Dr. Timaffy László: Táltosok, tudósok, boszorkányok

Vélemény: 


Tulajdonképpen véletlenül akadt a kezembe ez a könyv. Valami egészen mást kerestem épp a könyvtárban, de szokás szerint nem boldogultam, mert a keresett könyv nem volta a helyén/raktárban volt/már kivette más de nem jelezte a gép/hónapok óta nem hozza vissza valaki... szóval ténferegtem a polcok között, és egyszer csak ott volt. Jól hangzott a címe, épp nem akartam újabb népmesés könyvet kivenni, mert abból otthon is van elég... úgyhogy jött velem haza. És nagyon megérte. 
Érdekesek a valós helyszínekhez kötődő legendák, az általam eddig ismert német, angol, skót, ír tündéres meséktől nagyban elütő, sajátos tündéres történetek, szokásos módon jópofák a boszorkányos sztorik is. Legjobban viszont a táltos pásztorok történetei tetszettek, amikben nem csak valós helyszínekhez, de nem ritkán valós személyekhez is kötődnek a történetek: a "tudós embereknek" nevük, születési helyük ismert, családtagok, rokonok, szomszédok mesélnek róluk. Van itt minden, gyógynövényekkel gyógyító, vagy levegőben, fehér bika képében harcoló, esőfelhőn utazó táltos, szerencsétlen őrült, meg tehetséges hipnotizőr... Szomszédaival, ismerőseivel a bolondját járató, öntörvényű, de bölcs apóka, "tudós pásztor", szépen faragott "csörgős bottal"... Egyikükkel maga a gyűjtő is találkozhatott. De nem ám akármikor! Mert az öregúr "megérezte", ha valaki találkozni akart vele, és csak akkor volt otthon, ha ő is látni akarta az illetőt.

Különös, mókás, nem is annyira távoli világ, amiben tovább élt a valamikori magyar hiedelemvilág, sámánok, boszorkányok, tündérek világa. 

a gyűjtőről:

Timaffy László (Mosonszentandrás, 1916–)

néprajzkutató, a győri mezőgazdasági szakiskola tanára (1963–). A bp.-i tudományegy.-en tanári és doktori oklevelet szerzett (1939). Tanár Pápán (1941–), majd a bp.-i Vas u.-i kereskedelmi iskolában (1943–), a magyaróvári mezőgazdasági főiskolán (1946–) és az ottani Agráregy. adjunktusa (1949–). Szűkebb szakterülete a néphit, népi gazdálkodás, állattartás és közlekedés témaköre. Tanulmányai jelennek meg magyar és külföldi szakfolyóiratokban. – F. m. Szigetköz vízrajza (Magyaróvár, 1939); Szigetközi Krónika (Győr, 1959 és 1976); A lipóti TSZ fejlődése (Győr, 1970); A néprajzi anyag felhasználása a történelem-szakkörben (Bp., 1977); Szigetköz (Bp., 1980)

innen: Magyar Néprajzi Lexikon

a könyv értékelése: legjobb!