Témák:
Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?
(a múlt karácsonyi moly.hu -s könyv + zokni versenyre készült fotóm)
Könyvesblog és könyvesbloggerek.... viszonylag későn tudtam meg, hogy egyáltalán létezik ilyesmi, hogy "könyvesblog", alig egy éve szerintem. Hogy kifejezetten könyveket véleményeznek a blogjaikon egyesek, a saját elképzelésük, értékrendjük szerint. Olvassák egymást, sőt, bizonyos kiadóktól még u.n. "recipéldányokat" is szereznek be: ajándék könyveket, értékelés fejében. Hasznos is, érdekes is, ha az ember nem csak a privát naplójába vagy a gmail chaten az ismerőseinek áradozik egy könyvről, vagy éppen szidja azt. Érdekes elolvasni sok eltérő véleményt, és aztán dönteni, hogy megéri-e nekem is elolvasni vagy sem, várni a reakciókat, "csillagozásokat", amiket a saját értékeléseimre kapok másoktól, vagy éppen vitába szállni egy könyv színvonalát illetően... Mókás és praktikus mikrovilág ez, ami számomra szervesen kötődik a moly.hu -hoz is, amin belül szintén olvashatom az értékeléseket, illetve találhatok linkeket ismerősök blogbejegyzéseihez.
Nagyon sok könyvet olvastam az elmúlt egy, másfél évben, amit moly.hu -s értékelések vagy könyvesblogokon talált vélemények alapján találtam meg. Ha molyon sokan kedvencelik, blogokon, értékelésekben is jókat írnak róla, esetleg hangulatában, világában közel van az enyémhez, akkor kíváncsi leszek rá, és előbb-utóbb elolvasom. Ez is egy téli "rendetlenség fotóm":
A kupacból a Bűbájos Mary-t, A Félőlényt, a Hekja-t és az Őrség! Őrség!-et könyvesblogok, molyos értékelések és molyos olvasási akciók, ajánlások miatt olvastam el, A Félőlény és az Őrség! Őrség! nagyon jó is volt. Boldizsár Ildikó Meseterápiáját és A Lok-sziget tündérét egyéb internetes oldalról, hotdogról ismert lányok ajánlották, a Székely népmesék egy sajnos nem túl jó sorozat egyik darabja, amit ajándékba kaptam szüleimtől.Agatha Christie könyvét moly.hu -n cseréltem @Mircsivel, azt hiszem. A Lok-sziget tündére alatt két népmesés könyv van. Már nem tudom melyik kettő, azokat még két éve random emeltem le a polcról a könyvtárban, aztán mesemondás miatt kerestem újra elő. Nagyjából hasonlóak az arányok általánosságban is az olvasmányaimban. A többségét most már a molyok ajánlják (akiknek egy része könyvesblogger is), a többi meg innen-onnan, teljesen random csak népmesés könyveket és szakkönyveket olvasok.
"Csak úgy" és töményen, ha nem konkrét könyvet keresek, inkább csak ismerősök blogjait olvasom, első sorban olyanokét, akik ha nem is feltétlenül hasonló ízlésűek olvasás terén mint én, de szeretem a stílusukat. Sok könyvesblog fullad bele abba, hogy egyszerűen sokan vannak, és már unalmas lesz, nem is mindig van energiám mindig "komoly értékeléseket" olvasni. Sokszor szívesen olvasok inkább "magánblogokat", amik molyok blogjai ugyan, de az irodalmi dolgok mellett megjelennek a mindennapi életük vidám vagy szomorú, apróbb-nagyobb történései is, és kedves a stílusuk. (Azután persze, ha könyvről írnak, jobban odafigyelek a véleményükre is).
Ezért ilyen vegyes az én blogom is, hogy egyszerre tartalmazza a kedvenc meséimet, verseimet, olvasmányaimat, és most már a mesemondó élménybeszámolóimat is, mert így nem csak egyféle, és talán nem lesz egy a sok tucat hasonlóból. A blog jobb felső sarkában levő címkéknél lehet váltani, ha valaki viszont mondjuk csak a könyvesblogos bejegyzésekre, vagy csak a mesékre, mesemondó kalandokra stb. kíváncsi.
(szintén moly.hu -s egyik játékból, saját könyvespolcaim egyikének képe, szakkönyvek)
Értékelni persze teljesen szubjektíven szoktam, nem is lehetne másképp. Nagyjából ugyanazt az olvasmány felett érzett örömet vagy dühöt írom ki magamból, amit egy jóbarátnak is elmondanék. Ha haragszom a könyvre, ha szeretem, ha hidegen hagy... Számít, hogy a szerző értékrendje mennyire áll közel az enyémhez, vagy mennyire fog meg a könyv világa, ezektől nem tudok és nem is szoktam elvonatkoztatni, mert nekem ezek fontosak. Ettől persze még igyekszem elismerni a könyv irodalmi értékét, ha van neki, de leírom a hozzá fűződő érzelmeimet is.
Ezen kívül a bejegyzés végén a korábban már említett "füles" vagy "nem füles" smiley-kkal jelzem, hogy mennyire tetszett vagy sem. A harmadik mérce pedig, amin nálunk egy könyv átesik, hogy hogy tetszik anyukámnak, egyáltalán érdemes-e rá, hogy a kezébe adjam. Az már eleve sokat jelent a könyv szempontjából, ha egyáltalán oda merem neki adni elolvasásra, és ha még tetszik is neki, akkor "az a könyv a mennybe ment" :D Erre csak igazán jó ifjúsági- vagy szépirodalmi műveknek lehet esélye. :P Ilyen például A Félőlény, Máté Angi Mamója, A sündisznó eleganciája vagy A titkos kert. Gyerekkoromban én kaptam olvasni valókat tőle, most már én ajánlok neki könyveket, de még mindig sokat adok a véleményére.
És akikre még kíváncsi vagyok, hogy miket olvasnak:
úgy döntöttem, nem linkelem be minden ismerősöm blogját, mivel a többségüket ott találjátok oldalt a könyvesblog bloglistában meg a rendszeresen olvasott blogjaim között (sőt, egyeseknek nem is könyvesblogjuk van, mégis kapok tőlük olvasási tippeket), ráadásul nagy kazal blogra a kutya se kattint át.
de ha már könyvesblog a téma, akkor a két, általam leglátogatottabb könyvesblog oldalt linkelem be ide:
és
ajánlom őket szeretettel! :)
Jaj, a lábtyű *.* imádom, nekem is van itthon kettő :-)
VálaszTörlésJó, hogy van "mércéd" a könyvek értékelésénél, akkor ezek szerint nagyjából hasonló az ízlésetek? Nálunk sajnos nem mindig, Anyu meg Apu is pl. nagy sci-fi rajongó (amiket én valamiért messze elkerülök :-) ), meg egyébként is teljesen más könyvekért, írókért vannak oda, de néha azért mégis összejön egy-egy közös kedvenc, és akkor nagy az örvendezés :-)
Ó, a megemlítést meg a linkelést nagyon-nagyon szépen köszönöm, örülök Neked :-)
:))) épp gondoltam, h rákérdezek, h átkattintottak-e tőlem hozzád. ezek szerint alighanem igen, már megérte linkelni. :)) Anyukám fura, mert magyar szakot végzett, és rengeteg keményebb könyvet is olvasott fiatalon, (amiket én esetleg még most se lennék képes elolvasni, mert nem bírom a vért vagy a szenvedést), mostanra meg szinte kizárólag nagyjából derűs könyveket hajlandó "fogyasztani". :P De rendkívül szigorú kritikus maradt, nekem be- becsúszik néhány, irodalmi érték szempontjából nem annyira vállalható kedvenc, amiket ő mereven elutasít. Apu keményebb dió, hogy mit szeret... Rejtőt és Kittenbergert köszönhetem neki, meg Fekete Istvánt és Jack Londont, amiket felsőtagozatos koromban adott a kezembe... Meg a Kántor és Luxot, sőt némi Moldova Györgyöt is (Szabadíts meg a gonosztól! - riport a börtönökről)... melyeknek hatására szájharmonikázni kezdtem (Rejtő, Előre tolt helyőrség) illetve hatodik-hetedik táján céltudatosan rendőrnek vagy kémnek készültem... aztán ez valahogy lecsengett, és utána inkább anyuféle könyveket olvastam. :) Viszont most épp próbálkozom apunál Terry Pratchettel, meg Durrellel, hátha... :) Neked pedig köszi a kommentet! :))
VálaszTörlés