Éji ének
Fonjad, fonjad koszorúdat
Táncra hí a csendes éjjel.
Átlátszóan sötét hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.
Harmatos, virágos réten
Elsiklik a hold sugárja
Fénybogarak jönnek, szállnak
A fehérlő holdvilágba.
Csak nagy hosszú fátyol-szárnyad
Ne kerüljön ember-kézbe,
Ember keze durva érdes,
Összetépne ijedtébe.
Hogyha egyszer összetépne,
Mindig csak a földön járnál,
Nincs szomorúbb szárnyatépett
Földönjáró boszorkánynál.
Fonjad fonjad koszorúdat
Táncra hí a csendes éjjel
Sima röptű sötét hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.
/Czóbel Minka/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése