Az olvasás hét hete - tavasz-nyár-ősz-tél

VII. hét (aug. 15 – 21.)

Olvasási szokások változása 
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen? 
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

Nagyon szeretem nyomon követni az évszakok váltakozásait, mindegyiknek örülök valamiért.

Tavaszhoz kötődő olvasmányom vagy szokásom viszont szinte nincs is. Az utóbbi pár évben annyira hirtelen fordult át a tavasz nyárba, és nekem annyira nem volt akkor időm semmire sem. A húsvéti szünetben olvastam régen, de nem sokat, és amióta egyetemre járok, húsvéti szünet sem nagyon van, maximum néhány plusz nap tanulásra. Viszont a nyúl (becsületére legyen mondva) mindig hoz könyvet is. Az utóbbi időben főleg népmesés- meg gyógynövényes könyveket.

Nyáron több az ideje az embernek, diákként (így az utolsó nyári szünetemben még igenis mondhatom magam annak) ez évekig hosszú-hosszú olvasásokat jelentett, hátul a kert végében, a meggyfa alatt. Gimnázium elejéig a nyár egyet jelentett az olvasással, néha még a szobából se mentem ki, és addig olvastam, amíg rosszul nem lettem bele. Egészen konkrétan fájt a fejem a sok levegőtlenségtől, egyhelyben ücsörgéstől, hogy a végén anyukám kergetett ki a levegőre. Ilyenkor írtam életem első „regénypróbálkozásait” is, némelyik elérte egészen a tizennégy gépelt oldat is, vagy a harmincat.;) Később a madarásztáborok alatt is szívesen ütöttem el az üres óráimat Fekete István könyveivel, egy ízben pedig Maupassantal.
A tavalyi nyárnak volt egy számomra azóta is nagyon kedves olvasmányélménye: Julie Hearn: Nell – Egy boszorkány unokája című könyvét olvastam Horvátországban a tengerparton, esős időben, egy sziklán üldögélve. Azóta is az egyik kedvenc könyvem.

Az ősznek valahogy varázslatos, varázsolós hangulata van (talán azért, mert akkor van az a kelta tűzünnep, aminek a létezéséről először szereztem tudomást), de egyébként is olyanok a fények, a színek, hogy ihletet adnak. Középiskolás koromban a legtöbb novellám ősszel született. Olvasmány talán majd később kötődik hozzá.

Télen pedig volt néhány karácsonyi könyvem gyerekkoromban (butácska, huszadrangú műmesék), amiket minden évben elolvastam karácsony napján, A tévé maci karácsonya meg a Nagy karácsonyi mesekönyv. Később persze megjelent nálam is a Harry Potter, mint téli kedvenc, egészen az utolsó rész megjelenéséig, ahol kifejezetten bosszantott, hogy hiányzik a jól megszokott iskolai élet, csokibékástul, karácsonyostul, van helyette horror. Őszintén megmondom, félbehagyott könyv azóta is.

Idén pedig egészen speciális olvasmányaim lesznek jövő félévre: mivel a párom hosszú időre elutazik, az ő könyvtárából kaptam kölcsön jó néhány kötetet, várakozónaptár-szerűen. Úgyhogy mit nekem öt hónap, ha egyszer addig velem lesz Tolkien, a Fogjál nekem kolóbuszt! Durrelltől, Pratchett és még tibeti népmesék is. ;)