A kócsagmadár és az álom

Avagy az egyszeri olvasó esete a brazil törpével

"a holdfényben fehéren csillogó sziklán egy csodálatosan szép lány ült. A haja meg a szeme akár a tenger, a bőre selymes és habfehér."

Jemzsaná, a tenger úrnője

A véletlen hozta úgy, hogy egymás után olvastam a Würtz Ádám illusztrálta  verseskötetet, a Koboldost , A titokmondó fát meg A kócsagmadár és az álom című könyveket, mindhármat a Móra kiadó adta ki a 70-es, 80-as években, és üdítően különbözőek, mégis ugyanolyan színvonalúan szépek voltak. 

A kócsagmadár és az álom képeit Hajnal Gabriella készítette, munkáiból láthattok még párat ezen a blogon . Nagyon tetszenek a fái, madarai, az erős színek, amiket használ. 

És mostmár keresni fogom azokat a köteteket, amikhez Dornbach Máriának van valami köze, mert a legutóbb olvasott könyv is nagyon tetszett (A titokmondó fa), és ezt is neki köszönhetjük. 

Hajnal Gabriella illusztrációja

A kötet meséivel is egészen jóban lettem, néha zavart, amikor az indián neveket Ferinek, Pirinek fordították, de találtam benne több mesét is, amik igazán tetszettek, otthoni felolvasásra A két jó barát címűt tudom ajánlani kisgyerekes szülőknek, de az Ogun, a kovács se rossz. Sajnáltam, hogy nem csak a neveket, de az ételek, állatok nevét is sokszor úgy fordította le, hogy nem jöttem rá, mik lehettek eredetileg. Egyedül a manióka lepény maradt meg önmagának, ebből tudtam következtetni, hogy a később előforduló "édes krumpli" is valószínűleg ugyanez lehetett. De a néha túlságosan magyarosított nevektől eltekintve is megmaradt a mesék eredeti hangulata. 

Aminek legjobban örültem, az két brazil mesefigura: kiderült, hogy nekik is van törpéjük, tengeri tündérük. A tündérről szóló idézetet már kitettem a bejegyzés elejére, sajnos róla más nem találtam, de meg kéne rajzolni a leírás alapján. (Sajnos a könyvbeli képe hiába szép, nem illik rá a leírás. Ilyenkor mindig kedvem lenne rajzpályázatot kiírni rá gyerekeknek a meserészlet alapján. De a "zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár, kék a lába, zöld a szárnya" dalrészletet is szeretném megrajzoltatni egyszer).

Hajnal Gabriella illusztrációja

Viszont íme a törpe: 

"Akár hiszitek, akár nem, a brazíliai őserdőben is él egy kis törpe. Az indiánok Kurupirának meg Szaszinak hívják, és bizony igen félnek tőle. Mert annyi szent, furcsa egy fajzat ez a Kurupirá. A bőre fekete, akár az éjszaka, a lába meg, képzeljétek, nem előre, hanem hátrafelé áll, no meg abból is csak egyetlen eggyel büszkélkedhet; azzal aztán olyan mókásan ugrabugrál, mint egy veréb. Majd elfelejtettem, piros sipkát visel, és borzasztóan szeret szivarozni, pöfékelve járja az erdőt, és állandóan lesi, hol huncutkodhat."

A törpéről egy kis internetes utánaolvasgatás után a következőket derítettem még ki: Kurupirá vagy Curupira  

brazíliai trickster figura, egyesíti magában a nyugat-afrikai és az európai tündérek tulajdonságait. A kócsagmadár és az álom című könyvben szereplő mesében a sapkája piros, más, az interneten lelhető modern ábrázolásokon a haja piros színű, és megvan mindkét lába. A lábfejei viszont hátrafelé állnak: ellenségeit így félre vezeti, nyomait követve nem tudják üldözni mert a nyomok a kiinduláshoz vezetnek, nem oda, ahol valóban tartózkodik. De nem mindig gyalogol, hanem az örvös pekari hátán is szokása lovagolni. Furcsa hangján hívogatja vagy ijesztgeti az embereket, kedve szerint árt vagy segít. Az erdei lények védelmezője, megtámadja az orvvadászokat és az olyan vadászokat, akik az előírtnál több vadat ejtenek. Szerepelt tv sorozatban, videojátékban, de van egy Curupira nevű zenekar is, amelynek zenéje a kolumbiai népzene, rock, jazz keveréke. 

és ha ez nem lenne elég, itt van hozzá egy elég modern mese is: Így jár, aki bántja az erdőt

(ez netről származó kép, nem a könyvből való)

Alighanem elég népszerű a fickó. Szerintem megérdemli. :)

Még egy érdekes adalék:

Más népeknek is van fordított lábfejű meg dohányzó manójuk:

lapp mese tubákoló manóról

fülöp-szigeteki mese fordított lábfejű manóról