I. hét (júl. 4-10.)
Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!
... Kislányként kifejezetten utáltam olvasni. Egyáltalán nem tanultam meg magamtól, anyukámnak nagyon sokat kellett küzdenie velem, mire igazán közöm lett a betűkhöz. se írni, se olvasni nem szerettem, előbbi elég sokáig kísért is, a későbbi fogalmazás ötöseim mellé mindig betermeltem a helyesírás- és íráskép hármasokat.
Az első könyv, amire biztosan emlékszem, hogy már egyedül olvastam, és szerettem is, sőt kértem a sorozat további részeit az... nos, nem az Egri csillagok. Sajnos. Csupán Bodó Béla Brumija. De nagyon szerettem Marék Veronika Boribonját is, a Levente Péterék által szerkesztett régi Dörmögő Dömötör újságot, és hogy ne csak csupa medvét írjak, akkor volt divat LEGOból a Fabuland is, amihez szintén helyes kis füzeteket adtak ki. Az Eduárd pillangója például egyik kedvencem volt.
Később aztán az iskolai szünetekben is sokszor olvastam, és rém komolyan vettem magam: körülbelül gimi elejétől kis füzetekbe vezettem, hogy melyik tanévben illetve melyik nyáron milyen könyveket olvastam el, és ahogy itt a blogomban is használom, smile fejecskékkel jelöltem, h mennyire tetszett: mosolygós, egyenes szájú, szomorú... illetve ha füle van a fejecskének, az azt jelenti, hogy "nagyon", nagyon tetszett, vagy nagyon nem.
Könyvtárba járni is évekig utáltam. Mert mindig elfelejtettem időben visszavinni a könyveket, és a büntetés mellé alapos fejmosást is kaptam egy ellenszenves bácsitól (aki többször számon kérte rajtam a személyi igazolványomat is, h nem igaz h nincs még egy ennyi idős gyereknek - nem értünk rá csináltatni, na), úgyhogy onnan is hosszú évekre elmaradtam. Szerencsémre anyukám és apukám si könyvhalmozó természetű volt, így aztán otthon is hatalmas, szabadpolcos "könyvtár" állt a rendelkezésemre. a könyvgyűjtést sem hagytuk abba családilag, sűrűn jártunk antikváriumokba is, ahol nem nagyon néztem, hogy életkor vagy érdeklődés szerint mi való nekem vagy sem, úgyhogy meglehetősen vegyes dolgok kerültek a kezembe. (De Szabó Magdának sem ártott meg, hogy olyan jókat nevetett gyerekként az Anna Kareninán).
Így jutott el hozzám az a könyv is, amit ezennel "adoptálni szeretnék": Török Sándor: A hazug katona. Sokan nem is tudják, hogy tulajdonképpen ismerik Török Sándor egészen sok munkáját: mert ő írta a megfilmesített Csilicsala bácsit, a Hahó, a tengert, a Hahó, Öcsi!-t, a két kedves törpét, a Kököjszi és Bobojsza és a Gilikoti című meseregények szereplőit. Azt pedig mégkevesebben tudják, hogy egészen remek felnőtt könyveket is írt. Ilyen A hazug katona is. Bölcs, komoly, szomorú és vidám, valóságos és nagyon elvont, csipkefinom lélekrajzokkal. Egy katona vándorol haza a harctérről, mindegy melyik háború mindegy melyik csatájából, és bár saját maga is rászorulhatna, de ő maga visz vigaszt a családjukat vesztetteknek. Akár hazugsággal. Hazugság? Bűn? Vagy irgalom?
http://moly.hu/konyvek/torok-sandor-a-hazug-katona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése