Párhuzamos értékelés: A Szoria-Moria palota és A világjáró királyfi

Népmesés könyvről könyvesblogot írni szerintem általában nehéz. Mert lehet, hogy egy unásig ismert mesék variációival telezsúfolt könyvben mégis akad egy-két csodaszép, érdekes és újszerű mese, vagy meglepő fordulat, ami megtetszik. Sok olyan mese is van, aminek ugyan egyáltalán nem szimpatizálok a végkifejletével, cserébe nagyon érdekes a világa.

Ennél a két könyvnél viszont szinte csupa olyan mesét sikerült összegyűjteni, amik igazán különös világba viszik az olvasót, érdekes a történetek alakulása is, és a ma emberének is szimpatikus az értékrendjük. Persze ebben is akadnak ismerős történetek, az angol mesék között felbukkannak nagyon is ismerős, gyakori legendák, de az ír, skót, holland és izlandi mesék között szép számmal akadnak érdekesek. Sőt, őszintén bevallom, hogy Robin Hood történetén kívül a régi legendákat is szívesen olvastam újra, sok más mesetípussal szemben szerintem annyira egyéni hangulatuk van, hogy például nagyon szívesen olvasom el újra és újra Igaz Tamás történetét  a tündérkirálynővel. Mintha több fokot hűlne rögtön a levegő a szobában, úgy érzem, nagyon erősen megidézi a helyet és a kort, ahol és amiben született. 

Hasonlóan jó véleménnyel vagyok A Szoria-Moria palota meséiről is, azzal kiegészítve, hogy ennek különösen tetszettek az illusztrációi is. Gyerekként talán nem fogott volna meg a két-három színt használó vonalas rajz, de most, felnőtt fejjel figyelve rá nagyon megkapónak találtam a humorát, finomságát. A finn, lapp mesék is sok eredeti történettel szolgáltak, és érdekes volt a világuk is: megtudtam, hogy a finn erdők ura Tapio, a lányát Tapiotarnak hívják, a finnek boszorkányának pedig szintén van neve, Szüöjeternek hívják. Igazán remek mindkét könyv, ugyanannak a sorozatnak a tagjai, méghozzá  a Népek Meséi de nem az Európa, hanem a Móra könyvkiadótól. Erre én is most figyeltem fel, hogy már régen is két Népek Meséi sorozat volt, és nem csak az Európa Kiadó  Népek Meséi sorozata remek, hanem ez is, amit a Móra adott ki. (Ellentétben a mostanában kiadott Kossuth Kiadós sorozattal, amit egy napon nem lehet említeni a fenti kettővel, mivel alig néhány mesével akar eladni egy-egy könyvet). 

Sajnos már könyvtárakban is nehéz hozzájutni egy-egy példányhoz, A világjáró királyfi például egész Székesfehérváron nem volt fellelhető, a szegedi Somogyi Könyvtárban csak helyben olvasható, így Budapestről, a Szabó Ervin Könyvtárból hozták el nekem, és azt kell mondjam, nagyon megérte.

És nagyon megérné újra kiadni ezeket a sorozatokat, nem csak én, még sokan-sokan így vagyunk ezzel, hogy örülnénk neki, hátha valaki egyszer valóban újra megjelenteti őket.