a tűzbe bámuló sivatagi pásztorok szavában még az ősi Afrika sejlik fel, a karavánok és vándorkereskedők még mesével fizetnek az éjszakai szállásért, a szavannák dús bozótjaiban küzdelemre induló harcosokat nem csak fegyverhordozók, hanem diallikis kísérik – Afrika középkorának lantosai. "
385. oldal
Sajnos az általam olvasott példányt már a könyvtár újra kötötte, nem ilyen szép, lila-sárga-csillagos borítója van, de azért nagyon szerettem a lehetőséget, hogy végre kézben tarthatom. Ez a könyv is a Móra Kiadó Népek Meséi sorozatának egy tagja, maga a kiadás is igényes. Az illusztrátor remek munkát végzett: sajnos Molnár Ágnestől az interneten más képeket nem találtam, de a könyvhöz készült rajzai gyönyörűek. Vissza adják a mesék hangulatát, illenek az afrikai népekhez is. Kétféle rajz van benne: az egyes mesék elején pici, barna-fekete, mulatságos rajzok, amik az egyes mesék tartalmára utalnak, illetve vannak benne egész oldalnyi, a borítóképhez hasonló alapszínű, szépen kidolgozott, élénk szívű képek is. Ha valakinek a kezébe kerül vagy meg van otthon a könyv, mindenképpen érdemes nézegetni, gyerekekkel együtt is.
A mesék gyerekmese-volta ismételten vitatható persze, mint a legtöbb népmesés kötetnél. Nem először írom le, hogy az ilyen könyveknél a felnőttnek érdemes előre elolvasni a könyvet és válogatni belőle a gyerek életkorának megfelelően.
Ez a könyv sem a gyerekeknek olvasható-mesélhető mesékkel nyűgözött le, mint inkább egy egész csomó érdekességgel. De lássuk, milyen kincsekre bukkantam:
Elsőnek mindjárt itt van Aromó, "a fékezhetetlen agyvelejű nyúl", aki Lázár Ervin figurája. Úgy tűnik, Lázár Ervin is olvashatta a róla szóló, afrikai meséket, és innen vette a nevét. A nyuszi szerepel az „Aromo nem hagyja a feleségét” című történetben, melyben a házasulandó férjjelölt nem más, mint ő maga, Aromo, a nyúl. A mese végén az egyik állat ki is mondja: „Aromo mindnyájunknak túljár az eszén”.Ugyanő, ugyanezen a néven egy másik történetben is szerepel.
Mondhatjuk, hogy a Négyszögletű Kerek Erdő Aromója úgy néz ki, afrikai származású.
Az után van ennek a könyvnek egy érdekes gasztronómiai vonatkozása is: Az okos Hatumata Djaora című mesében az okos lány mindenféle ételeket küld a kérőjének, ezek az ételek jelzésként is szolgálnak. A tálban többek között piros és fehér kóladió van, a napok múlásával több lesz a fehér, a végén egyáltalán nem küld már pirosat. És nem véletlenül.
"Az afrikai bennszülöttek számára a kóladió nemcsak mint élvezeti szer játszik szerepet, hanem az udvariassági formák kifejezője. A fehér vagy halványrózsaszín kóladióval történő kínálás barátságot, szívesen látást, beleegyezést, kedvező választ jelent, a vörössel való kínálás mindezeknek az ellenkezőjét. "
forrás:bővebb infó a kóladióról itt
A harmadik dolog, ami nagyon megtetszett a könyvben: a szokásos fabulák és legendamesék mellett sok történet szól állhatatos szerelemről, bölcs, hős asszonyokról, akiket nagyon szeretett a férjük. A témában a kedvenceim lettek:
Buge Korroba
a meséről röviden:
a mese címszereplője egy olyan férfi, aki hiába verik a harci dobokat, nem megy csatába, mert butaságnak tartja a háborút, nem akarja magára hagyni a nőt, akit szeret. később bebizonyítja a falunak, hogy mégis csak hős, ha van értelme síkra szállni egy igaz ügyért, és még a feleségét igaztalanul bántó embereken is bosszút áll.
A Gyáva Samba
a meséről röviden:
Samba ellenben olyan férfi, aki puszta gyávaságból nem háborúzik. El is űzik otthonról és minden lányos háztól, amint megismerik a természetét. Végül mégis megházasodik, ez úttal a házasság után derül ki, hogy milyen is ő valójában. A felesége erre ezt mondja:
"Azért, mert Gyáva Samba vagy, még nem kötök útilaput a talpadra. Szép is vagy, meg szeretlek is, majd segítünk valahogy a dolgon".
Az asszony magára ölti az ura harci öltözékét, ő indul a csatába helyette. Ez Sambában mégis felébreszti az önérzetét, legközelebb már ő megy csatába.
Egy más témában íródott, de nagyon megérintett a Tűz a hegyormon című mese is, de ezt is inkább felnőtteknek ajánlom. Kisebb gyerekeknek talán a Miért lóg fejjel lefelé a denevér a fáról? címűt érdemes olvasni belőle.
Újabban szokásommá vált, hogy összegyűjtöm a népmesék furcsa szerzeteiről szóló idézeteket, ebben a könyvben a "bestiáriumom" megint bővült pár különleges lénnyel:
Találtam apró manócskákat, akik az írek, skótok, angolok erdei manóira emlékeztetnek. A kulementik című mese párja például A Péter és a manók című történet. Az afrikai manók persze egy kicsit másmilyenek:
"kulementik: mesebeli őserdei alakok, akik éjszaka tűnnek elő és inkább nevetségesek, mint félelmetesek, a guineai törzsek ostobának tartják őket"
84. oldal, csillaggal jelölt rész
A másik kedvencem egy madagaszkári tündér, Rafara, a víz lánya lett:
"A Víz Leánya – így mesélik a Vének – kagylóhéjjal fedett, korall fallal védett palotában lakott a Zöld Víz mélyén. Szépséges volt Rafara, arca finom és halovány, mint a rózsaszirom, tűzszínű haja nagyszerűen illett tengerzöld szemeihez."
376.
"A palotából kijött Rafara, és elébük ment. Beszélt, és a hangja dalolt. Sok-sok rabszolgalány követte, akik – akárcsak Rafara- hosszú, tűzszínű hajukba öltöztek."
380.
Végezetül még egy idézetet tennék ide, ami a furfangos antilopról szóló mesék egyikében van. Maga a kép megdöbbentően békés és szép, mint egy festmény.
"… béke és nyugalom honolt köröskörül. Éppen csak a medrekben hömpölygő víz halk mormolása hallatszott, amint meg-megcsobbant szelíden a lehajló lombok alatt, és a szúnyogok egyhangú döngése neszezett… Egy öreg faágról, fejét féloldalt billentve, halászmadár kémlelte a vizet. Messze-messze egy párját hívó galamb búgott. Aztán kékes fény villant a víztükör fölött, egy csobbanás – a halászmadár alábukott a zsákmánya után.
A kis antilop kecsesen lépegetett a víz felé."
281. oldal
Értékelés:
Mindenképpen két fülű, szélesen vigyorgó fejecskét rajzolnék az értékelős füzetembe. A könyv kiadása igényes, a mesék nem csak a kulturális vonatkozások miatt szórakoztatóak (de azok miatt is). Nekem tetszett, hogy nem magyarosították a fordítás során sem a szereplők nevét, sem az egyes rangokat, tisztségeket, csak csillaggal jelölve írták alá. Nem zökkentettek ki a mese hangulatából, sőt, hozzáadtak valamit. Igényes, érdekes, szép, öröm volt olvasni. Nagyon tetszettek a fejezetek elején szereplő térképek, amikből vizuálisan is láthattam, hogy Afrika mely részeiből származnak a mesék. Kéne is egy ilyen világtérkép, amin be lehetne jelölni a magyarul megjelent népmesés köteteket.
Abszolút "anyupozitív", neki is a kezébe adnám, ha egyszer nyár lesz, jobban ráér, lehet, hogy meg is teszem.
manóvigyor:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése