Középiskolás koromban természettudományi tagozatos osztályba jártam, de mivel féligmeddig bölcsész is vagyok, hiányoztak a hasonló érdeklődésű társak. Nosza, leltem is egy oldalt a neten, ahová hasonló korú fiúk-lányok írtak, tették fel a novelláikat, verseiket, véleményezték egymást. Ez volt az iromuhely.hu, jóval a későbbi, nagy és népszerű közösségi oldalak megjelenése előtt. Napi szinten irkáltunk egymásnak a fórumon, anyukám meg azzal ugratott, hogy ki fog derülni, hogy az egész oldal mögött egy ember áll, aki biztosan kitalálta a többieket. :P Szerencsére hamarosan kiderült, hogy nincsen így: a díszes társaság egy részét ugyanis meghívták az Írószövetség sárvári diákíró táborába, amire addig egész évben készültek. Ez nekem olyan volt, mint egy valóra vált mese, amikor mindaz, amiről a többiek meséltek, és ők maguk is, hirtelen ott vannak a valóságban. Köztük volt egy lány, aki egyrészt nagyon szépen tudott gitározni meg énekelni,másrészt amíg a többiek szétcsapták magukat a hirtelen jött szabadságtól, és igen gyorsan lerészegedtek, mi fél éjjel remekjót beszélgettünk a cserépszavazásról, annak hamisításáról. Bár később ritkán találkoztunk, sokat chateltünk, emaileztünk egymással, mert mindig nagyon érdekes dolgokról mesélt és mesél nekem és remek könyveket ajánl. Mostanra ő lett a mesemondó mesterem. és még mondja nekem valaki, hogy életre szóló barátságok nem kezdődhetnek a neten! :)
(Fotó: Vértesi Maya)
"Szeretem az olyan könyveket, amik nem negédesek. Sok mai gyerekkönyv alulbecsüli a gyerekeket. Minden nagyon aranyos és egyszerű, és nincs semmi konfliktus bennük. A gyerekek sokkal többet képesek megérteni, mint gondoljuk, ezért mesemondóként is általában a közönség életkora "fölé" célzok. " Zalka Csenge Virág
Még pár szóban arról, hogy ki ő és mi mindennel foglalkozik:
Zalka Csenge Virág Magyarország első nemzetközi mesemondója. A világot járva meséket gyűjt és meséket mond, három nyelven, és mindenhová magával viszi a magyar történeteket. Eredeti végzettségére nézve régész, ami remek alapot szolgáltat történelmi legendák meséléséhez és történelmi regények írásához. Repertoárjában megtalálhatók mítoszok, legendák, népmesék, irodalmi történetek, versek, balladák, családi és személyes sztorik, és a nemzetközi mesemondás megannyi más műfaja. Jelen pillanatban Fulbright ösztöndíjjal az Egyesült Államokban tartózkodik, nemrég szerezte meg mesemondó mesterdiplomáját az East Tennessee State University "Storytelling" szakán. A mesélésen kívül foglalkozik írással, szerepjátékkal és játéktervezéssel, hagyományőrzéssel, vitorlázással és íjászattal, valamint bevallottan kontratánc-függő.
Rigó: Jól gondolom, hogy először könyvben olvastál arról, hogy a mesemondó, mint foglalkozás létezik/létezett? Vagy rögtön valóságos példaképet találtál?
A Tarkabarka Hölgy: Könyvben. L. M. Montgomery: A mesélő lány című könyvében, azon kívül, hogy a szülők meg a nagyszülők meséltek nekem, de ők nem hívták magukat mesemondónak.
Rigó: Az egy jó könyv. Arra nem emlékeztem, hogy konkrétan mesemondónak hívja magát, csak hogy családi történeteket mesél főleg. Csak nem te is azzal kezdted?
A Tarkabarka Hölgy: Nem, a mesélő lány egy csomó legendát is mesélt, meg sztorikat, amiket ő talált ki. De persze a családtól hallottam egy csomó családi történetet, bár az sohasem merült fel bennem, hogy meséljem is őket.
Rigó: A mesélő lányt hány évesen olvastad? Hogyan változott az irodalmi ízlésed gyerekkorodtól mostanáig? (Fő vonalakban. Téged ismerve: hogy jut el valaki a Gyűrűk Urától a képregényekig, mi volt a Gyűrűk Ura előtt? Montgomery?) Személyiségformáló, "mérföldőkő" típusú könyvek?
A Tarkabarka Hölgy: Azt, hogy hány évesen, fogalmam sincs, biztos, hogy tizennégy éves korom előtt. Az első nagy könyv, amit imádtam, a A Végtelen Történet volt, aztán jött az egész Anne sorozat. A Gyűrűk Ura viszonylag későn, olyan tizenhat éves korom környékén, Harry Potter akkor, amikor a harmadik könyv megjelent magyarul, a Gyűrűk Urát ki is nőttem elég hamar. Kiskoromban, tizennégy és tizenhat között valahol szégyenletesen sok Star Wars regényt is olvastam. Azt hiszem tizenhárom-tizennégy voltam, amikor történelmi regényeket kezdtem olvasni. Mika Waltaritól olvastam rengeteget, Edward Rutherfurd-tól a Londont. A Szinuhe volt a másik nagy kedvencem, Mary Renault -tól a Thészeusz ifjúsága, Apolló maszkja, meg a Last of the wine. Harry Potter negyedik részétől már sokat olvastam angolul. 14-15 éves koromtól olvastam rengeteg mitológiát, Istenek és Harcosok, Kerényi-féle Görög mitológia .
Rigó: Innen már egyenes út vezetett a Trónok harcához meg a képregényekhez?
A Tarkabarka Hölgy: Áh, azok jóval később jöttek. A Trónok Harca konkrétan tavaly, amikor elindult a sorozat, nem bírtam kivárni a következő epizódot, úgyhogy a nyitó rész után egy hét alatt lenyomtam az első könyvet, de persze azt is azért szeretem annyira, mert tulajdonképpen történelmi regény, és én nagyon szeretem a történelmi regényeket. Képregényeket az után kezdtem olvasni, hogy hazajöttem Amerikából, mondjuk 22 évesen. A Fables volt az első, aztán a teljes X-men, sok sok Marvel; de még mindig a Fables a kedvencem.
Rigó: Gyerekkori kedvencek?
A Tarkabarka Hölgy: Egészen kicsi koromban Mary Poppins volt a nagy kedvencem, Gianni Rodari Jácint úrfi -ja. Óóó pöttyös könyvek! Nyakigláb Apó és Kedves Ellenségem, meg a Kölcsönkért szülők .
Kedvenceim voltak még az Emberke, az Elvitte a manó …
Rigó Azt te javasoltad nekem.
A Tarkabarka Hölgy: Azt rengetegszer olvastam! Szerettem még a Keménykalap és Krumpliorr című könyvet. És a FECSKÉK ÉS FRUSKÁK !!!! Azért kezdtem el vitorlázni.
Rigó: Legkorábbi kedvenc, amire vissza tudsz emlékezni?
A Tarkabarka Hölgy: Sok volt a saját történet. A Süsü volt az első könyv, amit magamtól elolvastam.
Betűzni meg a Mesél az Erdő sorozaton tanultam. Az még mindig a kedvencem. Marék Veronikától csak a Kipp-kopp volt meg, a gesztenyézést szerettem. Még volt egy, a Diogenész hordója , amiben görög mítoszok voltak gyerekeknek.
Rigó: Helyes címe van, de nem ismerem sajnos.
Rigó: A mesél az erdő viszont nekem is megvan, néhány hónapja olvastam újra.
Akkor már gyerekkorodban is találkoztál népmesékkel. Akkor is szeretted őket?
A Tarkabarka Hölgy: Érdekes, kiskoromban is a nemzetközi népmesék tetszettek, a magyarokból keveset szerettem. Az Arany, Ezüst meg a Piros mesekönyv Benedek Elektől ugye vegyes, abban van mindenféle.
Rigó: Van olyan mesehős, aki példaképed/ideálod? Lehet regényhős, legendabeli alak...
A Tarkabarka Hölgy: A Mesélő Lányon kívül?
Rigó: Az egyik regényedben szereplő Macsek, aki egyfajta alteregód is, mennyire hasonlít a mesélő lányra? Vörös haj, harciasság…
A Tarkabarka Hölgy: Egyáltalán nem. A Mesélő Lányt én mindig barnának képzeltem el, szerintem. De persze nekem Éowyn is fekete volt egész életemben. Macsek eredetileg egy MAGUS karakter volt. Az egyik első MAGUS karakterem.
Rigó: Van is ezzel kapcsolatban is kérdésem. Szerepjáték-irodalom-mesemondás. Téged ismerve ez a három kapcsolódik. Hogy erősítette egymást nálad?
A Tarkabarka Hölgy: A szerepjáték nagyon jó gyakorlat volt a meséléshez, erre mostanában kezdek rájönni. Persze jóval azelőtt kezdtem játszani, hogy tudtam volna, mi az, hogy mesemondó.
Rigó: Ha most lenne gyereked, mit olvasnál neki?
A Tarkabarka Hölgy: Attól függ mennyi idős, de én főleg mesélnék neki.
Rigó: Legyen 5-8 és 10- 12 éves.
A Tarkabarka Hölgy: A saját gyerekkori kedvenceimet biztos előveszem majd a gyerekeimnek. Sokat én is anyától kaptam, pl. Fecskék és Fruskák, pöttyös könyvek, a Mesél az erdőt, Csukás Istvánt. Nem egyszerű olyan új gyerekkönyvet találni, ami nekem is tetszik (tudom, a hugi miatt). 10-12 az gyakorlatilag felnőtt, nekik már mehet a Végtelen történet. Ideát a 12 évesek már vígan a Hunger Games-t olvassák.
Rigó: Általánosságban véve szerinted milyen a jó gyerekkönyv? Amit gyerekként szívesen olvastál volna.
A Tarkabarka Hölgy: Szeretem az olyan könyveket, amik nem negédesek. Sok mai gyerekkönyv alulbecsüli a gyerekeket. Minden nagyon aranyos és egyszerű, és nincs semmi konfliktus bennük. A gyerekek sokkal többet képesek megérteni, mint gondoljuk, ezért mesemondóként is általában a közönség életkora "fölé" célzok. Abból tanulnak, motiválja őket, hogy új dolgokat tanuljanak és megértsenek. Persze ez akkor ideális, ha ott a mesemondó vagy a szülő, és el lehet róla beszélgetni.
Érdekes, mert így felnőtt fejjel, mesemondóként látom, mi fogja meg a mai gyerekek fantáziáját. Percy Jackson pl. nekem felnőtt fejjel egyáltalán nem jött be, de a kölykök imádják, és látom rajtuk, hogy hirtelen mindenük a görög mitológia, és ez jó. Tanulnak belőle. Vagy Narnia, szintén felnőttként olvastam, a végére jobb lett, az eleje nem tetszett, de látom, mi benne az, amit imádtam volna, ha tíz évvel korábban olvasom . Gondolkodásra motiválás.
Rigó: Mármint?
A Tarkabarka Hölgy: A cél nem az, hogy könnyű legyen olvasni, hanem az, hogy arra motiválja a gyereket, hogy ne hagyja abba az olvasást, akkor se, ha bonyolult. Nem a könyvet kell lebutítani, hanem a gyereket okosítani.
Rigó: Nagyon érdekeset írtál arról, hogy Amerikában a gyerekek választják a kötelező olvasmányaikat. Tudnál erről pár szót mondani?
A Tarkabarka Hölgy: Igazából más itt a rendszer kötelező olvasmányok terén. Nagyrészt az irodalomtanár választja őket, nincs egy megadott kötelező lista. Nyaranta minden könyvtár tart egy ún. Summer Reading Program-et ami egész nyáron zajlik, és a gyerekek pontokat kapnak minden elolvasott könyvért, együtt olvasnak a könyvtársban stb. Most itt azt láttam legutóbb, hogy jöttek a gyerekek a könyvtárba kis füzettel. De ahelyett hogy könyvek lettek volna feladva, műfajok voltak. Olvass el 1 sci-fit, 1 történelmi regényt, 1 népmese-gyűjteményt stb.
Rigó: Jól hangzik.
A Tarkabarka Hölgy: A lényeg, hogy nagyobb szabadságuk van, és több motiváció, hogy bemenjenek a könyvtárba.
(Fotó: Vértesi Maya)
"A cél nem az, hogy könnyű legyen olvasni, hanem az, hogy arra motiválja a gyereket, hogy ne hagyja abba az olvasást, akkor se, ha bonyolult. Nem a könyvet kell lebutítani, hanem a gyereket okosítani. " Csenge
"A cél nem az, hogy könnyű legyen olvasni, hanem az, hogy arra motiválja a gyereket, hogy ne hagyja abba az olvasást, akkor se, ha bonyolult. Nem a könyvet kell lebutítani, hanem a gyereket okosítani. " Csenge
Rigó: Hol mesélsz legközelebb? És itthon mikor lesz legközelebb Holnemvolt kávéházi mesélés?
A Tarkabarka Hölgy: Hivatalosan október elején nyílik meg itt az új művközpont, ott naponta fogok mesélni. Holnemvolt kávéház szeptember végén lesz, egészen pontosan szeptember 26–án. Hirdetjük majd a facebook oldalunkon is.
Rigó: Köszönöm szépen a beszélgetést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése