Hol volt, hol nem volt egy jegenyenyárfa. Azon volt százhatvanhat gally. Azon a százhatvanhat gallyon volt százhatvanhat szoknyadarab. Abban a százhatvanhat szoknyadarabban volt százhatvanhat kis könyvecske. Azt a könyvecskét mármost kivesszük belőle, lefényképezzük, aztán abból fogjuk a meséket mondai.
(első mondat)
A Móra kiadó Hetedhét Magyarország sorozatának egyik darabja, de igen ígéretes című a többi is, így ezek közül is teszek ide néhányat.
A jelen kötet több meséje származik Kocsisné Szirmai Fóris Mária Felsőtiszai népmesék című könyvéből, ebben még sokszor ennyi, hasonlóan érdekes mesét találni. Sőt, ebben egészen sokat írnak a mesemondókról is, akiktől a meséket gyűjtötték.
Bevallom őszintén szívesebben olvasok északi, finn, norvég vagy német népmeséket, mint magyar meséket, mert a manós-tündéres-erdős világ közelebb áll hozzám. Ezt a könyvet is főleg a mesemondó mesterem, Zalka Csenge Virág miatt olvastam el, aki nagyon szereti a Felső-Tisza-vidéki népmeséket. Szerinte ezek némileg különböznek a legtöbb, magyar mesekönyvekben unásig ismert népmesei fordulatokkal előrukkoló meséktől, amiben teljesen igaza van. Bár ezek a mesék is kicsit kiszámíthatóak számomra, és akad köztük olyan típus, (pl csalimese) amiket kifejezetten nem szerettem gyerekként sem, vagy olyan mesei fordulat, ami a szorgalmas meseolvasónak már a könyökén jön ki, mégis sok újszerű dolog van benne, érezni
rajta a valamikori mesemondó sajátos humorát. Minél több magyar népmesét olvasok, végül annál inkább az derült ki számomra, hogy bőven vannak ezek között olyanok, amik szórakoztatnak és eredetiek, csak valamiért nem ezek kerülnek leginkább szem elé, sokszor a jól ismert mesetípusokkal adnak el új könyveket.
A Szélanyó viszont nem ilyen, maga a címadó mese is érdekes, kedvenceim egyike lett, de nagyon tetszettek az egri várvédő, gulyásborogató asszonyokhoz hasonlóan küzdő nőkről szóló, A fényeslitkei asszonyok és a tatárok című mese, és A kenderkirály című mese, a gyöngyvirágtündérrel, aki nem passzívan várja, hogy megszabadítsák, hanem ő segít a királyfinak. A szövegben sajátos, hangulatteremtő, humoros fordulatok vannak, a bejegyzés elejére kitett, kötetkezdő idézet is ilyen.
Maga a kötet is szép kivitelezésű, kemény borítós és nagy alakú (igazi, ölelgethető méretű mesekönyv), mégsem annyira nehéz, hogy ne cipelhetné magával az ember akár a vonatra is olvasni. gyönyörűek a rajzai, hozzátesznek a történetekhez, a boszorkány szemüvege, a random az oldalakon felbukkanó szárnyas, színes macskák.
Nyolc éves kortól ajánlanám, a kisebb gyerekeknek a történetek még túl hosszúak, furcsa logikájúak és nehéz, régi szavakkal vannak teli, ami viszont egy idősebb olvasót már kifejezetten szórakoztat. Hogy mekkora is a bakarasz és mi az a celecula. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése