Az Olvasás 7 hete - második hét

II. hét (júl. 11-17.)

Könyvtár vagy könyvvásárlás? E-book vagy könyv? Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?

Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

Mint ahogy azt már az előző, kapcsolódó bejegyzésemben említettem, gyerekként egyáltalán nem szerettem könyvtárba járni. Leginkább a mord könyvtáros bácsi miatt, aki néhányszor csúnyán megmosta a fejem, amiért késtem a könyvekkel. Néha még most is szembe jön egy-egy TO néni modorú könyvtáros, de most már nem tudnak elijeszteni. (Legfeljebb néha direkt a hosszabb sorba állok be könyvvisszavételnél, hogy inkább ahhoz a kedves lányhoz kerüljek, akivel egyszer együtt nevettünk, amikor egy esősebb napon, félnapos kirándulás után, nyakig mocskosan estem be a könyvtárba, h akkor most "A sündisznó eleganciáját" kérem...)

A másik problémám a könyvtárakkal a katalógus kezelése, és a sokféle kód volt, hogy akkor milyen rendszerben, miért és hogyan vannak sorba rakva a könyvek, (amikor pedig még a betűrendbe is eléggé bele tudtam keveredni annak idején) és ha segítséget kértem, akkor szintén sokszor gorombáskodtak velem a könyvtáros bőrbe bújt TO nénik.

Úgyhogy gyerekként inkább anyukámtól kértem mindig valami olvasni valót, és vagy levett egy könyvet a polcról, vagy vett nekem antikváriumban "pöttyöst". A könyvtárat meg elkönyveltem valami szörnyű helynek, ahol az embert csak bántják, és nagy ívben el is kerültem.

Azután egyetemen mégis visszaszoktam a könyvtárba. Ez főleg @olvasobarat - nak köszönhető, mert amikor nagy rémülten belekiabáltam (az akkor még létező) Nagy Könyv fórumába elsős koromban, olyan formán, h "Segítség, felvettek Szegedre, és nem ismerek ott senkit" akkor szinte azonnal kaptam rá a választ, h ne féljek, várnak. Vera vár. :) Aki történetesen könyvtáros volt a Somogyiban, és elég rendesen odaszoktatott. Sőt, az egyetemi könyvtárral is egészen sikerült megbarátkoznom, ami nagyban köszönhető annak, hogy van számítógépes katalógus, on line hosszabbítási lehetőség, sőt, a könyvek lejárta előtt két nappal kap a hallgató egy e-mail értesítést is, így nem felejti el meghosszabbítani.

Úgyhogy újra igényemmé vált a könyvtárba járás, meg hát a családi könyvtár sem pont azokat a könyveket tartalmazza már, amiket én épp olvasni szeretnék. (Mert most már nem "általában egy könyvet" szeretnék, mint kisebb koromban, hanem egészen konkrét elképzeléseim vannak :P). Megvenni viszont szinte soha nem veszek olvasatlanul könyvet, ismeretterjesztő- és szakirodalmat még csak-csak, de regényeket jellemzően nem, maximum akkor, ha ismerem a szerzőt. A könyvtárban például ez is jó, hogy szabad mértéktelennek lenni, hogy kivesz az ember egy csomó könyvet, és esetleg a felét visszaviszi két nap múlva.

Nem is nagyon férnek már el az újabb könyvek, hiszen születésemkor bekerült a gyerekszobába az összes mesekönyv, egy polc verseskötet, ifjúsági irodalom, később nálam kötöttek ki az "állatosak" is. (Amiket anyu helyezett még el nálam, azok betűrendben vannak, én inkább "szeretem" vagy "nem szeretem" polcokat csinálok, lazán kapcsolódó témájú könyvekkel). Az évek során én magam is kaptam, vettem és kunyeráltam hozzájuk ezt-azt (mint például azt a szép, nagy A rózsa nevét, amit apu irodájából könyörögtem el, hogy én inkább elolvasom mint hogy szobadísz legyen), illetve ballagásaimra, születésnapokra is mindig könyveket kaptam. Negyedikes ballagásomon a nagyanyám meg is sajnált, hogy "Szegény lány, csupa könyvet kap, sehol egy kis aranylánc vagy valami más ékszer"... És ő nem tudta, hogy korábban listát írhattam azokról a dolgokról, amiket szeretnék a rokonságtól, és az a lista csupa könyvből állt...

Azóta persze megint nagyon változott a világ, meg benne én: most már azt mondanám: könyvet ÉS ékszert. És ruhát, és cipőt, és blúzt, és hajtűt is... Így múlik el a világ dicsősége.