2020. március 14., szombat

Állatkerti séta - március 10.


sörényes galamb - Xantus János ház

A virtuális múzeumi séták, színházi élő közvetítések mellé itt egy kis napfényes, virtuális állatkerti séta tőlem. Így láttam a Budapesti Állatkertet 2020. március 10-én. Amiért most hatalmas mázlistának érzem magam. 

Ha az ember hétvégén dolgozik, akkor - jobb esetben - hétköznap délelőtt szabadnapja van, ami remek alkalom egyébként zsúfolt helyek meglátogatására. Kedden délelőtt pedig hatalmas béke volt az Állatkertben, mellé pedig gyönyörű, verőfényes tavaszi napsütés. Az állatok mellett hatalmas élmény volt a sok, gyönyörű tavaszi virág is, aminek a többsége egyébként őshonos, csak ritkán kerül a szemünk elé a természetben. 

csillagvirágok, hóvirág

Eszméletlenül szép volt a hóvirágok mellett az a tengernyi, égszínkék csillagvirág, amiről a rácalmási sziget virágai jutottak eszembe. Mint egy-egy darabka égbolt! Érkezésnél rögtön ezek fogadtak. Az állatkertben egyébként gondos kertészek is dolgoznak, így ez nem a véletlen, hanem tudatos munka, szerető hozzáértés eredménye.


tőzikék

Azután ott a Nagy-tó, amiről Schmidt Egon számos írása is megemlékezik, hiszen ő is itt figyelte a madarakat fiatal korában. Egyik kedves helye volt már annak idején is, hiszen valaha ő maga is dolgozott az Állatkertben, sőt, a feleségét is itt ismerte meg. A Nagy-tó madaraira azért is érdemes odafigyelni, mert vonulási időszakban megállnak pihenni Magyarországon ritkán látható madarak is. Most a kormoránok pózoltak látványosan a napon, szárítgatták a szárnyaikat, mások már befoglalták a jobbnál jobb fészkelőhelyeket. A kormorán szárnyán nincs olyan vízhatlanná tévő anyag, mint amivel a récék kenik be magukat. Ezért víz alá merülés után az ő tollazatuk átázik, kénytelenek szárítkozni. 





A halakra lesett egy szürke gém is:




És kedveskedve igazgatta egymás tollait egy gólyapár:



A Pálmaház előtt rengeteg krókusz nyílt:




Odabent a halpénz csillogott, és némi igazi is. Nem szép szokás ez, hogy pénzeket dobálnak a látogatók az élő állatok közé, ugyanakkor érdekes volt meglesni, hogy nem csak magyar, hanem érdekes, külföldi érmék is voltak a medencében. Ismét eszembe jutott Schmidt Egon, aki valaha épp a halakkal foglalkozott itt. Valamelyik írásában említ egy kis feketerigó párt, akik egy törött üvegen át szöktek be, és a trópusi növények között nevelték fel csemetéiket. 



nappapagáj

Az Állatkertben a személyes kedvencem viszont az a kis tó, ahol sok, itthon megpillantható vízimadár is él az egzotikus társaik mellett. Nálunk ritka vendég a bütykös ásólúd, a vörös ásólúd, ritkán kerül szem elé az üstökös réce, itt viszont a fekete hattyú mellett ezeket is könnyedén megnézhetjük közelről. Segíti a madarászást, könnyebb felismerni a "valódi terepen" messziről, vagy csak villanásnyira meglátott fajokat, ha alaposan megnézhetjük élőben, nem csak egy könyv lapjain:

bütykös ásólód


üstökös réce gácsér


Na de szépen bepózolt ez a vörös panda is:



Nagyon tetszett a steampunk cápasuli, és a Szentendre meg Wekerle Telep hangulata között félúton lévő Hetedhét Palota is, utóbbinál isteni a péklángos.



Mindeközben már elindult a cseresznyevirágzás a Japánkertben:



A Krokodilház belső tere és lakója a rombuszkrokodil:



A legizgalmasabb élményem viszont a Xantus János ház volt. Nem csak az alábbi videón szereplő, sztoikusan eddegélő majmocska, hanem a rengeteg különös madár miatt:


sörényes galamb - akár egy festmény!

koronás galamb

kontyos zacskómadár
A kontyos zacskómadár hangját sajnos nem sikerült felvennem, hiába ügyeskedtem, de ezét a zebragalambocskáéét igen:






A végére itthagyom nektek a zebrapintyek uzsonnáját is. Jólesett visszaidézni ezeket az emlékeket, remélem, sőt, mit remélem, bízom benne és hiszem, hogy hamarosan újra békésen sétálhatunk az Állatkertben! És ha ti is velem sétáltatok újra fejben egy kicsit, akkor most hátha jobban érzitek magatokat valamivel. :)




2020. március 2., hétfő

Mesebeli túra az erdőben - Erdőajándéka Erdei Iskola





Kik ismerik jobban az erdőt, az erdőmérnökök vagy a manók? Az óvodások jól tudják a választ: természetesen a manók! Éppen ezért hord magánál Szabó Miklós erdőmérnök az erdei gyermekfoglalkozásokra egy gyapjú manócskát, segítőnek. De ezt-azt már elleshetett a manótól, mert az épp csupa "fölnőttből" álló túrázó csapatot is magabiztosan kalauzolta az erdőben, sok izgalmas dolgot megosztva velünk annak titkairól. Többnyire természetvédelmi őrökkel, biológusokkal járom az erdőt, egészen új, másfajta tudást és szemléletet tanulhattam egy természetszerető erdőmérnöktől. Lássuk!

A túránk leírása, ami alapján kiválasztottam:

Tavaszváró séta a Pilisben - egy kicsit másképp!
Szabó Miklós erdőmérnök vezetésével különleges bakancsos túrára hívjuk a természetjárókat. A cél nem csak a távolság legyőzése, hanem a kapcsolódás, az erdő ajándékainak megismerése, relaxáció a természetben. A túra folyamán kapcsolódunk a szép fákhoz, a legendás helyekhez, a természet gyógyító energiáihoz. Megkeressük az első virágokat, és megkóstoljuk a rügyeket. Tartsatok velünk élményekben és érzésekben gazdag túránkon!

Útvonal: Pilisszentkereszt – Zsivány sziklák – Dobogókő – Szent kút – Dera szurdok – Pilisszentkereszt
A táv kb. 13 km

A pilisszentkereszti hársfától indultunk


Első állomásunk és gyülekezőhelyünk egy barátságos, pilisszentkereszti hárs volt. Vidám, családias létszámú csapat verődött össze, a borús idő okán mindössze hét fővel. 
"- Annál jobb, nem lesz nagy tömeg, talán még látunk vadakat is!" - biztatott túravezetőnk és a csapat elidnult. Kicsit eleredt az eső, de hamar el is állt, és mi ott találtuk magunkat három alacsony, öregecske és a levelei nélkül egyformának tűnő fa alatt. Az egyik galagonya volt, a másik vackor, a harmadik a barkóca berkenye! De jó is, amikor valakinek a kertje végében őshonos, vadon termő gyümölcsfák nőnek! Nem kell nekik annyi gondozás, permetezés, a gyümölcsük sem messziről jött, ízetlen és vegyszerekkel teli, félig érett valamik, mint a déligyümölcsök a boltban. Ilyenkor pedig, rügyfakadáskor, kóstolgatható a rügy, mint a csíra: a galagonyáé rózsaszín és finom. 

a galagonya rügye, amit kóstoltunk



barkóca berkenye

A barkóca berkenye régi ismerősöm, egy réges-régi túrán a Művészetek Völgyében mutatta valaki, hogy a levele ülő békát formáz. De a rügyéről bevallom, nem ismertem volna meg! Számos, nem vad rokona is van itthon, a városokban a madárberkenyét szeretik a fenyőrigók, a fekete rigók, már csak miattuk is érdemes ültetni. De Szabó Miklós szerint a jó, érett berkenyét Berecz András mesemondó sem veti meg! 

az ominózus "ülő béka", a barkócaberkenye levele
Azután végre kisütött a nap, olyan igazi Lázár Ervinesen: "Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég tündérszoknya-kék".




Választ kaptam egy régi kérdésemre is: hogy miért van az, hogy télen sokszor a falevelek fent maradnak a csertölgyön. Mint megtudtam, a csertölgy mediterrán fafaj, az elterjedési határa van nálunk. Szegény melegebb időhöz szokott, hosszabb (lenne) a vegetációs ideje, később hullik le a levele, mint a többieké. Néha csúful is jár, ha télen a sejtjeiben túl sok víz marad, megreped a hidegben, ez lesz az erdőben gyakran látható fagyléc. Beheged, de újra repedhet, ez pedig olyan hangot ad, mint a puskalövés. Hallani nem hallottuk, csak láttuk egy balszerencsés fa oldalán: 


fagyléc

a csertölgy levele



A nap másik peches fája egy hatalmas bükk volt: hatalmasra nőtt az erdő védelmében, de kivágták mellőle azokat a fákat, amik a viharoktól védték. A levelei az esőtől még nehezebbek voltak, szokatlan irányból támadt a szél, és a gyönyörű, hatalmas, eleven fa - ami pedig szokatlan- kidőlt. A története szomorú, de legalább nem értelmetlen a pusztulása: most megfáradt kirándulók pihenője, vidám gyerekcsapatok mászókája. Oldalán pedig júdásfül gomba nő: most a sok eső miatt egészen bőrszerű a gomba tapintása, mintha az ember egy koboldot csípne fülön! 


a bükk szerencsésebb testvére

A bükkfa szappanbuborék fújására és betűnyomtatásra is használatos, mint Miklóstól megtudtuk. Bükkfával lehet remek "varázslatot" kipróbálni a gyerekekkel. Ha van otthon feleslegessé vált bükkfa fakanál, össze kell darabolni, és egy kis darabját folyékony szappannal bekenve, erősen megfújva buborékokat "varázsolhatunk". Az erős nedvszívó képességét felhasználták a könyvnyomtatásban is, amikor kifaragták belőle a betűket, majd a tintapárnába mártva sokkal tartósabban, tovább lehetett vele nyomtatni, mint más fával. Erre utal a német név, a Buchstabe, ami a Buche, bükk szóból lett. 




A bükkhöz hasonló, világos törzsű, gyertyafolyás nyomokra emlékeztető kérgű fa a gyertyán. Levele jó talajjavító. De napsütötte, városi iskolaudvarra inkább a mezei juhart ajánlotta Miklós. Szó esett a mulcsozásról is, amit francia lovagok olyannyira tökélyre fejlesztettek, hogy télen a bomló növényi anyaggal fűtöttek. 


Utunk Dobogókőre, a Zsindelyesbe is elvezetett, ahol megvan még a cserépkályha, és talán ugyanaz a macska, mint hét éve - kissé ravaszabb tekintettel, szélesebb pofácskával feküdt a kályha tetején. Aligha nagy titkok tudója ő maga is! 





Végül a Dera-szurdok számtalan apró hóvirágtündérével fejeztük be a túrát, még utánunk integettek, ahogy a közeledő szürkületben elértük a végcélt. 


Köszönjük a tavaszindító sétát Szabó Miklós erdőmérnöknek és az Erdőajándéka csapatnak! Új kalandok indulnak ezen a tavaszon, erdőkön át... 






2019. július 3., szerda

Merj ökológusnak lenni! - Szupra klub



Vannak napok, amikor az ember lánya legszívesebben az egész világot magához ölelné széles jókedvében. Pedig kivettem miatta egy rendkívül ritka és értékes szabadnapot a munkahelyemről, csak azért, hogy felkelhessek hajnali 4:50-kor, és gázolhassak a szúnyogosban egy csomó, hozzám hasonló őrülttel. És én pont ettől vagyok boldog!



sóvirág


Hosszú évek óta keserít el, hogy milyen sokan próbálják leszerelni azokat a fiatalokat, akik természetvédelemmel, ökológiával szeretnének foglalkozni. Óvodában még mindenki teljesen normális dolognak tartja, ha egy gyerek a dinoszauruszok, a madarak, a lovak vagy bármi más, lelkesítő téma iránt érdeklődik. Sőt, még az egyetemre is sok fiatal úgy érkezik biológus szakra, hogy aktív madarász, érdekli a természetvédelem, valami széppel, izgalmassal szeretne foglalkozni, kutatni szeretné a lepkéket vagy tenni egy-egy állatfaj vagy élőhely sorsának jobbra fordulásáért.

És aztán jön valaki, aki a gyerekkori álmokat kinőhetőnek, a világmegváltó törekvéseket naivnak, értéktelennek titulálja, mondván, az ökológusok mind éhen halnak. Menjél te fiam-lányom biotechnológusnak, gyógyszerésznek, jobb lesz úgy mindenkinek. És amikor egy egész család vagy egy egész egyetem próbál lebeszélni arról, hogy azzal foglalkozz, amivel legjobban szeretnél, akkor ott kevesek mernek kiállni magukért.

tavaszi héricsek között
tavaszi hérics


Ezért is tartom rettentő fontosnak az ELTE-s biológus hallgatók kezdeményezését: mert a Szupraindividuális Biológia Klubban (barátainak csak Szupra Klub) maguk mellé veszik azokat az alsóbb éves hallgatókat, középiskolásokat, akik a természet iránt érdeklődnek, és bepillantást engednek nekik a munkájukba. A PHD hallgatók, természetvédelmi őrök rengeteg türelemmel, szeretettel, lelkesedéssel mutatják meg a fiatalabb generációnak a kutatási módszereiket, és az egyszeri hallgató kitalálhatja, hogy rovarász, békász, botanikus vagy éppen madarász szeretne lenni. Szerveznek kirándulásokat, előadásokat és múzeumlátogatásokat is. És az érdeklődő fiatal bekerül egy igazán vidám, támogató közösségbe, ami nem hagyja elkeseredni, és feladni az álmait.

egy aranyos (szemű) varangyos :)

És nem csak a biosz iránt érdeklődő gimisek, lelkes hallgatók motivációját erősítik: az egyik kiránduláson egy idősebb biológia tanárnővel találkoztam, és engem, a múzeumpedagógust is szívesen fogadtak. Ez a másik dolog, amit rettentő fontosnak tartok, hiszen amikor gyerekekkel foglalkozom, akkor ott példát mutatok. Ott a kutatókat képviselem, az ő majdani kollégáikat, a munkájuk folytatóit indítom útnak.  És akkor tudok hitelesen példát mutatni, ha nem csak a tantermet meg a preparált állatokat látom hónapszámra. Ha nem szakadok el az igazi természettől, hanem valódi, saját terepi tapasztalataim is vannak, így van, amiről mesélni tudok a gyerekeknek és a laikusoknak. Mert az emberek nélkül nem lehet természetvédelmet csinálni! És ehhez kellenek azok az emberek, akik közvetítenek az adathalmazok zsonglőrei és a négyéves között. Ez éppolyan fontos tudás, mint a statisztika.


Tápiószentmárton
Ádám vízirovarokat keres

És ezt tisztelem végtelenül Laciban, Balázsban, Ilóban, Erikában, Zsuzsiban, Annában, Ádámban és a többiekben, hogy ezeket a dolgokat nagyon is tudják. Ők maguk, kutatóként, szabadidejükben is szeretettel fordulnak a négy éves, a tíz éves, a huszonéves felé, és segítik a biológiatanárok, környezeti nevelők és társaik munkáját. Emellett kézen fogják a természetre épp rácsodálkozó hallgatótársakat, és nem engedik őket elveszni. Merj ökológus lenni! Merj természetismerettel, természetvédelemmel foglalkozni! Most is. Bármilyen korban és időszakban. Soha nem elvetélt ötlet, soha nem meddő kamaszálom. Irtózatosan kemény lesz. Küzdelmes lesz és nagyon-nagyon sokan nevetni fognak rajtad, de te ne add fel. Te higgy abban, hogy megtalálod a saját utad. Nem vagy egyedül!

az ifjú "padavan"


Szóval hajrá srácok, imádom a lelkesedéseteket, nagyon vigyázzatok rá, mert óriási kincs. Ha valami képes kifordítani a sarkaiból a világot, akkor ez az.



A Szupra Klub birtokba vette az erre a célra létrehozott "öko" ugrálóvárat 

És ajánlom szeretettel az érdeklődőknek, pályaválasztás előtt állóknak, útkeresőknek: https://www.facebook.com/groups/szupraklub/

szupraklub@gmail.com

2019. március 8., péntek

Állj melléjük! -Fridays for Future Magyarország



"Miért vagy te itt?" Kérdezte tőlem Levi ma délután a Kossuth téren. Egy pár perces videó üzenetbe pedig be kellett látnom, hogy nem fér bele mindaz, amit a miértről gondolok. Tényleg: mi a búbánatos fenéért ácsorgok én már második pénteke a parlament előtt egy kartondarabbal a kezemben, néhány helyes, de többnyire idegen fiatal mellett Budapest koszoska "főterén"?



Ahogy azt már a blogon említettem, a lelkem mélyén egy zöldruhás természetvédelmi őr lakik, és a természetvédelem halmaza a környezetvédelmen belül található, amolyan matrjoska módjára. Így ami környezetvédelem, az tagadhatatlanul az én ügyem is. A természetvédő pedig a körülöttünk lévő növényekért, az állatokért élővilágért tesz, azokért akik nem tudnak kiállni magunkért.
Hát egyrészt értük megyek ki a Kossuth térre: mert ha az emberi faj tönkre teszi a környezetét és elpusztul, vele pusztul egy csomó más, ártatlan és csodaszép lény is, ami tökre nem tehet az egészről és ez szerintem igazságtalan.



Ezen felül pedig most már sokadik éve dolgozom környezeti nevelőként, és hol máshol lenne egy felelősen gondolkozó környezeti nevelő és író helye, ha nem a diákok mellett, akik a jövőjüket féltik? Ha napi rendszerességgel arról tépem a számat a gyerekeknek, hogy miért fontos a tölgyfa meg a katicabogár, akkor ne húzzam ki magam az alól sem, amikor talán ugyanezek a gyerekek már nem csak beszélnek róla. Hiszen éppen az én olvasóim, tanítványaim jövőjéről van szó a sajátom mellett. Mert a környezetvédelem az meg rólunk szól, emberekről. Magunkat is védjük, hogy élhető környezetünk legyen.



A klímaváltozás kérdése, a környezetvédelem kérdése, benne a természetvédelemmel fontos. És nem csak a komposztálható fogkefe meg a textil zacsi a bevásárlásnál: kell, hogy a törvényhozók is hallgassanak a Fridays fo Futurere és a kutatókra, ahogy azt Greta Thunberg mondta.


Mert az emberiség jövője ugye... ki az emberiség? Hát például a 16 éves Greta. Meg a barátaim most született fiai és lányai. Én már nem a szervezők és nem Greta korosztálya vagyok, az "enyéim" már nem iskolába járnak, többnyire dolgoznak, idős szüleiket látogatják, gyereket nevelnek. A tüntetők között kissé túlkorosnak érzem magam 32 évesen, de értünk, harmincasokért is teszik, a mi élhető idős korunkért és a mi fiainkért és lányainkért. És fontos, hogy segítsünk nekik: híradással, biztatással, vagy akár azzal ha egy pár órára el tudunk szabadulni a munkahelyünkről fogni a tábláikat. Mert bár nem az én harcom, nem az én, már sok kötöttséggel rendelkező harmincas generációmé, de fontos, hogy melléjük álljunk. Egy tanulmányban olvastam, hogy az Y örül a Z-nek, hozzá hasonlónak érzi magát. Álljunk melléjük, és még fontosabb lenne, hogy a saját generációjuk, a Z is teljes mellszélességgel kiálljon a Fridays for Future mozgalom mellett, a bloggerek, a vloggerek, az instások... mert a biztatás, a híradás kell. Ha a világ legidősebb természetvédői, Attenborough meg Jane Goodall komolyan veszik a bajt, ha Greta Thunberg es a világ fiataljai megmozdultak, akkor abban csak lehet valami.





És ki tudja, hátha még sikerül is változtatni a világ alakulásán? A 16 éves Greta egyes egyedül kezdte a tüntetést a svéd parlament előtt. Nem adta fel. Próbaljuk meg, álljatok melléjük. Akkor is gyere, ha kedvelsz engem és akkor is, ha tökre utálsz. Nem baj, gyere csak, ez most személyes ellentéteken túlmutató ügy!


Találkozunk a következő eseményen, addig dúdolgatom a  Kaukázussal, hogy "ha nem baj, én is megpróbálom, van célom és van irányom, van más, van alternatíva mi előtt bekrakkol a klíma"...