Bár a családtagoknak, barátoknak nyújtott segítség ma már nem számít a klasszikus önkéntes munkák közé, azért mégis ide sorolnám a tegnapi napom. Éveken át főleg túráztam szabadidőben, valahogy most átszoktam arra, hogy élőhely kezelésekre, szemétszedésre, vagy valamilyen más, szabad téren végezhető, fizikai munkát igénylő önkéntes munkákra járjak. Mozgok, tanulok belőle, és szép helyekre jutok el.
Most vasárnap volt egyetemi iskolatársaim zámolyi kertjébe látogattam el, és nekik segítettem a kerti munkákban.
Zámoly, Szőlő-hegy tényleg egy kis béke szigete ahol megállt az idő. Talán az a titka, hogy mivel nincs vezetékes víz és ritka a buszközlekedés, még megmaradt annak az az igazi, hétvégitelkes helynek, ahol nincsenek óriásira nőtt családi házak, lebetonozott udvarok vagy agyonvegyszerezett golfgyep. Csak néhány egészen vállalkozó szellemű ember él itt állandó jelleggel, egyébként pici, barátságos présházak, borospincék váltják egymást. A flex mellett azért pacsirtát is hallani, és az inváziós gizgazok árnyékában rengeteg őshonos gyógynövény nő az útszélen és a környékbeli erdőben, mezőkön.
Bár akadnak elhanyagolt telkek, de a legtöbb szépen gondozott, szeretgetett "örömkert", családi sütögetések színhelye. Barátaim, Robi és Zsuzsi birodalma is egy ezek közül. Robi családjában második generáció óta van a telek, ő maga is itt töltötte gyerekkora nyarait, ahonnan annak idején gombászni is együtt járt a család. Most, felnőttként ő gondozza a területet a feleségével.
Rövidre vágott golfgyep helyett, ahol nincs ágyás, Robi meghagyja a vadrétet: csak utakat vág a virágzó seprence és kígyószisz közé. Így nem ég ki a fű nyár végére, cserébe tegnap egész nap figyelhettük, ahogy a méhek szorgalmasan gyűjtögetik a nektárt és a virágport.
A gondozott ágyások többségén szalma mulcs takarást használnak, ebben segítettem én is, hogy a kihúzott gyomnövények helyét letakartuk. Így kevesebbet kell gazolni és öntözni. Az öntözést a hegyen ügyesen, a tetőkről víztartályokba vezetett esővízzel oldják meg.
A kertészek büszkeségei: az idei, bőséges csapadéknak köszönhetően nagyra nőttek a kertben a tökfélék, de szépen terem a spenót, a málna, a különböző fűszernövények és a meggy. Robi nem csak leszedte a meggyet, de rögtön dzsemet is főzött belőle, amíg mi Zsuzsival gazoltunk, mulcsoztunk és babot ültettünk.
Felhívnám a figyelmet Rézire, a babra :)
A dombágyásban igencsak jól érzik magukat a növények
Ő pedig itt Rozi, a gigászi, több éves rozmaring
Egy kis vadrét tarka koronafürttel és pipaccsal
Kilátás az emeletről
A végén még egy kis erdei sétára is jutott idő:
A hétköznapok rengeteg tennivalója között sokan nem szánnak időt arra, hogy fenntartsák a régi baráti kapcsolataikat, pedig a szociális háló megléte elképesztően nagy segítség az élet minden szakaszában. Amikor valakivel nem csak azért találkozol, mert történetesen éppen egy munkahelyre sodort a szél, hanem mert csak egyszerűen jó együtt lenni, megfelelési kényszer, álarcok nélkül, szemmagasságban egymással. (Zsuzsinak mondjuk ehhez pont le kell hajolni hozzám, de értitek).
Szóval vigyázzatok a természetre, a kertjeitekre és a barátaitokra! Az egészen nehéz időszakokban is segítenek megőrizni önmagunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése