"Az utcán ment egy varázsló. Nem figyelt rá senki. Minek? Hiszen úgyis láthatatlan! Egy varázslónak az semmi. Szóval ott ment. Ki látta? Senki. De ő tudta, hogy ott van."

/Török Sándor/

nő az elolvasott- és elolvasandó könyvek tornya. :)

(háttérben a rendetlenség, tudom... :P :S)

hallgassatok bele! :)

http://eiriband.blogspot.com/

nyári "kötelezőim" :)

de a lista bővíthető, ha valakinek van még ötlete a témában, ajánljon nyugodtan! :)

ez pedig itt egy régóta keresett könyv:

rémlett, hogy a nagyanyám kislány koromban olvasott nekem egy mesekönyvből, aminek az elején egy tündérlány volt, és sárgás színű, de semmi többre nem emlékeztem. (a nagyanyám sem). azután egyszer csak, még vizsgaidőszak közepén anyu előkerítette. az ő gyerekkori mesekönyve volt, talán ha három mesekönyvük volt otthon, ez az egyik, ami nekem is úgy tetszett kicsi koromban, és most is.

Ki emlékszik Cillére? :)

a héten több napon át pakoltuk a padlást, selejteztük a régi dolgokat, és előkerült jópár érdekes mindenféle, például 1988-89es Dörmögő Dömötörök. :) Akkoriban még Levente Péter meg Döbrentey Ildikó írták, szerkesztették. Most újra elővettem azt a kis stóc, össze-vissza firkált, vagdosott újságot, és nekiálltam újraolvasni... és nagyon örülök, hogy ezen nőhettem fel. :)

ő pedig itt Cille tündér:

(valljuk be, a vadkenderrel manapság akadna némi probléma... :D)

szkádi tündérei

tündéres könyvajánlót kértem valakitől, ezeket írta "nyári kötelezőnek". :) hátha más is hasznát veszi:

Cs. Szabó István: Lok-sziget tündére (kelta mitológiára alapozó verses mese)
Edmund Spenser: A tündérkirálynő (epikus mű, nagyon szép, Tandori fordította :)
Gergei Albert: Árgirus széphistória (nem klasszikus tündéres, de szerintem alap :)
Lord Dunsany: King of Elfland’s Daughter
Andrew Lang: Princess nobody, Maflázia (csak ezt találtam tőle magyarul), Gold of Fairlinee, Twelve Fairy Books (tündérmese gyűjtemény, 12 részes, mindegyiknek egy szín a címe, és nagyon jók, de nincsenek lefordítva sajnos)
Thomas Chetre: Sir Launfal
Madame d’Aulnoy: Fairy Tales
Kipling: Puck a pooki dombokon, Jutalmak és tündérek
J.M.Barrie: Pán Péter a Kensington parkban (a kevésbé ismert Pán Péter mese, pedig szerintem ez jobb, mint a másik)

Ezeken kívül van nagyon sok népdal- és népmesegyűjtemény, de hát azokat lehetetlen összeszedni. :D Ami nagyon alapmű, az a Francis James Child nevéhez kötődő "Child Ballads" sorozat, ez 305 angol-skót népballadát jelent, tele tündérekkel. :) Viszont összeszedett magyar fordításról és kiadásról én sajnos nem tudok... ez a feladat lehet rám vár. :D
Magyar gyűjtemények közül talán Kerekes Tamás: Skót legendák és mesék a legjobb ebből a szempontból, van még a Dömötör Tekla-féle Germán, kelta regék és mondák, de azt - ha jól emlékszem - ismered. Olyan sok angolszász népmesegyűjtemény magyarul kiadva sajnos nincs, mint amennyit hittem, hogy van. Tündérekről szóló "szakirodalom" sem, Pócs Éva: Tündérek, boszorkányok, démonok c. könyvét említeném meg, a többi 3-6 éves gyerekeknek készült, komoly könyv nem nagyon van a témában. (Kelták, skótok hitvilágáról, történelméről van néhány könyv magyarul, ezekben esik is szó tündérekről, de inkább csak futólag.) Szakirodalom angolul:
D.L. Ashliman: Fairy Lore, Folk and Fairy Tales
Lizanne Handerson & Edward J. Cowan: Scottish Fairy Belief, Road to Elfland
Peter Narvaez: The Good People

"virágos" Szent János, Szent Iván és a többi

nem újdonság, hogy baromira esik az eső, így aztán nem nagyon van mit csinálni egy diáktáborban... anyukámat hívták segítségül, hogy tartson kézműves foglalkozást holnap délután, és hogy hogy nem, nagyon bájos faág-manókat, meg gondbabákat készül csinálni. :) a manóihoz kapcsolódva ma este végeztem némi kutatómunkát a neten, és ezt találtam az elmúlt nyári napfordulóról illetve közelgő a Szent Iván napról. Este majd ugorhatnak tüzet is a gyerekek. :)

Nyári napforduló:

Szent Iván-nap, Szent Iván-éj, Keresztelõ Szent János napja, "virágos" Szent János napja, nyári napforduló, Alban Hefin (druida), Alban Heruin ("A Part Fénye": a "Föld Fénye" és a "Víz Fénye" - azaz a két napforduló közti ünnep), verbéna-ünnep (spanyol), Tölgyünnep (kelta)

(Keresztelõ Szent János: Firenze védõszentje. Ez a nap a születésnapja.)

Csillagászat:

A napforduló (latinul solstitium (sol+stare)) csillagászati kifejezés, mellyel aNapnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. Valójában az év két pillanata, a Nap legmagasabb déli, illetve északi pozíciója a Baktérítőn, illetve aRáktérítőn; az az időpont, amikor (látszólagos) éves égi útján a Nap észak-déli mozgása valamilyen irányba megváltozik.

A nyári napforduló alkalmával a nappal, a téli napforduló alkalmával pedig az éjszaka a leghosszabb, azonban a téli, illetve nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén.

Szent Iván:

Szent Iván éje a napforduló misztikumával, mágiákkal, apró csodákkal fűszerezett éjszaka. A napfordulót már a keresztény egyház létrejötte előtt megünnepelték Egyiptomban, a közelkeleti népeknél.

Ez az éj titokzatos értelmű és hatású népi virrasztás: a fény az élet, a szerelem, a termékenység ünnepe. Még a XX. században is a határban rakott nagy tüzek mellett töltötte az éjszakát az egész falu, énekkel, szertartásos táncokkal ünnepelve az élet diadalát.

A nyári napfordulós tűzünnepet Szent Iván napjának előestéjén tartották, de mára a csilalgászati értelemben vett nyári napfordulót tartjuk a helyes időpontnak.

A régi korok emberei a tüzet a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintették. A tűznek különös jelentősége volt, azt őrizték, nem szabadott kialudnia, a házban égő tűzbe szemetet nem dobtak. Szavaink és gyermekjátékaink megőrizték ezt (háztűznéző, Bújj, bújj itt megyek). Így már érthető, hogy a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágikus praktikákat gyakoroltak Európa szerte ezen az éjszakán.

A Kárpát medence nagyon sokáig kelta hatás alatt állt, erről a feltárt leletek is tanúskodnak. A kelta hagyományokból így sok fennmaradt. Szerintük a Napisten és Földanya nászünnepe ez az éj (neve Tölgy ünnep), és Litha, a napforduló istennője védelmét élvezi. Ez az év leghosszabb napja, a Föld a bősége, ereje teljében van. A csúcspont. E nap alkonyán megnyílnak a világok közti kapuk és a tündérnép átjön a mi világunkba. Fogadjuk őket szeretettel, vendégeljük meg őket. A dolgok ma megkeverednek, az ellenkezőjükre fordulnak. (Shakespeare: Szentivánéji álom). Ez a nap a kívánságok ideje.

A kelták együtt éltek a természettel, követték annak ritmusát. Az évszakok váltakozása szerint négy részre osztották az évet a két napéjegyenlőség és a két napforduló szerint. Hitük szerint az évszakválasztó határnapok és a négy kozmikus fordulónap mágikus erőkkel bírtak. A kelták mindig napnyugtától napnyugtáig számítottak egy napot. Ezért ünnepeik is a megadott nap előestéjén kezdődtek.

Ehhez a kozmikus fordulathoz kötődik Keresztelő Szent János ünnepnapja a magyar néphagyományban. Keresztelő Szent János az utolsó próféta és Jézus előfutára, ő kereszteli meg Jézust. Az ő személye kapcsolja össze az Újszövetséget az Ószövetséggel. A keresztény egyház Szent Jánost tette e nap védőszentjévé, ünnepe az V. századtól vált általánossá. Az egyház a középkori liturgiában építette és megszentelte a Szent Iván napi tüzet.

Ehhez a tűzgyújtáshoz különböző hiedelmek kapcsolódnak.

A félig elégett nagyobb faágak, faszéndarabok az eresz alá helyezve, a ház különböző sarkaiba rejtve, vagy amulettként helyezve a testre megvéd az ártó hatásoktól (villámkár, dögvész, betegségek, köd, jégeső, rontás). A füsttel az ártó szellemeket űzték el. A tűz maradványaival körbejárva a földeket bő termést segítettek elő.

Ezt a tüzet egészség varázslásra is használták. A tűzben elégetett, megégett, megfüstölt növényeknek (fodormenta, vasfű, bodza) gyógyító hatását vélték, a tűz átugrásakor a betegségek elmúlását kívánták (Kezem-lábam ki ne törjön, minden csontom összeforrjon).

Szerelemvarázsló, párválasztó célja is volt a szertartásnak. A tüzet lányok gyújtották meg. A tűz meggyújtásának és átugrásának szertartásos módja volt. A tűz átugrásakor párosító és kiházasító dalokat énekeltek. Mindig annyiszor énekelték, ahány lány volt a csoportban. Gyakran elhangzó szó az énekekben a rutafa, amely a szüzességre, a két ága pedig a tiszta szerelemre utalt.

Érdekes, misztikus része a néphitnek az aranyosan fénylő páfrányvirág megkeresése. Aki megtalálja a páfrány virágát (csak ezen az éjjelen virágzik és csak néhány percig), az megérti az állatok nyelvét, meglátja a földbe rejtett kincseket és láthatatlan lesz. De vigyázni kell, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsájthat az emberre.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium:

A június 24-i Szent Iván-nap, Keresztelő Szent Jánosnak, a magyar népdal „virágos” Szent Jánosának és az ősi fényszimbolikának közös ünnepe. A nyári napfordulótól mindössze 3 nap választja el. János és a napfordulat együtt ünneplése az V. századtól általános. Egy forrás szerint, mi magyarok a XI. században már gyújtottunk tüzet Iván előestéjén. Szokásunk régiségét a szlávos névváltozat bizonyítja. (A keresztény liturgia szókincse nyelvünkben nagyrészt a görög-szláv jövevényszavakból áll, mivel a térítő papok többsége először ezeken a nyelveken szólt eleinkhez.) Más lapra tartozik, hogy már az arab és bizánci források is megemlékeznek a pogány magyarok tűzimádatáról, és a tűzkultusz a napév fordulópontjaihoz kötődő rítusok része volt.

A katolikus egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent János esetében ünnepli névnapként a szent feltételezett evilági születésnapját. A napfordulati János-nap kiválasztásakor az egyházdoktorok a Szentírásra támaszkodtak.

A növekedés a téltől nyárig hosszabbodó nappalokra, az alábbszállás a nyártól télig rövidülő napokra is érthető (mennél alacsonyabban jár a Nap, annál rövidebbek a napok, és fordítva). Bod Péter XVIII. századi leírása jelzi, hogy az ő idejében a János-nap napfordulat-ünnep jellege köztudomású volt: „Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a’ maga abrontsának felső Pontyára felhágott s megis fordult.” Dömötör Tekla hívta fel a figyelmet arra az énekbe foglalt előírásra, mely szerint az Iván-napi tüzet „négy szögre rakálták” (rakták). Ez a négyszög bizony a Nap „abrontsának”, az ekliptikának fordulópontjait jelképezi.