Tolkien művészeti pályázat, második helyezés :))

Ma ünnepelte a Magyar Tolkien Társaság a szerző születésnapját az Uránia moziban. A rendezvényen felléptem mint mesemondó és ott volt a Madártani Egyesület standja is... ezekről később bővebben. De a leg szívvidítóbb hír, hogy második helyezést értem el az irodalmi pályázaton felnőtt kategóriában. Nyertem egy Ted Nasmith által illusztrált Szilmarilokat, (mi után ma egy workshopon együtt rajzolhattam vele) meg egy kis üveg emlékbilétát.

És van nekem oklevelem is:

(Az meg már csak hab a tortán, hogy utólag tudtam meg, a mesemondásomat Kleinheicz Csilla is meghallgatta. Igen, az Ólomerdő szerzője! :))


A nyertes történet pedig ez volt:

Manótündérek középföldén

„Nyüzsgő bogárkanép szárnyától zúg a lég. ”
J. R. R. Tolkien: Manólábak

– Bennünket meg sem említett az öregúr?

Gandalf szomorúan ingatta a fejét. Közben persze vigyázott, hogy a két manótündér, Turbolya meg Kökény, akik a pipa szárán üldögéltek, le ne potyogjanak onnét.

– Csak azokról a nyavalyás hosszúfülűekről* írt! – jegyezte meg lemondóan Turbolya – Pedig a nagyapám ott utazott Aragorn csuklyájának a szegélyén.

– De ti ezt nem hagyjátok annyiban, ugye? – nevetett Gandalf

– De nem ám! – vigyorgott rá Kökény, azzal a két tündér serényen tovarebbent, csak Gandalf eregette tovább a füstkarikákat a kerek ajtajú ház előtt.

*a manótündérek hosszúfülűeknek nevezik a tündéket, az ő fülük hegyes, és sokkal kisebb mint a tündéké

„A legapróbbak is képesek változtatni a világ alakulásán.”

Galadriel

Valahol nagyon máshol, Budapesten, a 13. kerületben.

Biztosan te is jártál már úgy, hogy egyedül voltál egy sötét, üres lakásban. Az ilyen késő őszi  esték minden gyerekkori félelmét előhozzák az embernek, pláne, ha nem ismeri még a lakás zajait és elszokott tőle, hogy egyedül legyen. Olyankor az ember valahol a lelke mélyén biztosra veszi, hogy egész falka kobold jár a fürdőszoba meg a konyha sötét sarkaiban. Persze igyekszik magát felnőttesen megnyugtatni, hogy a zörgő, csipogó izék azonosak valamelyik szomszéd motoszkálásával, hűtőcsöpögéssel, csupa reális dologgal… de mégse hiszi el igazán.

Mennyivel egyszerűbb lenne pedig feladni a felnőttséget és egyszerűen odakiáltani, hogy:

„– Mindenkit szeretettel várok egy teára! – No nem, vajaskását azt nem adok, mert főzni most semmi kedvem, meg amúgy is tejallergiám van, de teám bezzeg bőven van, zöld meg vaníliás fekete, meg saját szedésű mezei tea, gyertek csak, gyertek, van itt még hely a szőnyegen, hogy leülhessetek!”

Ezen az estén megelégelem a konyhai, fürdőszobai szöszmötölések hangjait és tényleg kiáltok. Szinte azonnal érkezik válasz, rémült szaladgálás, csörömpölés, kiabálás formájában:

– Turbolya, az istenért, ne csináld ezt velem! HALLOD?! Inkább húzzál ki innen! Turbolya! Turbolya!!!!

Kiszaladok a konyhába, feloltom a villanyt, és ez a látvány tárul a szemem elé: a félig már kiürült teáslábasban egy agyonázott, dühös manótündér üldögél, előttem a konyhakövön pedig egy labdává gömbölyödött sündisznó kuksol.

– Igazán sajnáljuk, mi se így terveztük a belépőt – mondja savanyúan Kökény. – Én Kökény vagyok, ő pedig az öcsém, Turbolya. Ilyenkor aztán könyöröghetek neki, - legyint a sün felé- minden hiába. Ha valamitől megijed, rögtön sündisznóvá változik. Mintha ez bármire is megoldás lenne. Tulajdonképpen a segítségedet szeretnénk kérni…

Hát így ismerkedtem össze a két manótündérrel. Miután sikerült kihalásznom Kökényt a teáslábasból, szárazra töröltük az elázott szárnyait, majd együttes erővel visszaimádkoztuk eredeti alakjába Turbolyát is, végre leülhettek elém törökülésbe a szőnyegre. Valóban kaptak némi teát a makk kupacsokba (kész szerencse, hogy ilyet is tartok otthon!).

– Az öregúr tulajdonképpen sose tudta megtanulni a nyelvünket*, - kezdte Kökény- valószínűleg ez volt a baja velünk. Meg aztán picikék is vagyunk, nem foglalkozott velünk annyit, mint más, nagyobb termetű népekkel és a hangos háborúikkal. A drága Edith bezzeg minden idejét velünk töltötte, amikor az öregúrral Középföldére jöttek. Egész csapat manótündér kísérte, ha az erdőben táncolt. Csak a prof járkált folyton a hórihorgas rokonaink nyomában. 

- Szikla apó tanácsolta, hogy keressünk fel téged! Róla az a hír járja, hogy valaha egy manótündér formájú sziklából kelt életre, amikor egy csapat részeg ork legördítette a szakadékba. Ámde mielőtt földet ért volna, puff! Szárnya nőtt és igazi manótündér lett. Nos, Szikla apó álmodta meg, hogy te leszel az, aki megírod a középföldei manótündérek történetét. Ő látta meg álmában a varázsvirágot is, aminek a segítségével most beszélgetni tudunk. – vette át a szót Turbolya.

- Alapvetően a manótündéreknek vannak szárnyaik, elég jól is repülnek, viszont rém lusták. Szívesebben utaznak a denevérek hátán, vagy valamelyik kósza köpenyének a zsebében, vagy a csuklyába kapaszkodva. Tündék zsebében nem utaznak. Legolasért se rajongtak valami nagyon. Nos, Arwenhez van némi közünk, de az teljesen más történet.

 De hagyjuk is a hosszúfülűeket és az ő hangos, véres háborúikat, azokról már hallhattatok eleget. Mi most valami mást mesélünk el neked: mégpedig azt, hogy hogyan házasodott meg Turbolya.

* a manótündérek nyelve nagyon halk és pisszegésszerű, Tolkien tévesen egyszerűen nem tulajdonított túl nagy jelentőséget nekik. :( Turbolya és Kökény a varázsvirág segítségével hibátlan magyarsággal beszéltek hozzám.  A szerző

"Kételkedjék akármiben is az ember, a tündérekben sohasem fog"

 Yeats

Mielőtt belefognék Turbolya és Petrezselyem regényes szerelmi történetébe, ejtenék pár szót általánosságban a manótündérekről.

Többségük olyan kilenc, tíz centiméter magas, nem nyomnak többet egy ökörszemnél. Kis, hegyes fülük van, hosszú, vékony arcuk, a férfiak nem hordanak hosszú szakállat, rövid kecskeszakálluk lehet. A legtöbben szedett-vedett rongyokba, falevelekbe öltöznek, de ezek mégis igen jól állnak nekik. Fejfedőjük nincs. A lányok, asszonyok haja hosszú, szőke, vörös, de kék és zöld színű is lehet. A férfiaknak, nőknek és a gyermekeknek is áttetsző, a szitakötőkére emlékeztető szárnyuk van. Igen jól repülnek, de ahogy egyik vendégem is említette, rettentően lusták és szívesebben utaznak szelídített állatok hátán.

Élnek manótündérek Völgyzugolyban, sőt, még Beorn háza körül is akad néhány család. Furcsa módon a néha igencsak medvemód mogorva természetű Beornnal igen jól kijönnek. Annak ellenére, hogy ilyen szétszórt módon élnek, mégis valamennyiüknek közös királyuk, királynőjük van, igazi (bár csepp) palotával, előkelőkkel, fényes ruhákkal és bálokkal, de a dolog ennyiben nagyjából ki is merül. Törvénykezés nemigen van, a királyt meg a királynét bár rajongásig szeretik, de nem szólnak bele különösebben a manótündérek életébe, elég távoli és zárt világuk van. De azért bárhol élnek is, mégis minden manótündér kapcsolatot tart a többi családdal, faluval, városokkal: a madarak hátán utazva gyakran látogatják egymást.

A két kis vézna fickó, akik nálam megjelentek, az eriadori manótündérek közül származnak. Nem éppen jól öltözött palotalakók, a gúnyájuk rongyos, vigyoruk ferde, a szemük se állt jól. Nadrágjukat jó pár helyen, jobb híján falevél darabocskákkal foltozták. Ahonnan ők jönnek, hasonlóan foltos, rongyos ruhájú, de igen vidám manótündérek laknak.

Eriador sűrű erdőkkel borított részein a manótündérek – nem élnek. Sokkal jobban szeretik ugyanis a tövises bozótokat, galagonyást, kökényest a lankás domboldalakat. Arrafelé él néhány göcsörtös, nem túl magas tölgy is, maguk is vénséges bokor formájúak. Itt, a szövevényes szeder, és vadszőlő indák között bújnak meg azok a szűk, zöld és ánizsillatú turbolyaösvények, amik elvezetnek a manótündérek titkos ligeteibe. Annyira szeretik ezeket a növényeket, hogy a gyerekeiket főleg róluk nevezik el. Galagonyának, Turbolyának, Kökénynek, Galajnak… Ki melyiknek a tövében születik, vagy melyik az anyja kedvenc virága. Nagy tavaszi, őszi mulatságok és vidám téli hógolyózások helyszínei ezek a rejtett, rigó és vörösbegy járta tisztások.
De nem egyszer beköltöznek a hobbitházak körüli sövénykerítésbe is, vörösbegy fészkébe társbérlőnek, vagy a veréb mellé az eresz alá. Van, aki szerencséjének tartja, ha egy-egy manótündér család nála ver tanyát. Zsákos Bilbó portáján négy család is lakott! Az öreg Bilbó egyáltalán nem bánta. Lobélia bezzeg annál többet bosszankodott rajtuk. No nem, az ezüstre a manótündérek nem járnak rá. De a krumplira, répára, mindenféle kerti gyümölcsre meg a tejszínhabra annál inkább.

Történt egyszer, hogy Turbolya koma igencsak ráéhezett a finom újkrumplira. Beosont egy kertbe, majd rövid keresgélés után meglelte a krumpliágyást. Nem kis munkájába került, mire végre kiásott egy szemet. Hogyne, amikor egy krumpli kiásása őneki akkora munka, mint nekünk egy egész ágyás kiásása, vagy egy jókora kő elmozdítása. Akkor éppen Kökény sem tartott vele, pedig a manótündérek ritkán járnak egyedül, de Kökénynek biztosan valami más dolga akadt, Turbolya pedig nem tudta kivárni, amíg előkerül és inkább belevágott a veszélyes vállalkozásba egyedül. Amint ott munkálkodott a krumpliásásban, egyszercsak csengő hangon valaki nevetni kezdett felette: felnézett és odafent a fecskefészek peremén meglátta a legszebb tündérlányt, akit csak valaha látott: petrezselyem-zöld haja a háta közepéig ért, karcsú, mezítlábával vidáman kalimpált a fészek peremén. Ravasz tekintetű kék szeme csak úgy nevetett a fiúra.

Turbolya persze mindenről elfeledkezett, éhségről, krumpliról, még magáról Lobéliáról is, kis híján ez lett a veszte. Mert Lobélia jött… seprűvel hadonászva, rikácsolva, nem is hobbit, inkább boszorkány benyomását keltette. Turbolya meg csak állt ott, mint aki se lát, se hall. Szerencsére Petrezselyem lélekjelenléte megmentette a helyzetet, egyik kedves fecskéje hátán odareppent a még mindig álmodozva vigyorgó ifjúhoz, maga mellé rántotta a fecskére és még éppen időben szálltak tova a seprűcsapás elől.

Így történt, hogy a lány megmentette Turbolyát néhány csúnya fejbe kólintástól. De időbe telt, mire a környék összes manótündérének feladatot adó kökényszüreten újra találkoztak, majd Turbolya el merte hívni Petrezselymet sétálni azoknak a bizonyos vadszőlő indákkal benőtt, kacskaringós zöld ösvények valamelyikére.

Az esküvőjüket pedig Budapesten tartották, épp a tizenharmadik kerületben. Voltaképp ezért látogattak meg, hogy mennyire vagyok barátságos és mennyire biztonságos a terep, mert elhozták az egész rokonságukat is, hogy mint krónikás, bonyolult középföldei utazás nélkül is láthassak egy igazi manótündér esküvőt. Kint várakozott a gardróbban az egész banda.

Amikor aztán Kökénynek meg Turbolyának láthatóan nem esett bántódása, valamennyien bevonultak a szoba közepére, ünnepi menetben. Elöl jött a menyasszony, hosszú, pókfonál fátylát három feketerigó tartotta. (A fecskék sajnos már melegebb égtájakon telelnek). A hagyományok szerint mindenféle színes őszi levélből készült, barna-piros ruhát viselt, koszorúját illatos turbolyából, százszorszépből fonták. Karján ibolyacsokor virított, és maga olyan derűs volt, mint egy napfényes októberi délután. Vele nevetett az örömanya, az örömapa, nem volt itt semmi pityergés: hiszen jól ismerték mostanra Turbolyát. Nem féltették tőle egy percig sem a lányukat. Utánuk jöttek a rokonok, a barátok, az ismerősök, unokatestvérek, nagymamák, nénikék meg bácsikák. Talán két tucat vidám manótündér üldögélt végül a szőnyegemen. Már-már azon kezdtem aggódni, hogy nekem kell majd etetnem és itatnom ezt a tengersok násznépet, de nem: hoztak magukkal mindenféle ételt és italt, vad tücsök húsát kökénycsatnival, háromféle zöldséglevest, galagonyabort és persze sültkrumplit. Utóbbi alighanem valamelyik peches hobbit kertjéből származhatott. Csak zenét kértek és táncteret. Így aztán Loreena Mc Kennittre táncolt az egész sokadalom hajnalig, de mivel magam igen rossz táncos vagyok, erről kevés érdemi feljegyzést sikerült készítenem, de szép volt.

Hajnalra aztán elfogyott a tücsök, a bor, a táncosok pedig elaludtak a szőnyegen. Elaludtam én is, reggelre aztán a hazaérkező párom keltegetett: a manótündéreknek nyomuk sem volt. Ha nem lett volna ott a hervadozó varázsvirág a fülem mögött, talán el se hiszem az egészet.

Kiss Kincső - a Magyar Tolkien Társaság tagja

Végre felébredt hosszú téli álmából a gyerekkönyves blogom. :) Mostanában sok időt töltök a Magyar Tolkien Társaság különböző programjain, így márciusban egy számomra kedves tagjukat kértem fel, hogy mutatkozzon be és ajánljon olvasni valót a gyerekkori és mostani kedvencei közül. 

Kiss Kincső vagyok, magyar-folklorisztika és andragógia-művelődésszervező szakos, 23 éves. Több mint tíz éve vagyok a Magyar Tolkien Társaság tagja, eleinte résztvevőként, 2006 óta önkéntesként is. Voltam táborszervező, titkár, jelenleg gazdasági vezető vagyok, de szerveztem farsangi bált és kreatív hétvégét és még sok dolgot, legutóbb pedig a 2-3000 főt vonzó Tolkien Nap és a frissen megjelent első Hobbit-film promóciós rendezvényeinek főszervezője voltam. Amire az MTT-s munkáim közül a legbüszkébb vagyok, az az immár hetedik alkalommal megrendezett országos Tolkien Levelező Verseny, egy játékos-kreatív, élő döntővel záró vetélkedő általános és középiskolás diákoknak, amelynek én voltam a megálmodója és sokáig főszervezője is. De amiért a legjobb idetartozni, az nem a munka persze, hanem a közösség.

„Nem hiszem, hogy van olyan, hogy gyerekirodalom meg felnőtt irodalom. Ha a gyerek tényleg szeret olvasni, nem kell kivenni a kezéből a nehezebb olvasmányokat sem, mert legfeljebb mást, kevesebbet ért belőlük (én nyolc évesen olvastam először az Abigélt, pedig anyukám próbált lebeszélni). De talán fontos az, hogy legyenek gyerekekről, fiatalokról szóló könyvek is.” Kincső

(A hobbit felolvasásán a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban)

Rigó: Gyakran felmerül a probléma különböző irodalmi fórumokon, hogy kamaszok számára nincs, vagy kevés a színvonalas irodalom. Tolkien lehet megoldás erre? (Ha egy anya mondjuk a kamasz gyerekének keresne valamit). Te hány évesen olvastad először A hobbitot és A Gyűrűk Urát?

Kincső: Körülbelül 12 éves voltam, amikor először olvastam - akkor még -  A babót, mivel az unokatesóim ajánlották. Azonnal kértem is A Gyűrűk Urát karácsonyra. Ez pont az első film előtt volt, tehát 2001 végén.

Ha egy kamasz már eleve szeret olvasni, akkor jó szívvel ajánlom neki a A Gyűrűk Urát is, de nem tipikusan az a könyv, amit első nekifutásra ajánlanék.

Ha valakit még rá kell kapatni az olvasás ízére, akkor inkább a Harry Pottert nyomnám a kezébe.

A babó, vagyis új fordításában A hobbit viszont már 8-10 éveseknek is jó lehet.

Rigó: Mik voltak még kedvenc olvasmányaid akkoriban, 12 éves korod körül?

Kincső:  A slágerek közül a már említett Harry Pottert, aminek akkor azt hiszem még csak három vagy négy kötete jelent meg magyarul. De én még akkor olvastam az első kettőt, amikor még nem volt körülötte hype.  Egyébként jó kérdés, mert rengeteget olvastam (például HÉV-en, villamoson sakkedzésre menet), és nehéz a 12 éves korhoz kötni, hogy mit. Fekete István A koppányi aga testamentuma című könyve sokszor olvasott nagy kedvencem volt, de olvastam sok Hegedűs Gézát, Kertész Erzsébetet, Szabó Magdát, csíkos-pöttyös és történelmi regényeket, az Így élt...sorozatot és párját, ahol regényesebb formában "mesélték" el a híres emberek életét.

Rigó:  Mi volt a kedvenc könyved a lehető legkisebb korodban, amire vissza tudsz emlékezni?

Kincső:  Hű. Azt tudom, hogy Brumit olvastak fel nekem ovisként esti mese gyanánt. Elég sok kötete van, szóval gondolom, szerettem, ha végighallgattam. Illetve nem biztos, hogy ér a könyv kategóriában, de mikor már saját magam olvastam mesekönyveket, akkor Benedek Elek Vége jó, minden jó kötetéből a címadó mesesorozatot nagyon megszerettem.

 Rigó:  Fejből meséltek neked gyerekként, saját történetet, vagy inkább könyvből?

Kincső:  Inkább könyvből (például a Hetvenhét magyar népmesét), de anyukám énekelt is sokat altatónak. Apukám meg bakter-rigmusokat költött 

Rigó:  Az milyen?

Kincső:  Hát, a "Hetet ütött már az óra, térjetek már nyugovóra" jellegű bakter-rigmusokat variálta, és általában belekerült a tesóm meg az én nevem is. 

J. R. R. Tolkien

Rigó:  Ez kedves. És ki a kedvenc mesefigurád, regényhősöd?

Kincső:  Mesefigura? Azt hiszem Mikkamakka, meg a már említett Vége jó, minden jóból a Bűbájos, illetve A padlás hercege. Regényhős... a már említett könyvekből A koppányi aga testamentumából Babocsai Lászlót szeret(t)em nagyon, A Gyűrűk Urából Faramirt, a Mintha nővérek lennénk című csíkos-könyvből pedig sokáig eléggé azonosultam a főhősnővel.

Rigó:  Milyen a jó gyerekkönyv illetve kamaszirodalom szerinted?

Kincső:  Nem hiszem, hogy van olyan, hogy gyerekirodalom meg felnőtt irodalom. Ha a gyerek tényleg szeret olvasni, nem kell kivenni a kezéből a nehezebb olvasmányokat sem, mert legfeljebb mást, kevesebbet ért belőlük (én nyolc évesen olvastam először az Abigélt, pedig anyukám próbált lebeszélni). De talán fontos az, hogy legyenek gyerekekről, fiatalokról szóló könyvek is. Talán ezért szerettem én a csíkos-pöttyös könyveket - és engem például egyáltalán nem zavart, hogy egy másik korszak gyerekeit ábrázolják, a barátság, szerelem, szülőkkel való viszony, felnőttek elvárásai, önértékelés, önbizalom, értéktalálás kérdései minden korban ugyanazok. Sőt minden világban, ezért jó a Harry Potter, a Gergő-könyvek, vagy A Végtelen Történet is...

 Rigó:  Mik a kedvenc könyveid ma?

Kincső:  Hát ez nehéz kérdés, egyetem mellett ritkán jut idő arra, hogy az ember a saját kedvére olvasson. A Gyűrűk Ura megmaradt, körülötte persze az egész tolkieni mitológiával. Fantasy vonalon maradva - amúgy nem olvastam a műfajból igazán sokat - viszonylag új (hat éves) kedvencem a George R. R, Martin Tűz és Jég dala-sorozata, aminek érdemes várni a folytatásait. A szépirodalomból például A Karamazov testvérek volt rám nagy hatással. De drámákat is szeretek olvasni is. És persze vannak olyan régi kedvencek, amiket ma is szívesen újraolvasok, ilyen Fekete Istvántól a Hajnal Badányban, Gergely Márta A mi lányunk, Sulhóf József Csöpi, de még sorolhatnám... Hangulatfüggő is, hogy mit veszek le a polcról, ha újraolvasnék valamit. 

 Rigó:  Ha már kamaszok és fiatalok: engem leginkább az fogott meg a Tolkien Társaságban, hogy jellemformáló közösség, ahová a gyerekek, a világban helyüket kereső kamaszok vagy fiatal felnőttek csatlakozhatnak. Milyen programjaitok vannak a fiatalabb korosztály számára? Mikor lesz a legközelebbi olyan programja a Tolkien Társaságnak, amihez külsősöknek is érdemes csatlakozni?

Gandalf kalapjában az idei Tolkien születésnapra készülve :) 

"Talán ezért szerettem én a csíkos-pöttyös könyveket - és engem például egyáltalán nem zavart, hogy egy másik korszak gyerekeit ábrázolják, a barátság, szerelem, szülőkkel való viszony, felnőttek elvárásai, önértékelés, önbizalom, értéktalálás kérdései minden korban ugyanazok." Kincső

Kincső:  Ez így van, én azt hiszem, hogy a Tolkien Társaságban a vegyes korosztály - és az, hogy az idősebbek társként kezelnek, nem "kicsiként" - segít abban, hogy az ember rátaláljon az értékeire meg önmagára. De ha később, huszonévesen vagy akár felnőtt létére jön ide útkeresőként valaki, szerintem annak is segít a sokszínű közösség. No meg arra is igyekszünk figyelni, hogy maguk a programok segítsék a közösségépítést, az újak integrálódását és a különféle kreatív tevékenységek kipróbálását.

Kifejezetten az ifjúságnak szól a Tolkien Levelező Verseny, ahol 5 hónapon keresztül játékos-kreatív-gondolkodtató feladatokon keresztül 3-4 fős csapatok dolgozzák fel a különféle Tolkien-könyveket, hogy aztán egy élő döntőben is összemérjék a tudásukat. (Ezt a programunkat én találtam ki és indítottam el hat éve, az elmúlt két évben viszont már továbbadtam a szervezési stafétát.)

A többi programunk - az egyetemi Tolkien-kurzus kivételével talán - abszolút vegyes korosztálynak szól, és bármelyikre el lehet jönni úgy is, hogy még nem jártál korábban "MTT-s" programon.

Az év legjelentősebb programja pedig a nyári tábor, amely biztosan a legjobb esély arra, hogy a közösségi és kreatív foglalkozások révén az újonnan érkezők is megtalálják a helyüket, erre külön figyelünk is. Az utóbbi években vannak, akik már családdal (főleg 1-5 éves kisgyerekekkel) érkeznek, rájuk is külön figyelünk. Idén újdonság, hogy a 13 éven aluli, de már önálló gyerekeknek külön gyerektábort szervezünk, és a nagy táborba inkább csak 14 éves kortól várunk jelentkezőket.

 Rigó:  A legközelebbi mi lesz?

Kincső:  Legközelebb április 12-14. között lesz a Tavaszi Találkozónk, elsősorban közösségi programokkal. Illetve havonta van társasjátékos, beszélgetős, kézműveskedős délutánunk Tolkien Klub néven, ide is sokan jönnek el először, főleg a január 5-i Tolkien Nap (2000-2500 fős nagyrendezvény) óta.

A Magyar Tolkien Társaság részletes bemutatkozása itt olvasható! :)