"Mesélj horrort" by Csiga, 8 éves
(egy táborlakó Bodzával)
Tíz éve már, hogy vissza-visszajárok az Elzamajori Vonuláskutató Táborba, a Dinnyési Fertőre. Ez egy kicsike madarásztábor a nádas szélén (és a világ végén), ahol a komoly gyűrűző munka mellett gyerektáboroztatás is folyik. Bár igazából mindenféle korosztály előfordul, a látogatók jönnek nyár elején, leteszik a sátrukat, néhány napot ott alszanak, hazamennek, visszajönnek megint...
Nagyon furcsa hely ez, mindig egyformán felejthetetlen, de soha sem ugyanolyan, az emberek, a programok...
Mivel az időjárás is erősen befolyásolja a dolgokat, sose tudjuk előre, hogy hogy alakul a hét vagy a nap. A leglelkesebbek (és legkevésbé lusták) öt, hat körül kelnek, ekkor húzzák ki a függönyhálókat. Pár éve még törpegémeket is foghattunk hajnalban. Az elzai hajnalok gyönyörűek, amikor bent állsz a nádasban, esetleg derékig vízben, a sátrak felett még köd van. Lassan kel fel a Nap, és hideg tekintetű, kígyó nyakú madarak, a törpegémek szállnak el a hálók felett. (Ha van egy kis szerencséd, akkor meg bele).
(ludak a sátrak felett)
Nagy melegben esetleg már délelőtt be kell húzni a madarászhálókat, és holtidőszak következik: ilyenkor a leglehetetlenebb dolgokból is társasjátékok születnek, vagy a táborvezető áll elő az ötlettel, hogy mondjuk menjünk el kirándulni, halat fogni a sérült gólyáknak... de építettünk már Árpád-kori veremházat, volt, hogy egy solymász hozta le megmutatni a madarait, de olyan is akad, amikor csak úgy egész nap próbálja túlélni az ember a meleget/hideget/esőt, és olvas egy sarokban. De az ilyen esős, vagy dög meleg napokért bőségesen kárpótol egy egész sor olyan, sehol máshol nem tapasztalható élmény, mint amikor kézbe foghatsz egy csodaszép barkóscinegét, és egy csomó olyan más állatot láthatsz akár lesről, akár elárvult kölyköket testközelből, amikkel amúgy nemigen találkozhatnál.
Meg aztán ott van az esti zenélés is, néha egész zenekarnyi ember gyűlik össze, dudával, dorombbal, furulyákkal, vagy csak néhány lány ül le egymás mellé énekelni, és sok jó dalt lehet tanulni.
És persze természetszeretetet, mindenek előtt.
(Barkós cinege, Panurus biarmicus, hím)
Mivel "itt nőttem fel", idén nyáron ide jöttem vissza mesélni is. És amiért a táborvezetők, gyűrűzők és látogatók közül többen foglalkoznak állattartással, érdeklődnek a népi hagyományok iránt, Dr. Timaffy László: Táltosok, tudósok, boszorkányok, című könyve és különböző népmesék alapján egy táltos pásztorról szóló, több, rövid történetből álló mesefüzért állítottam össze nekik.
Csakhogy azon a bizonyos estén valamiért nagyjából nyolc-tíz, tizenéves kisfiúból állt a tábor, akik előző nap horrortörténetekkel szórakoztatták egymást és azt a néhány lányt, aki még ott volt. Így anyukám jóslata, hogy "jaj, húzd ki az ördögös részt, nem fognak tudni aludni a gyerekek", erősen nem jött be... Mert tetszett-tetszett a mese, de "Mesélj Horrort"! És ezt már a nyolc éves kislány mondta...
De máskülönben nagyon kedvesek voltak, megtapsoltak a végén, sőt Csiga, a nyolc éves a saját maga által írt meséjét is odahozta, hogy olvassam el. Szóval talán mégsem volt annyira elégedetlen a mesemondásommal.
Másnap az egész lánykülönítmény egy emberként követelte az esti mesét (a fiúk pedig addig felfüggesztették a kártyázást). :P Aznap este egy bolgár népmese volt soron, amibe madárvonulásos, madárvédelmes, komolyabb dolgokat is beletettem. A mese során figyelemmel kísérhetjük egy madárcsapat útját Afrikáig és vissza. Kicsit aggódtam, hogy a máshol érdekesség számba menő vonuláskutatási térképnek, madárgyűrűnek, madárvédelmi dolgoknak mekkora sikere lesz itt, egy madarásztáborban, ahol a nap szinte huszonnégy órájában ezzel foglalkozunk, de nem... a táborvezető kiegészítő információi után "Sanya", az egyik "legelvetemültebb" hosszasan mesélt nekem az otthoni baromfitenyészetükről, hogy hogyan figyeli az állatai életét és hogy segít a gondozásukban. Az egyik középiskolás lány meg arról gondolkodott el, hogy hogyan is lenne az, ha ő most hirtelen madárrá változna, és helyet cserélne lélekben valamelyik gyűrűzött nádi poszátával.
(Fehér gólya, Ciconia ciconia)
Szóval a madarásztábor még mindig ugyanolyan, mint tizennégy éves koromban, amikor elkezdtem oda járni. És nagyon nem ugyanolyan már. És a madarászok a legjobb közönség, akármilyen korúak is legyenek. Hiszen közéjük tartozom, hazai pálya. Akárhány hetet, vagy egy-egy egész nyarat hagyok is ki néha, ha vissza megyek, otthon vagyok.
még néhány fotó a táborból:
a Madárdal Alapítvány , és a 9. helyi csoport elnökének jurtái
az elzai varázsos ködök meg a sátortábor ;)
a veremház
(saját fotók, copyright meg minden. :P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése