Dr. Timaffy László: Táltosok, tudósok, boszorkányok

Vélemény: 


Tulajdonképpen véletlenül akadt a kezembe ez a könyv. Valami egészen mást kerestem épp a könyvtárban, de szokás szerint nem boldogultam, mert a keresett könyv nem volta a helyén/raktárban volt/már kivette más de nem jelezte a gép/hónapok óta nem hozza vissza valaki... szóval ténferegtem a polcok között, és egyszer csak ott volt. Jól hangzott a címe, épp nem akartam újabb népmesés könyvet kivenni, mert abból otthon is van elég... úgyhogy jött velem haza. És nagyon megérte. 
Érdekesek a valós helyszínekhez kötődő legendák, az általam eddig ismert német, angol, skót, ír tündéres meséktől nagyban elütő, sajátos tündéres történetek, szokásos módon jópofák a boszorkányos sztorik is. Legjobban viszont a táltos pásztorok történetei tetszettek, amikben nem csak valós helyszínekhez, de nem ritkán valós személyekhez is kötődnek a történetek: a "tudós embereknek" nevük, születési helyük ismert, családtagok, rokonok, szomszédok mesélnek róluk. Van itt minden, gyógynövényekkel gyógyító, vagy levegőben, fehér bika képében harcoló, esőfelhőn utazó táltos, szerencsétlen őrült, meg tehetséges hipnotizőr... Szomszédaival, ismerőseivel a bolondját járató, öntörvényű, de bölcs apóka, "tudós pásztor", szépen faragott "csörgős bottal"... Egyikükkel maga a gyűjtő is találkozhatott. De nem ám akármikor! Mert az öregúr "megérezte", ha valaki találkozni akart vele, és csak akkor volt otthon, ha ő is látni akarta az illetőt.

Különös, mókás, nem is annyira távoli világ, amiben tovább élt a valamikori magyar hiedelemvilág, sámánok, boszorkányok, tündérek világa. 

a gyűjtőről:

Timaffy László (Mosonszentandrás, 1916–)

néprajzkutató, a győri mezőgazdasági szakiskola tanára (1963–). A bp.-i tudományegy.-en tanári és doktori oklevelet szerzett (1939). Tanár Pápán (1941–), majd a bp.-i Vas u.-i kereskedelmi iskolában (1943–), a magyaróvári mezőgazdasági főiskolán (1946–) és az ottani Agráregy. adjunktusa (1949–). Szűkebb szakterülete a néphit, népi gazdálkodás, állattartás és közlekedés témaköre. Tanulmányai jelennek meg magyar és külföldi szakfolyóiratokban. – F. m. Szigetköz vízrajza (Magyaróvár, 1939); Szigetközi Krónika (Győr, 1959 és 1976); A lipóti TSZ fejlődése (Győr, 1970); A néprajzi anyag felhasználása a történelem-szakkörben (Bp., 1977); Szigetköz (Bp., 1980)

innen: Magyar Néprajzi Lexikon

a könyv értékelése: legjobb!

hiánypótló bejegyzés. a híres-nevezetes tündérlekvár receptje by Zonyika :D

(a minap én is elkészítettem eme remek főzetet, fotó a végeredményről hamarosan...)

@Zonyika molymesternő engedélyével itt közlöm az eddig szupertitkos receptet: 

Tündérlekvár készítési javallat

6-8 tündér (mérettől függő)

cukor

só

minden, mi jó

fakanál

lekváros süvegek

szaténszalag (5-6 színben)

Szerencsére a tündérek befogására manapság már igen kellemes körülményeket teremtettünk, hála a Szent Makró Ambróziának, hogy felfedezte, a tündérek befogásának legalkalmasabb időpontja június 4-6 között van, mindenik nap hajnalában (-danában), pitymallatkor.

Ha összefogdostuk a kellő mennyiséget ebből a fönséges lényből, elégedetten hátradőlhetünk a hajnalnedves füves domboldalba, izmainkat megpihentetve konstatálhatjuk, hogy bizony azok a mocsok tündérek mind egy szálig elsuttyantak, s hét határon túl vannak már. Mivel ekkorra már bőven elmúlt az ideális időpont, aznap már nem kezdhetjük elölről, másnap vagy harmadnap, rosszabb esetben egy évvel meghaladva eredeti terveinket.

Egyébként meg árulnak a vaskereskedésben is tündért. Csak mondom. Kilóra.

No, ha ez megvan, vigyük haza kecsességünk utolsó darabját, s akasszuk fel a begyújtott kandalló fölé, sózzuk (ínyenceknek curryport ajánlok, de csak csínján!), várjunk 3-4 napot, míg elkezd zöldülni a szárnyuk. Ez persze csak jelzi, hogy az állapot megfelelő, a főzetbe nem kerül bele, le is vághatjuk, amint tudjuk (csípőfogót és fodrászollót ajánlok, gyakorlatban kiderül, miért).

Leszehetjük őket a kandalló fölül, hely híjában egyesével ajánlom (én mindig így járok, azt hiszem, hogy kettő is elfér az én jó kis asztalomon, aztán nagy mulatság ám visszarakni!), hátukra fektetve. Illik ilyenkor egy verset elmondani felettük, afélét, amilyen ízűre szeretnénk a lekvárt végérvényűleg (az én kedvencem Poe: A holló, kellemes csípősséget ad neki, amit Nagy: Napraforgóföldek, óh, be szépek! című édes kis eposza ellensúlyoz). No most jön a turpisság! Felszeletelninem szabad szöröncsétleneket, egyben kell a zubogó vízbe tenni, de nem csak bedobni (második turpisság, tessenek figyelni!), hanem minél lassabban beleengedni, lehetőleg 10-14 perc alatt, szép fokozatosan (különben könnyedén szétpukkannak). Nem hiába mondják a dorozsmai asszonyokra: „Na, ez is lekvárfőzésben erősödött!” Innentől már egyszerű a dolgunk, ha minden tündér rotyog (szigorúan födő alatt), meg lehet kezdeni az éneklést. Először kellemes borvidéki népdalokat (ki-ki a maga szülőföldjéről), majd órák teltével válthatunk a kellemesebb popslágerekre, itt Máté Péter a legoptimálisabb, elég egy óra talán. Ha ez is megvan, mehet 1-2 kanál só a rotyogányba. Na most, hogy bekeményítettünk, gyors váltások következnek, egy Ladánybene 27, egy Tankcsapda, egy Pokolgép elteltével mehet bele minden, mi jó, fakanálnyi cukor, fakanállal együtt. Le lehet ülni most már, már ha nem helyeztük a hokedlit is a főzménybe. Az ciki. Zöld lesz tőle az egész, tiszta undorító. Hunyhatunk is akár néhány órácskát, hisz mind tudjuk, ilyen nehéz jól artikulálni az Édes babám, Lonyomá-t. Felkelvén azért ellenőrizzük, minden rendben van-e a fazékban. Ha barna lett, az se baj, nem kell nagyon kétségbe esni, még kililulhat a végére.

Eztán már csak az üvegeket kell alaposan kimosni, lehetőleg belülről díszíteni. Virágminta illenék legjobban, de lehet nyuszifül vagy molyrágta könyv is, esetleg lerágott csont.

Az üvegekbe beletöltjük a friss lekvárt, ügyelve a sorrendre, mert a fazék aljáról -ugyebár- egészen más kerül ki, mint a tetejirül. Ehhez kell a szalag, megjelölni, praktikus okokból árnyalatonkénti-erősségi táblázat alapján (táblázat a vaskereskedésben).

Jó étvágyat kívánunk!

Kapcsolódó link: Lewis Caroll jótanácsai tündérfogás témában

Varga Katalin: Barátom, Bonca

Vélemény:

Igényesen megírt (nem pusztán "arra való" a szöveg, hogy hordozója legyen a történetnek), humoros könyv, kedves, szerethető szereplőkkel, igazi nyári olvasmány minden korosztálynak. Játékos és bölcs. Na ilyen az, amikor egy szerző és egy jó sztori nem szorul több hordó vérre hogy fenntartsa az érdeklődést. 

De nincs benne elég akció, de nincs mitől félni benne, nem rágom tövig a körmöm... na és?! De a "mai gyerekek" unják majd... Szerintem meg nincsenek "mai gyerekek". Mindenkori gyerekek vannak, akiknek szórakozási lehetőségeket ajánlunk fel, és az a jó, ha van lehetőségük választani. Apukám jut eszembe, aki tegnap jött haza az iskolája nyári táborából, és azt mesélte, hogy a "mai gyerekek"  ugyanúgy tudnak játszani, labirintusban bújócskázni, kirándulni, éjszakai kutatósátorban bátorságpróbázni és énekelni, ahogy minden más gyerek is őelőttük. 

Van igény ilyen "békebeli szórakozásokra", mint a nyári táborok, vagy a kedves, humoros ifjúsági könyvek. 

A történet:

Két kisfiúról szól, akik magukat roppant mód komolyan véve dr. Doolitlenek és Nagy Vadásznak szólítják egymást, közös kenyai utazásról ábrándoznak, tudomást sem véve a hitetlenkedő, gúnyolódó osztálytársakról, családtagokról. (A lányok meg mind hülyék! Vagy...?)

És hogy végül is lehet-e egy játszótéren oroszlánokra vadászni? Sárkánycsontokat keresni a Viktória-tóban? Elefántokat fogni lasszóval? Elveszíteni egy barátot, sok újat találni, és újra meglelni azt az elsőt, igazit is? Lehet. :)

A szerzőről:

Varga Katalin (1928-) „Négy gyermekem van. Ennek köszönhető végeredményben, hogy gyermekkönyveket is írni kezdtem, mert nem készültem gyermekírónak…” – vallja önmagáról Varga Katalin, a számos népszerű mesekönyv és ifjúsági regény szerzője. S valóban, irodalmi pályája költőként indult. Első könyve verseskötet volt, A megszökött gyermekkor címmel jelent meg 1960-ban. Később A második ég (1963), Az égő csipkefa (1966), A szavak számüzetése (1969) című verseskötetei mellett 1974-ben Árpa és gödölye című regényével prózaíróként is jelentkezett. Gyermekkönyvei a kisiskolások kedves olvasmányai voltak, s napjainkban képes mesekönyvei, írást-olvasást tanító verses meséi reneszánszukat élik. A kisgyerekek még ma is a Gőgös Gúnár Gedeonból tanulnak meg olvasni, a Mosó Masa Mosodájából helyesen írni. Bonca-történetei nem csupán könyvben, hanem a filmvásznon is nagy népszerűségre tettek szert, a Kisbence, A zöld torony vagy Piskóta című regényei még most is üdítő olvasmánynak számítanak. Az írónőt 1976-ban József Attila-díjjal, 1983-ban Ifjúsági Díjjal jutalmazták szépirodalmi munkásságáért

innen: a Móra Kiadó honlapjáról

A könyvhöz kapcsolódó egyéb linkek: 

Készült belőle film is, olyan színészekkel, mint Bujtor István, Páger Antal, és az előző korszak méltán népszerű gyerekszínésze, Kovács Krisztián szereplésével: 

Barátom, Bonca - film

Legyél te is Bonca! - film, a folytatás

könyv értékelése: legjobb! 

könyvesblog, meseblog, mesemondó beszámolók, és ami még eszembe jut...

mert hogy rendet raktam itt. sőt! lesznek mindenféle új és jó dolgok, jobban átlátható régiek...

első sorban beszüntetem Szeltagort szegényt. mert minek az nekem, úgysincs türelmem két különböző blogot vezetni. szóval minden könyvesblogos bejegyzésem átkerült Bozsánához, a többit (remélhetőleg nagyobb fegyelemmel) már ide fogom írni. 

a bejegyzéseim alá kerültek címkék, mivel most ezt használom majd könyves- , mesés-, mesemondós élménybeszámolós-, és mindenmásos blognak is (versek, képek, idézetek, AKÁRMIK). de a címkék alapján ki tudjátok választani, hogy épp milyen típusú bejegyzésekre vagytok kíváncsiak. 

na meg véégre megjelennek a molyos csillagozások, hszek is. :) 

szóval szebb, jobb, (színes, szagos...) 

és köszönet érte ppayternek h segített rendbe tenni! :)

(ezt a szép erdőt meg csak úgy kapjátok mert tetszik).

((jé, és majdnem fel se tűnt, hogy ez volt a 100. bejegyzésem ebben a blogban... magamhoz képest teljesítmény! :D))

...

Szőcs Géza

Megszületsz kellő időben, állandóan

(...)

Neked könnyű.

Ahogy vagy, úgy szeretnek.

Így könnyű. Olyankor születni.

Már régóta figyellek téged.

Megszületsz mindig jókor:

kevéssel Szent Iván előtt,

nyári napfordulókor.

még mindig A suttogó

"Senkit se ismerek, aki annyira hasonlítana a mohára mint te."

:)

suttogó

"– Hallod a fák beszédét, érzed a fenyő suttogását, látod a szelet, mikor az erdő álmait röpíti feléd…"

(...)

"A Teremtő kimondta az első szót, és erre minden, ami csak a földön létezett, felébredt, nyújtózott egyet, kitátotta a száját, magába fogadta a szót, majd ki is mondta azt. Sok-sok csillagkép adta tovább a szót, egyik a másikának. A szél a sólyomnak, a csiga a kőnek, a béka a susogó sásnak… Ám olyan hosszú idő telt el és olyan sok változás történt azóta, és olyan sokan haltak meg közülük, hogy ez a nyelv szinte teljesen feledésbe merül. A nap azonban ma is ugyanúgy kél fel és nyugszik le, a csillagok továbbra is ugyanazt az utat járják be az égbolton, és ameddig létezik mozgás és van harmónia a világban, addig élni fognak a szavak."

Shannon Hale: A suttogó

dreamteam - első bevetés.

Vidám, színes esernyők a fejünk felett, pálmák, kerthelyiség. Cseppke barátnőm már messziről mosolyog, ahogy belépünk - jól kezdődik. Kapok egy színes, textil kabalamadarat (kifejezetten madaras meséléshez), és sorra érkeznek a többiek: barátaim, Juli, aki legalább 20 éve ismer (és ennek megfelelően általában igyekszik vigyázni rám), egy egyetemi évfolyamtársam, sőt az egyik madarásztáboros ismerősöm is... már érzem, hogy jó lesz ez. :)

egy enyhén borízű hang megszólal mögöttem. - Erre a ... mesehallgatásra jöttünk!

a pultnál ülő, ismeretlen férfitól származik, hát jó.

Csengéékkel szemrevételezzük a termet, megbeszéljük a részleteket, kapnak szerencse Kancsilt, Lassan beszivárog a közönség is, nincsenek épp nyolcvanan, mint a facebook ígérete szerint, még csak negyvenen se, de nagyon biztatóak, barátságosak.

- Nem izgulsz?

- Neeeeeeem.

És tényleg nem, nincs miért. Sikerül bekiabálnom a termet (! nekem !), mikrofon se kell. A világcsavargó Szilján meg már régi ismerősöm, sokadjára mondom el, mintha nem is én beszélnék, magától megy a mese: madárvédelemről, természetszeretetről, de gyűrűzésről, vonuláskutatásról is.

Utánam Viktor következik, dalokkal és mesével. Szokás szerint magabiztosan improvizál, másodszorra hallottam ezt a meséjét, már most kíváncsian várom, hogy milyen lesz, ha legközelebb hallom tőle, ahogy még tovább alakítja. De Isten és a naaaagy szikla története azt hiszem kedvenc lesz, az udvari bolondos dallal együtt.

Csenge mint vérprofi egy egészen rövid mesével rukkol elő, amit a spanyolországi útjáról hozott: de ahogy a mese is bizonyítja, néha kevés szó is elég, hogy az ember alapos hatást érjen el. de azért... MÉG!! :))

Összességében a bevetés sikeresnek mondható, nem csak a taps, de a mesélés után kapott mindenféle apróbb-nagyobb érdkelődések és elismerések miatt is, mert már akadt, aki szívesen közénk állna, Mesemanó meg elkérte a mesém, hogy tovább mondhassa... :)

úgyhogy SIKERÜLT.

és nagyon jól is éreztem benne magam. köszönjük az ApaCukának, TEDx-nek, Csengének, apának, anyának...

és következő akció hamarosan... talán nem is olyan soká... :)

Minka

Éji ének

Fonjad, fonjad koszorúdat

Táncra hí a csendes éjjel.

Átlátszóan sötét hosszú

Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.

Harmatos, virágos réten

Elsiklik a hold sugárja

Fénybogarak jönnek, szállnak

A fehérlő holdvilágba.

Csak nagy hosszú fátyol-szárnyad

Ne kerüljön ember-kézbe,

Ember keze durva érdes,

Összetépne ijedtébe.

Hogyha egyszer összetépne,

Mindig csak a földön járnál,

Nincs szomorúbb szárnyatépett

Földönjáró boszorkánynál.

Fonjad fonjad koszorúdat

Táncra hí a csendes éjjel

Sima röptű sötét hosszú

Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.

/Czóbel Minka/

http://moly.hu/konyvek/czobel-minka-boszorkany-dalok