A Tollaskígyó búcsúja

"Az emberek pedig úgy látták, mintha a fickándozó delfin néha kiugrott volna a vízből, pedig csak a tengeri szellem játszott vele, s jó kedvében föl-földobta a magasba."

82. oldal

A könyv az Amicus Kiadónál jelent meg, 1989-ben. Móra kiadós testvéreivel szemben sajnos puha kötésű, képei fekete-fehérek, eredetileg valószínűleg színesek lehettek, nekem hiányoznak is róluk a színek. Jelen formájukban inkább egy színes kép fénymásolatának hatását keltik. 

Annál jobbak viszont a mesék. A címadó történetet olvashatjátok itt , amiből végre az is kiderül, hogy ki is volt az a Tollaskígyó, akit nem csak ebben a mesében emlegetnek. Megjelenik egy, szintén várólistás könyvem,  A Tollaskígyó fiai című műben is. 

De röviden itt is írok erről, hogy ki Tollaskígyó: 

"Kecalkoatl mitikus király volt, az emberek tanítója és a Vénusz ura. A domborműről készült másolaton látható sas és kígyó egy lehetséges értelmezés szerint a lét két ellentétes, mégis egymást kiegészítő arculatának, a szelleminek és az anyaginak a szimbóluma. A Szárnyas kígyó az a bölcs, aki képes egyesíteni magában a két pólust, összehangolva tudását és tetteit." a szöveg forrása

A kedvenc mesém a kötetből A hűséges Ixtla című azték legenda lett, ezt inkább felnőtteknek tudom ajánlani, gyerekeknek A kolibri házasságát. 

A furfangos manócska és a lánykérés című mesében figyeltem fel egy furcsaságra: Zalka Csengétől hallottam már Ananse vagy Ananszi néven egy pók tricksterről (a mesék kópé figurái), őt fordították itt manónak. Ráadásul a mese szerint hat lába van, holott a pókoknak nyolc. 

Leltem viszont ebben a könyvben egy kedves tündérfigurát is, A fehér majom című mesében:

"hol ember vagyok, hol fehér majom, egyszer hal, másszor madár… Mert tudd meg, én az őserdő tündére vagyok, s te vagy az első ember, akinek elárulom a titkomat.

78. oldal"

Tartalmában közelebb van az Európa Kiadó Népek meséi köteteihez, vagyis egy az egyben ezt sem adnám gyerekek kezébe, de egy-egy, a felnőtt által már olvasott, korábban kiválasztott mese ajánlható otthoni esti mesének. 

Szerencsésnek tartom, hogy ebben a kötetben meghagyták az eredeti neveket, nem magyarosították sokszor az állatok neveit sem. Így lehet vele játszani, mire az ember rájön, hogy az "aura madár" néven emlegetett állat a keselyű. 

Értékelés: anyukámnak biztosan a kezébe adnám, mert érdekes mesék. Mosolygós, ám de fületlen smilet rajzolnék az olvasónaplós füzetembe: nem rossz-nem rossz, de nem lesz a kedvencem.