"– Hallod a fák beszédét, érzed a fenyő suttogását, látod a szelet, mikor az erdő álmait röpíti feléd…"
(...)
"A Teremtő kimondta az első szót, és erre minden, ami csak a földön létezett, felébredt, nyújtózott egyet, kitátotta a száját, magába fogadta a szót, majd ki is mondta azt. Sok-sok csillagkép adta tovább a szót, egyik a másikának. A szél a sólyomnak, a csiga a kőnek, a béka a susogó sásnak… Ám olyan hosszú idő telt el és olyan sok változás történt azóta, és olyan sokan haltak meg közülük, hogy ez a nyelv szinte teljesen feledésbe merül. A nap azonban ma is ugyanúgy kél fel és nyugszik le, a csillagok továbbra is ugyanazt az utat járják be az égbolton, és ameddig létezik mozgás és van harmónia a világban, addig élni fognak a szavak."
Shannon Hale: A suttogó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése