Madárszárnyon az ősök földjén - Sopronban meséltem

Régi álmom vált valóra a soproni meghívással. Hiszen régesrég a mesék földje nekem ez a város: a gyerekkori meséké, amiket apukámtól és nagymamámtól hallottam. 

Évek óta járok ide és a környékre családtörténetet kutatni. Minden kő, utcasarok ismeretlenül is ismerős, tudom, hol van az a pinceablak, ahová apukám gyerekkorában az indiántörzs nevét festette amit játékból alapítottak a barátaival, melyik utcában élt kicsi korában és hol fürdött tilosban. Sok régen, vagy sose látott rokonnal sikerült találkoznom itt, akiktől újabb és újabb kirakós darabokat, történeteket kaptam és mindig lelkendezve hívtam fel aput, hogy mire jöttem rá a családtörténetből. 

Kicsit boldog-szomorú fellépés volt ez a mostani gyerekelőadás, hiszen az első olyan soproni utam volt, amikor már nem volt kit felhívni telefonon az új hírekkel. 

De az elmúlt évek alatt történt valami: már nem csak távoli, mesebeli hely volt Sopron, minél többet jártunk ide nyaralás ürügyén kutatni, annál több barát, valódi kedves ismerőssé lett távoli (és közeli) rokon került az életembe. Így amikor a Széchenyi István Városi Könyvtár Madarak-fák napja alkalmából mesélni hívott, jócskán láttam ismerős arcokat a közönség soraiban. 

Rettentően szeretek ismerősöknek (is) mesélni. Mások talán lámpalázasok lesznek a helyzettől, hogy olyasvalaki előtt kell színpadon megszólalni aki egy másik közegből már ismer, nekem szárnyakat ad. Egészen különleges érzés volt pedig azoknak mesélni, akik egy kicsit részei annak a mesének, amit gyerekként hallottam. Mert dédanyám kedvenc öccsének ükunokái vagy apukám gyerekkori jóbarátai. 

épp dedikálok Gombóc tündér mögött :)

Játszottunk egy jó kis, kopogós esőt szivárvánnyal, meséltem hangyákról, baglyokról, sötétségről és világosságról. Egészen remek, lelkes közönségem volt, amit innen is köszönök nekik. Még az új könyvemet, A tündérkapu titkát is dedikáltam a könyvtárnak és egy lelkes olvasónak.

Hozzák a könyvem dedikálásra :)

Az előadás után a Fertő-tóhoz is kimentünk, ahol torkuk szakadtából karicsoltak a nádirigók (többüket láttuk is), a hajó körül csérek kapkodták a vízből a halat, a parton pedig a nyári ludak vezetgették a pelyhes fiókáikat. 

Igazi Madarak-fák napja volt a tóparton és a könyvtárban is, a szívemben pedig békés, tavaszi visszaemlékezés. Nekem, itt a Földön az a dolgom hogy a meséket tovább mondjam, madarakról, fákról és emberekről. 

Mesék és kézjelek

a Zöld Zugoly egyik önkéntese madarat reptet a Művészetek Völgyében, 2013

"Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak (Egyiptom). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését – zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára. A Brachoho-keironómia (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény)a karral, kézjelekkel való irányítás a zenében. Festészetben számtalan jellemző kéztartást látunk (Krisztus összezárt hüvelyk- és gyűrűsujja, de ez látható Buddha esetében is). A daktil alapja az ősi testbeszéd.

A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott mudrákkal (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum, később vallásos kéztartás) szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: Austin: Apeach-Act Theory, Noam Chonsky az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja)"

forrás: wikipedia

Mivel annyit használom őket az előadásaimon, mesélek egy kicsit róluk. 2007 nyarán a Művészetek Völgyében láttam egy indiai tánc előadást, Somi Panni bharatanatyam előadását, ahol mutatott néhány érdekes, állatos jelet. A barátnőimnek még otthon meg is mutattam néhány jelet, aztán a dolog feledésbe is merült. Évekkel később, az első mesemondó fellépéseim egyikén szembesültem a problémával, hogy ötven nagycsoportoshoz hívtak egy könyvtárba mesélni... Hogy tudnám őket úgy megmozgatni, hogy valóban élvezzék a mesélést, és a könyvtár se dőljön szét? És ekkor jutottak újra eszembe a kézjelek.

Somi Panni 2007-ben a Művészetek Völgyében 

A néhány, innen-onnan összeszedett jelgyűjteményemet azóta gyarapítottam, mert én magam is beiratkoztam táncolni, 2012-2013 között egy tanévet táncoltam Túri Virág Réka odisszi csoportjában.


Tehát léteznek az indiai kézjelek, vagyis mudrák, amiket a táncban szokás használni. Rékától azt tanultuk, hogy a táncosnak a szeme a leglényegesebb, az összes többi, a kéz, a testmozgás, a tánclépések csak díszítenek. Ez egy kezdő táncosnak egészen kétségbeejtő valami, amikor kész csoda, ha a lépések sorrendjét megjegyzem, nemhogy a szememmel, kezemmel is tudjak foglalkozni! Nézzük az indiai táncosok mudráit, egykezes jelek:

mudrasor dalocskával: http://www.youtube.com/watch?v=mbI1Dckp0xw

A jelek egy része egykezes, mások kétkezesek. Van köztük "két szerelmes kismadár", "ágyacska", "bimbó" és "oroszlán" jelentéssel bíró is, a többség nem ennyire konkrét jelentésű. A táncban akkor válnak legkifejezőbbekké, amikor a táncos egész testével rásegít a megjeleníteni kívánt dolog (kígyó, íjazás, lovaglás, félelem) megjelenítésére. Az általam megismert mangalacharan nevű odisszi táncdarab például nem rendelkezik konkrét történettel, inkább olyan, mint egy ima, csak megjelenítettünk egy-egy istenséget, apró jelenetet, ezzel szemben más darabok valóban egész történeteket mesélnek el a jelek, de a testmozgás, szemmozgás segítségével is. Rékától azt is megtanultuk, hogy azért is érdemes indiai táncot tanulni, mert ha nem is lesz belőled esetleg soha profi táncos, értő közönsége lehetsz az előadásoknak. Én nagyon jól szórakozom a mai napig, ha indiai táncost látok, és felismerem az egyes mudrákat a táncában. 

Egy "kúcsipúdi" irányzat csodálatos jellemdrámája, ami tényleg történetet mesél el: 

http://www.youtube.com/watch?v=sXz79aOwLq4

Mi pedig ezt a táncot tanultuk Rékától, ami egy szép virágfelajánlással kezdődik: 

http://www.youtube.com/watch?v=kN7B81aY5Sw 

kezdő odisszi csoport, lent középen a blog szerzője

Azután vannak az amerikai kézjelek, amik náluk egyszerűen csak valamiféle játékot, szlenget jelentenek. Vicces dalok, szleng kifejezések megjelenítésére szolgálnak, vagy csak önmagukban való játékok. Meglepő módon az indiai mudrasorból ismert oroszlán az amerikaiaknál láma. Az amerikaiak nem gyerekek szórakoztatására használják, inkább kamaszok viccelődnek vele egymás között, de szerintem túl aranyosak és látványosak, hogy gyerekelőadáshoz ne használjuk őket.

A legbetegebb lámás dalocska ez: 

http://www.youtube.com/watch?v=t2PSs_3n-JQ

A kézjelek harmadik fajtája, amit találnom sikerült, a siketek jelnyelve. Ez a feladat még előttem áll, hogy a különböző nyelvek siket jeleit tanulmányozzam, hiszen nem egyetlen, nemzetközi nyelvük van, hanem ugyanúgy külön nyelvek, mint a beszélt nyelvben.

A wikipedia szócikkből nekem ez volt a legérdekesebb momentum:

"

Emberszabású majmok

A nyelv eredetének kutatásában felmerült az az ötlet, hogy meg kellene vizsgálni az emberszabású majmok nyelvi képességeit. Először a beszéddel kísérleteztek, de kiderült, hogy a majmok hangképző szervei beszédre alkalmatlanok. Ezután a kutatók figyelme a jelnyelv felé fordult, és a majmok nagy lépést tettek előre. A majmokkal amerikai jelnyelven kommunikáltak, ahogy siket szülők jelelnek a gyerekeikkel. A leghíresebb majmok Washoe és Loulis, a csimpánzok, és Michael és Koko, a gorillák voltak. Koko 600 jelet tanult meg, és alkalmazott néhány egyszerű nyelvtani szabályt, mint például a szórend, vagy a szóösszetétel. Mindezek ellenére jelelése nem felelt meg a jelnyelv szabályainak. Vitatott, hogy az általa alkalmazott rendszer mennyire tekinthető nyelvnek."

forrás: wikipedia

A jelnyelv történetéről, nyelvjárásokról az adott szócikkben olvashattok még. http://hu.wikipedia.org/wiki/Jelnyelv 

Létezik egy jel, ami az indiai mudrasorban, az amerikai szlengben és a magyar siket jelnyelvben is megvan, az indiaiaknál halacska, a másik két jelsorban teknős. 

Léteznek még árnyjátékos jelek, és ázsiai kéztrükkök. Utóbbiak közül két, igen bonyolultat ismerek, én így hívom őket, anyukám ázsiai cserediákjai szokták ismerni. 

Amikor pedig mesélésnél én használom a gesztusnyelvet, az ilyen: 

http://www.youtube.com/watch?v=BND_ZYi33tc 

Akinek az összefoglalóm felkeltette az érdeklődését, itt kipróbálhatja magát, hogy mennyire ismeri meg a jeleket: 

http://egyszervolt.hu/jatek/jelbeszelo.html 

Jó szórakozást! :)