A könyvet a címében szereplő jaguár miatt választottam ki olvasásra, illetve azért, mert indián népmesés kötet, és leginkább a természetközeli népek meséi között bukkanok olyanra, ami szerintem a mai gyerekeknek is szerethető. Ráadásul a néprajzi, állattani és botanikai vonatkozások külön szórakoztatnak, ahogy megismerhetem az ott élő emberek mindennapjait, vagy a számukra természetesen jövő-menő állatokat, körülöttük növő növényeket. Ha egyszer kicsikét több időm lesz, szeretném egy világtérképen bejelölni az általam eddig olvasott népmeséket, hogy például ezek az indiánok hol laktak a többi mesekönyv indiánjaihoz képest, vagy hogy Magyarországon jellemzően melyik népektől fordítottak le magyarra teljes kötetnyi meséket, kiktől sokat és kiktől keveset. (Például kifejezetten norvég meséskönyvet csak kettőt ismerek, ráadásul az újabb elég közismert mesetípusokat használ, egyáltalán nem jellegzetesen norvég.
A másik ok, amiért éppen ezt a könyvet olvastam el, hogy nem tartozik az Európa Kiadó Népek meséi sorozatába, ami bár nagyon értékes, de inkább néprajzosoknak jól használható, mert jellemzően gyerekeknek nehezen feldolgozható, unalmasnak ható vagy kegyetlen mesék vannak bennük. Igazából a jelen kötettel se jártam túl jól, de már annak is mindig örülök, ha legalább egy, mai gyereknek/felnőttnek szerethető mesére lelek.
A könyv kivitelezése, borító, illusztráció mondjuk közepes. Puha fedeles, de legalább jól cipelhető buszon, vonaton. Színes képei nem rosszak, van egy kígyós ami nagyon tetszett. Mesék közül A fazekasmadár meséje lett a kedvencem, ezt ajánlom szeretettel olvasásra, bár ezt is inkább felnőtteknek, de legalább pozitív mese a többihez képest. Saját magam által kategorizált típusa szerelmes mese, párnak ajándékba, vagy esküvőre tudnám elképzelni.
De a könyv legtöbb történet elég kegyetlen, emberevésekkel és csúnya halálokkal, félelmetes szereplőkkel, gyerekeknek nem olvasnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése