Mindenhol jó de legjobb...

... a Dinnyési Fertőn, főleg, ha nem fagy szét az ember.

Lassan szokásossá válik, hogy az évet a 9. helyi csoport madarászaival zárom. Idén elmaradt az ottalvós téli tábor (amit különösebben nem bántam, mert a rosszul kifűthető elzai faházban én mindig megfázom vagy összeszedek valami betegséget), volt helyette egy remek, langyosnak ígérkező téli nap, beígért kirándulás és hasonló jó dolgok.

Elsőnek is mindjárt ott voltak a tatai vadlúdsokadalmat megszégyenítően látványos mennyiségű ludak és mindenféle színes récék. A tőkéseken kívül üstökös- és barátrécéket is láttunk (a többiek szerint volt kerce- meg kanalasréce is, de ezekről lemaradtam). Nemrég a bécsi természettudományi múzeumban gyakoroltuk a mindenféle kacsákat a kitömött példányokon (az is nagy móka volt, beszabadultunk párommal az állatgyűjtemény madaras részére, ki se jöttünk vagy 3 órán keresztül), most élőben és igazán messziről is megnézhettük őket. Kacsákat nézegetni az egyik legszórakoztatóbb formája a madarászásnak, mert legalább olyan jellegzetes színezetük van, mint az énekesmadaraknak, így könnyű őket megtanulni (szemben mondjuk a partimadarakkal) és még szemet gyönyörködtetően változatosak is. Közben a fejünk felett folyamatosan húztak a vadlúdcsapatok is, mindehhez a kulissza a Fertő szépséges, szerencsére épp nagy, nyílt vízfelülete volt a tavalyi nád között. 

A hálókkal talán kisebb szerencsénk volt, mert nem fogtunk sok madarat (sajnos nekem nem is jutott lehetőség, hogy "madarat szedjek" azaz kibogozgassam a hálóba tekeredett jószágokat), de azért látni is jó volt közelről a mezei verebeket, széncinegét. Legjobban egy vörösbegynek örültem, mostanában az egyik kedvenc madaram, mindig rácsodálkozom a fantasztikus színére. 

Ha valaki esetleg nem ismerné a módszert: a madarászok úgy nevezett függönyhálókkal fogják meg a madarakat. Ezek talán leginkább a merítőhálóhoz hasonlítanak, csak éppen függőlegesen helyezkednek el. Zsebek vannak rajtuk, ebbe potyog és gabalyodik bele a hálónak ütődő madár. A befogásukra azért van szükség, hogy apró fém gyűrűvel megjelölhessék őket, ennek segítségével megismerhessék a visszafogások alkalmával, hogy merre jár, mennyi ideig él egy-egy madár. A kapott adatoknak köszönhetően hatékonyabban tudják védeni a vonulási útvonalakat, a pihenőhelyeket. Nyaranta az ország minden részében tartanak "gyűrűző táborokat", ahol ezt a munkát végzik. A dolognak óriási környezeti nevelési jelentősége is van: hiszen itt a gyerekek nem csak

sokat tanulhatnak a madarakról, hanem egészen közelről is láthatják őket, illetve ha a hálóból kibogozni nem is szabad mindenkinek, de a jelölés után még a legkisebbek is megsimogathatják, szabadon engedhetik a madarat. Nem gondolom, hogy kizárólag ez az egyetlen járható útja a természet megszerettetésének, de maradandó élmény lehet.

A mai napon nem csak gyűrűztünk a Fertőn, hanem kisebb sétát is tettünk, ahol a madaraknak éjszakázó

helyül és költőhelyként szolgáló, mesterséges odukat tettünk ki. Közben Fenyvesi Laci, a csoport elnöke és
fő-fő gyűrűzője sok más érdekességet is mutatott. Mesélt Dinnyés falu történetéről, amiből engem a határban lévő kőkereszt története fogott meg leginkább: ez most a faluból kifelé néz, a régi falu irányába, amit a török dúlás pusztított el. A kereszt igen régi, maguk a dinnyésiek se tudják, ki, mikor állíttatta. Még meg is akarták fordítani, hogy a jelenlegi falura nézzen, de aztán a tanító javaslatára mégis meghagyták a mostani irányban, a régi falu iránti kegyeletből.

Laci rögtönzött növényvizsgát is tartott a jelenlevőknek, mindenféle elszáradt, a kecskék által alaposan megrágcsált kóróból kellett megmondanunk, hogy az melyik növény lehetett friss állapotában. Három gyógynövénytáborral a hátam mögött ez nem is volt olyan lehetetlen feladat, sikerült kitalálnom a cickafarkat, a lóromot, a szamárbogáncsot, a beléndeket és a fehér ürmöt is, csak valamelyik ökörfarkkóró fajt nem ismertem meg. (Nem a szöszös ökörfarkkórót, az könnyen ment volna). Pedig a lóromból meg az ürömből már alaposan befalatoztak a kecskék. 

Mellesleg a kecsék és a rackák ott legeltek a környéken, Laci meg is etette őket és elkísértek bennünket egy darabon. Ha kevesled a téli madárlesre érkezőket, toldd meg a csoportodat néhány kecskével! 

Mindenképp meg kell említenem Kriszta remek palacsintáját, Bogi rendíthetetlen derűjét, meg a párom kitartását, aki bár mégis átfagyott az enyhe téli napon, hősiesen ott maradt velem az utolsó nagyobb sétáig. 

A menetrend szerinti téli madarászat megvolt, jöhet az új év! :) Bár még tartozom a réginek egy könyves, olvasmányértékelős évlezárással is. 

                  (gyűrűző napló, gyűrűző fogó, madárgyűrű füzér, a szaloncukrot meg ismeritek ;)

                                                                       

                                                                             Ernő

        Ha kevesled a téli madárlesre érkezőket, toldd meg a csoportodat néhány kecskével! 

... és rackával is, ha úgy tetszik! :)