Alig szoktam meg a Rukkolát , máris részese lehettem valami újabb, izgalmas, könyves akciónak. A Pay It Forward mozgalomról ugyan semmit sem tudtam, de az általuk szervezett villámcsődület nagyon érdekesen hangzott: egy csomó ember kitódult a Deák térre a kedvenc könyvével, megadott jelre leültünk olvasni, majd könyvet cseréltünk.
az együtt olvasás, várakozás pillanatai
Valami olyan könyvet kellett vinni, amit nagyon szeretsz, iránymutatást adott az életedben, vagy társad volt egy hosszú utazás során. A már emlegetett Rukkola oldalról szereztem be egy másodpéldányt az egyik legkedvesebb könyvemből, hogy tovább ajándékozhassam valakinek: Török Sándor: A hazug katona című könyvét.
A történet cselekményéből már kevésre emlékszem, de középiskolás koromban nagyon rajongtam érte, és évekig állítottam, hogy ha csak egyetlen könyvet ajánlhatnék valakinek, ez lenne az. De Török Sándor többi könyvét is nagyon szeretem: Valamiért hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről az íróról, pedig ő írta a Hahó a tenger!-t, meg Csilicsala bácsi történeteit, amiből népszerű gyerekfilmek is készültek. Neki köszönhetőek a Kököjszi és Bobojsza, meg a Gilikoti című meseregények a két kedves, gyerekekre vigyázó, kalandkereső törpéről. Azt viszont még kevesebben tudják, hogy Török Sándor a meseregények mellett egészen remek felnőttkönyveket is írt: a Bankett a kék szarvasban, a Valaki kopog, meg az Életed kész regény címűeket olvastam tőle A hazug katona mellett. Van benne valami Fekete Istvánra emlékeztető finomság, bölcsesség.
Ezt egy rövid levélben megírtam az Ismeretlen Olvasónak is, akinek ajándékozni szándékoztam a könyvet, és nagy lelkesen, de szívdobogva igyekeztem a Deák térre. Számítottam én mindenfélére, a bölcsészkirályfitól elkezdve a molytalálkozóig. Akár úgy is alakulhatott volna, hogy csak továbbadom a könyvet, és semmit sem kapok érte, akár úgy is, hogy olyasmit kapok, amivel nem nagyon tudok mihez kezdeni... (Példának okárt kaphattam volna biofizika könyvet, "isteni büntetésül", amiért elrukkoláztam a sajátomat).
Megleltem a piros kalapos szervezőt, vártuk az idő múlását, majd a megadott jelre lecsüccsentünk a kockás pokrócok szélére olvasni. Harangzúgás, őszi szürkület, olvasás... Egészen különleges pillanat volt, kicsit újra belemélyedtem a könyvbe, és megállapítottam magamban, hogy igen, igazam volt középiskolásan, jó ez a történet nagyon. Amikor aztán elkezdődött az ajándékozás, félszegen tébláboltam a sok ember között, láttam megvillanni egy Momo -t, de aztán úgy gondoltam, hogy a szokásos lelkes-kezdeményezős módszer helyett (amivel annyiszor fel lehet sülni) inkább szépen megvárom, amíg valaki oda jön hozzám. És valóban: egy kedves, szemüveges lány lépett oda hozzám, kezében pedig ott volt A Félőlény . A könyvet ugyan korábban már olvastam, de jó élményem volt, saját példányom pedig még nem volt belőle. Az ajándékozóról hamarosan kiderült, hogy szintén molyol, és nagyon jót beszélgettünk.
Amikor kicseréltük a könyveinket, és elváltunk egymástól, két kedves évfolyamtársam bukkant fel, és az est megkoronázásaként elindultunk forrócsokizni meg várost nézni, mert hát még mindig vidékiek vagyunk itt a nagy Budapesten... Hazafelé ballagva aztán, az Erzsébet-hídon csak felkiáltottam, végignézve az esti fényeken: de gyönyörű helyen élünk! Jó dolog itt lakni, és részese lenni a jobbnál jobb programoknak.
boldog mosoly, lelkesedés: kezemben immár A Félőlény, A hazug katona pedig a már nem Ismeretlen Olvasónál. beszélgetünk :)
a fotók innen valók, itt pedig egy másvalaki élménybeszámolóját találjátok. Alighanem ő kapta a Momot. :P
Remélem mielőbb lesz hasonló akció, szívesen részt vennék rajta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése