Árvay Márton a DINPI Klubban tartott, Viharfecske és atlanti vészmadár gyűrűzés Izlandon című előadása kapcsán írnék néhány érdekességet Izland madárvilágáról, a teljesség igénye nélkül. Izlandon kevés erdő van: általában tűlevelűek vagy nyírfából állnak. Egy izlandi mondás szerint ha eltévedsz az erdőben, csak fel kell állnod. Így kevés erdei, főleg inkább vízimadarakkal lehet megismerkedni a szigetországban.
Énekes hattyú (Cygnus cygnus)
Nem csak a védett területeken, hanem a fővárosban Rejkjavikban is előfordul. A mi bütykös hattyúnkhoz hasonlóan korábban vadászták. Vonuló madár, Magyarországon is fel-felbukkan.
Összehasonlításképp:
Az itthon közismert bütykös hattyú, ez valamivel nagyobb Izlandon élő társánál.
Szintén él a fővárosban, Rejkjavikban, az előadó még a repülőtéren is összefutott vele, de védett területen, rezervátumban is költ. Magyarországon is találkozhatunk a fajjal, érdemes távcsővel a lábára pillantani, hátha meglátjuk rajta az izlandi színes madárgyűrűt. "Nem csak Izlandon, hanem a Feröer-szigeteken is él, a szigetek nemzeti madara. Költőhelyén parti csigákkal, fövényférgekkel, kagylókkal, tengerisünökkel, apró rákokkal és rovarokkal táplálkozik. A kagylók héját lapított csőrével nyitja fel. Megeszi a vízicsigákat és puhatestűeket is."
"Nyílt tundrák, mocsarak és lápok jellegzetes madara. A Brit-szigetektől Skandinávián keresztül Észak-Oroszországig költ, ősszel délre vonul a tengerpartokra, de megtalálható a szárazföld belsejében is. " Magyarországon szintén felbukkanhat. A lappok versben is említik: Aranylile mondja tavasszal
Előadónk ellátogatott a Bakkatjörn-tóhoz is:
Itt ismerkedett meg az alábbi fajjal:
Pehelyréce (Somateria mollissima)
"A víz alá merül puhatestűekből, férgekből, rákokból és halakból álló táplálékáért. A repülésbe hamar belefárad, a szárazföldön esetlen, viszont kiválóan úszik és mélyre bukik."
A kevés erdei madárfaj egyike a zsezse (Carduelis flammea)
a tojó a fiókákkal
a gácsér
A kevés erdei madárfaj egyike a zsezse (Carduelis flammea)
Márton különböző apróbb, madaras szigeteket is említett az előadásában, egyik ilyen az Eldey-sziget. 1830-ban itt még volt óriás alka, itt pusztították el az utolsót. Ma viszont az egyik legnagyobb szula kolóniának ad otthont és csüllők is fészkelnek rajta.
Óriás alka (Pinguinus impennis)
"Az óriásalka (Pinguinus impennis, vagy korábbi nevén Alca impennis) egy kihalt madár, a Pinguinus nem egyetlen ismert faja. Nagytestű, röpképtelen faj.
A 14. századig költött az Atlanti-óceán északi medencéjében, a Kanada, Grönland, Izland, Írország és Skócia partjai közelében lévő kis szigeteken és sziklazátonyokon. A legnagyobb alkafaj volt, magassága mintegy 75 cm, tömege 5 kg körül lehetett. Kiválóan úszott, a víz alatt szárnyaival evezett, főként tengeri halakkal táplálkozott. A szárazföldön nehézkesen mozgott. Évente egyetlen, nagyméretű (110–140 x 70–84 mm) tojást rakott, ezt a kopár földön költötte ki. A világ múzeumai ma kb. 75 tojást, 24 teljes csontvázat, és 81 kitömött példányt őriznek a fajból."
Szula (Morus bassanus)
"A szula kolóniákban költ, különben nem túlzottan társas lény. A nagy magasságból, csapatosan a levegőből vágódik a vízbe, hering- és makrélarajokra vadászva, olyan látványt nyújtva, mintha késeket dobálnának a vízbe. 15-35 méter mélyre is lemerül. 16-20 évig él."
Nyugati fjordok, Isafjörsdur
Cifra pehelyréce (Somateria spectabilis)
Érdekessége, hogy Izlandon is ritkaságnak számít, ezért külön öröm volt Márton számára, hogy láthatta.
Északi sirályhojsza (Fulmarus glacialis)
és ami nem madár, de az izlandiak büszkesége: az izlandi birka. :)
Fotók és az idézőjeles szövegek forrása: wikipedia. A többi információ a DINPI Klub előadáson hangzott el.
Szeretettel ajánlom mindenkinek a DINPI Klubot , és a nemzeti park többi programját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése