Már jó régen írtam könyvesblogot, ami leginkább azért van, mert mostanában főleg népmesés könyveket olvasok, amikből esetleg csak egy-két mese tetszik igazán, nem tudok egységes véleményt írni a könyvről. Az egyetlen regény amit csak úgy a magam mulatságára olvastam az elmúlt hetekben az Pratchett Érdekes idők című könyve, de úgy érzem bőven elég neki a molyos értékelés.
Ellenben ez a kedves gyerekverses könyv nagyon megérdemli hogy írjak róla. Már csak a szerző személye miatt is, akinek olyan remek gyerekkönyvet is köszönhetünk, mint egyik, mind máig kedvenc manós mesekönyvem, a Kacifánt színre lép no meg az Egyik fülem sós , Sétikálóval a kulcsokat zörgető tündérrel.
Horgas Béla könyvben a Szeltagor kivételével még sose csalódtam, ez is egy nagyon kedves, vidám könyve. Gyönyörű maga a kiadás is, kemény fedeles, színes, kedves rajzokkal (Stuiber Zsuzsa rajzai, még nem hallottam a nevét de helyes és szerethető rajzokat készített).
A versek meg hol vidámak, hol szomorkásak, bolondosak vagy elgondolkoztatóak. Bevallom nekem az elgondolkoztató és a vidám versek tetszettek legjobban. Néhány remek verset idéztek is belőle molyon, itt.
egy verset én is ide írok, ami különösen megtetszett:
"Időfa
Ki lakik, lakik-e
valaki a fában?
Az idő lakik a hársfában,
lakik az ágában,
lakik a törzsében,
ezüst levelében,
föld alatt ágazó
hajszálgyökerében...
Ki lakik, lakik-e
valaki a fában?
Négy tündér lakik a hársfában,
négy tündér, illanó,
ősszel szomorkodó,
tavasszal a széllel,
nyáron nevetéssel,
télen takarózik
ezüsthárslevéllel...
(...)
Ki lakik, ki kérdez?
Forog az időfa:
porban a gyökere,
felhő a tajtéka.
Ki lakik, lakik-e
valaki a fában?
ki lakik, hallja-e
ha hívom, eljön-e,
ha eljön, hiszi-e:
négy tündér, illanó,
ősszel szomorkodó,
tavasszal széllel,
nyáron nevetéssel,
télen takarózik
ezüsthárslevéllel. "
a szerzőről:
Horgas Béla Homokszentgyörgyön született 1937. november 29-én Horgas János és Kovács Gizella gyermekeként.
1956-ban elektrotechnikusi oklevelet szerzett. 1956-1958 között a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, ám félbehagyta tanulmányait, 1961-től az ELTE magyar szakán volt hallgató, 1965-ben szerezte diplomáját.
1960 óta publikál szépirodalmat, verset, prózát, értekezést. 1965-ben jelent meg első verseskötete a Nevetni, sírni című. 1965-1988 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat munkatársa volt. A Liget folyóirat és Könyvek főszerkesztőjeként dolgozik. 1988-ban feleségével, Levendel Júliával együtt létrehozta a Liget Műhelyt, mely könyvkiadóként is funkcionál.
Gyakran meseelemeket használ fel, a gyermekvers játékosságából sokat tanul. Maga is ír meséket, gyermekverseket. Sétalovaglás(versek, 1969) című kötetéből a költői világkép módosulása verseinek poétikáját is megváltoztatja. A versbeszéd utalásossá, áttételessé válik, a költő távoli dolgokat asszociál. Több prózakötete is megjelent (Címkeragasztás, 1976). Mammutfogak (1980) címmel verseit és elbeszéléseit adta ki. Irodalomtörténeti, esszéírói munkásságából kiemelkedik József Attila világképéről írt könyve (A szellem és a szerelem, 1970) és műelemzés-kötete (Nyomolvasás, 1978). Csokonai Vitéz Mihályról kismonográfiát írt (1988).
forrás wikipedia
a könyv értékelése: Jó! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése