Alkonyodik. Az asszonyok és a gyerekek a tisztás szélén fát gyűjtenek az éjszakai tűzhöz, aztán lassan a kunyhóba húzódnak. A bársonyos sötétség váratlanul, átmenet nélkül beborít mindent. A tisztás széli bozótokban szentjánosbogarak villannak. Tökéletes lenne a csend, csupán ciripelés, brekegés, zümmögés hallatszik a szavanna meg a folyó felől. S ekkor tompán, rezegve megszólalnak az indián bambuszfurulyák. Először ritmikusan búgnak, majd emelkedve a hangskálán, a fülledt éjszakába szórják különös dallamaikat.
A kunyhóban öt indián ül. Közöttük tűz parázslik, mellettük a maniókalisztből készült csícsa ital. A férfiak kunyhója ez, itt őrzik a titkos hangszereket… A zenészek a tűzre szegezett tekintettel, mozdulatlanul, csendben várakoznak. Masise, a törzsfőnök előrehajol, bozontos haját hátrasimítja, a fülébe akasztott kagylón megcsillan a fény. A dallam címét suttogja: az idegen ne hallja. Szájához emeli a furulyáját, a többiek követik. Szellemhívó dalt rezeg a furulya. A vadászatban elfáradt arcok kisimulnak, az odvas fában lárvát kereső kéz virtuózává válik a bambusz hangszernek.
A dalolás után a nambikuarák csícsával frissítik a torkukat, az egyik legény gallyakat tesz a parázsra. A tűz fellobban.
A kunyhóban öt indián ül. Közöttük tűz parázslik, mellettük a maniókalisztből készült csícsa ital. A férfiak kunyhója ez, itt őrzik a titkos hangszereket… A zenészek a tűzre szegezett tekintettel, mozdulatlanul, csendben várakoznak. Masise, a törzsfőnök előrehajol, bozontos haját hátrasimítja, a fülébe akasztott kagylón megcsillan a fény. A dallam címét suttogja: az idegen ne hallja. Szájához emeli a furulyáját, a többiek követik. Szellemhívó dalt rezeg a furulya. A vadászatban elfáradt arcok kisimulnak, az odvas fában lárvát kereső kéz virtuózává válik a bambusz hangszernek.
A dalolás után a nambikuarák csícsával frissítik a torkukat, az egyik legény gallyakat tesz a parázsra. A tűz fellobban.
– Hát most elmondom, honnét jöttek őseink…
271.
A Tollaskígyó fiaiDél- és közép-amerikai népek meséi
Ez is a Móra Kiadó Népek Meséi sorozatóból való, ennek megfelelően kívül-belül tulajdonképpen igényes.
Lassan rázódtam bele a hangulatába, sok, annyira nem szórakoztató mese volt az elején. A könyv illusztrációi fénymásolatszerűek, a borító pedig nekem túl sötét színű mesekönyvhöz képest (indián mesékhez is). De nagyon ideális a könyv mérete, és keményborítós, olyan igazi, elalvás előtt ölelgetni való mesekönyv. (Innentől kell belőle saját).
Legjobban már megint a mesemagyarázó tetszett a végén, de volt benne sok érdekes részlet is, idézhető, érdekes szövegek és néprajzos szempontból izgalmas dolgok. A kedvenc mesém a Katseré a csillagleány lett, ezt ajánlom is szeretettel minden korosztálynak. De tetszett a Talalokán és apró szolgái is. A könyv második fele sokkal érdekesebb, részletgazdagabb meséket tartalmaz, mint az első fele, de sajnos sok a mesék legtöbbjében az európai szemnek értelmetlen brutalitás, gyerekeknek (a szokásos módon) válogatva mesélnék belőle, például azt a kettőt, amit ajánlottam.
Ja, és ez volt 2012 utolsó olvasmánya. Méltó rá. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése