"A tündérek most is eljönnek, és a falról, a gyertyák fénye mögül fognak bennünket lesni :))"
Melian
Régi adósságom, hogy végre bemutassak nektek egy számomra nagyon kedves kezdeményezést és csapatot. Tavaly tél óta sokat járok a Magyar Tolkien Társaság (barátainak csak "MTT") rendezvényeire. Részt vettem Tolkien születésnapján, Tolkien Klubbon, a Hobbit felolvasásán és Bombadil Toma falsh mobon is... legjobban a Kósza Kommandó különböző akcióit szeretem. Aki kevésbé jártas Tolkien világában, annak elmondom, hogy Aragornról, a titokzatos a vándorról kapták a nevüket, akit származására utalva dúnadánként vagy kószaként is szokás emlegetni. (A "kommandó" szócskát az eredeti alapító, a Telcontar nevű MTT tag tette a névhez).
Jelenleg Melian, vagyis Kaszab Zsuzsanna vezeti a csapatot, hirdeti az eseményeket és talál ki programokat vagy bátorít másokat programszervezésre, akiknek a társaság profiljába illő ötletei vannak. (Ha idáig elért a kedves olvasó, bizonyára felfigyelt az érdekes becenevekre, személy szerint én ezeket nagyon szeretem, hogy itt az emberek Meliannak, Sirgonnak, Éogilnak, vagy éppen Lórien Illének hívják egymást. Nem, nem bolondok teljesen, viszont annál jobban szeretnek játszani).
A Kósza Kommandónak köszönhetem, hogy végre megismerhettem a Budapest környéki legszebb kirándulóhelyek egy jó részét. Vidékiként valahogy eddig elkerültem ezeket, pedig sokat túráztam gimnáziumban és egyetemen is, de inkább a Velencei-hegység, Bakony, meg az Alföld került sorra, a budai hegyek mindig kimaradtak. Így velük voltam például a Rám-szakadékban, a Holdvilág-árokban, Vác környékén a Látó-kőnél is. Kedves, befogadó csapat, akik ráadásul nem rohannak úgy, mint a teljesítménytúrázók, mindig van idő beszélgetésre, madarak, virágok nézegetésére (ami nekem különösen fontos), és kapaszkodjatok meg, még pihenni is! Csak úgy elheverni a napsütötte domboldalban és nem menet közben, hanem kényelmesen lecsüccsenve majszolni az ebédet. És mégis mindig sikerül teljesíteni az útvonalat, sose rekedtünk még az erdőben éjszakára. Sőt! A kirándulás általában közös sütizéssel zárul a környék legjobb cukrászdájában.
Ugyancsak a "kószák" eseményei közé tartoznak a kelta ünnepek után elnevezett közös tábortűz gyújtások. Ez is régi vágyam volt, hogy egyszer legyenek olyan barátaim, akik semmilyen őrült szektához nem tartoznak, mégis hajlandóak velem felnőtt fejjel is tündéresdit játszani. Ők pedig már évek óta ünneplik minden évben a Mabont, a Líthast, a Beltainet. Ilyenkor van tábortűz, persze a parázson sült finomságokkal, hátul a Kecske-hegyi kőfejtő falán mindig az alkalomhoz illő színű gyertyák égnek. Amikor a társaságba cseppentem, épp Thereon prezentált egy hangulatos ceremóniát: cédulákat adott körbe az ünneppel kapcsolatos felirattal, ezeket mindenki magában elolvashatta, elgondolkozott rajta, majd amikor az utolsó ember is elolvasta, beledobtuk a tűzbe.
Mesemondóként persze én is igyekeztem hozzájárulni ezekhez az ünnepekhez, egy alkalommal tündérekkel kapcsolatos idézeteket és verseket osztottam szét, ezeket olvastuk fel. Idén, Mabonon pedig különösen büszke voltam, mert a párom és az én ötletemre Melian tündérmese estként hirdette meg az ünnepet. Bárki hozhatott tündérekkel kapcsolatos történeteket, ezeket felolvastuk a tűznél. Még olyan bátor mesemondó is akadt, aki a mesemondás hagyományaihoz híven fejből mesélt egy francia népmesét. Én kivételesen olvastam, Lázár Ervin Manógyár című könyvéből a címadó történetet. Amíg olvastunk, a nagy fa manóm, amit mesélésekkor díszletnek szoktam használni, Utri járt körbe, mindig annak az ölében ült/kezében volt, aki épp a mesét olvasta. Egy nagy, mélyen zengő rézcsengettyűt is vittem (a párom szerint hasonlít a hangja a tibeti zenélő tálakéhoz). Volt cigány mesénk, fantasy regény részlete, műmese és klasszikus népmese Benedek Elektől. Nagyon jó volt látni, hogy mindenki ennyire élvezi a mesék hallgatását és azt is, ha ő kerül sorra és olvashat, mesélhet.
És igen, a tündérek pedig bizonyosan figyeltek bennünket a lángok mögül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése