azt is megtanultuk, hogy azért is érdemes indiai táncot tanulni, mert ha nem is lesz belőled esetleg soha profi táncos, értő közönsége lehetsz az előadásoknak. Én nagyon jól szórakozom a mai napig, ha indiai táncost látok, és felismerem az egyes mudrákat a táncában. 

Egy "kúcsipúdi" irányzat csodálatos jellemdrámája, ami tényleg történetet mesél el: 

http://www.youtube.com/watch?v=sXz79aOwLq4

Mi pedig ezt a táncot tanultuk Rékától, ami egy szép virágfelajánlással kezdődik: 

http://www.youtube.com/watch?v=kN7B81aY5Sw 

kezdő odisszi csoport, lent középen a blog szerzője

Azután vannak az amerikai kézjelek, amik náluk egyszerűen csak valamiféle játékot, szlenget jelentenek. Vicces dalok, szleng kifejezések megjelenítésére szolgálnak, vagy csak önmagukban való játékok. Meglepő módon az indiai mudrasorból ismert oroszlán az amerikaiaknál láma. Az amerikaiak nem gyerekek szórakoztatására használják, inkább kamaszok viccelődnek vele egymás között, de szerintem túl aranyosak és látványosak, hogy gyerekelőadáshoz ne használjuk őket.

A legbetegebb lámás dalocska ez: 

http://www.youtube.com/watch?v=t2PSs_3n-JQ

A kézjelek harmadik fajtája, amit találnom sikerült, a siketek jelnyelve. Ez a feladat még előttem áll, hogy a különböző nyelvek siket jeleit tanulmányozzam, hiszen nem egyetlen, nemzetközi nyelvük van, hanem ugyanúgy külön nyelvek, mint a beszélt nyelvben.

A wikipedia szócikkből nekem ez volt a legérdekesebb momentum:

"

Emberszabású majmok

A nyelv eredetének kutatásában felmerült az az ötlet, hogy meg kellene vizsgálni az emberszabású majmok nyelvi képességeit. Először a beszéddel kísérleteztek, de kiderült, hogy a majmok hangképző szervei beszédre alkalmatlanok. Ezután a kutatók figyelme a jelnyelv felé fordult, és a majmok nagy lépést tettek előre. A majmokkal amerikai jelnyelven kommunikáltak, ahogy siket szülők jelelnek a gyerekeikkel. A leghíresebb majmok Washoe és Loulis, a csimpánzok, és Michael és Koko, a gorillák voltak. Koko 600 jelet tanult meg, és alkalmazott néhány egyszerű nyelvtani szabályt, mint például a szórend, vagy a szóösszetétel. Mindezek ellenére jelelése nem felelt meg a jelnyelv szabályainak. Vitatott, hogy az általa alkalmazott rendszer mennyire tekinthető nyelvnek."

forrás: wikipedia

A jelnyelv történetéről, nyelvjárásokról az adott szócikkben olvashattok még. http://hu.wikipedia.org/wiki/Jelnyelv 

Létezik egy jel, ami az indiai mudrasorban, az amerikai szlengben és a magyar siket jelnyelvben is megvan, az indiaiaknál halacska, a másik két jelsorban teknős. 

Léteznek még árnyjátékos jelek, és ázsiai kéztrükkök. Utóbbiak közül két, igen bonyolultat ismerek, én így hívom őket, anyukám ázsiai cserediákjai szokták ismerni. 

Amikor pedig mesélésnél én használom a gesztusnyelvet, az ilyen: 

http://www.youtube.com/watch?v=BND_ZYi33tc 

Akinek az összefoglalóm felkeltette az érdeklődését, itt kipróbálhatja magát, hogy mennyire ismeri meg a jeleket: 

http://egyszervolt.hu/jatek/jelbeszelo.html 

Jó szórakozást! :)