Érkezők

Mese Julinak

"És akkor bejött az ablakon egy cserkesz. A gombja gesztenye. Juli eloltotta a villanyt, hogy jobban lássa.
- Micsirkász, cserkesz? - kérdezte.
- Cserkeszek - mondta a cserkesz.
- Mit cserkeszel?
- Lázrózsákat.
- Itt vannak az arcomon - nevetett Juli.
- Rózsamező, rózsatő, úgy elviszlek, mint a kő - szavalta a cserkesz.
- Jaj, ez jópofa! - örült Juli. - Csak éppen semmi értelme sincs.
- De rímel-bímel - mondta a cserkesz, és közelebb jött.
Nicsak, az orra is gesztenye!
- Az orrod gesztenye - mondta Juli.
- Az orrom gesztenye, a szemem mandola - énekelte a cserkesz.
- Talán mandulát akartál mondani.
- No jó - egyezett bele a cserkesz -, az orrom gesztenye, egyik szemem mandola, másik szemem mandula, a derekam mandulin.
- Mandolin, te buta - nevetett Juli.
- Akkor tehát - mondta újra a cserkesz - az orrom gesz.
- El ne mondd újra! - kiáltotta Juli.
- Tán az oldalad fúrja? - háborgott a cserkesz.
- Újra fúrja - mondta Juli.
- Ezt mondd gyorsan - emelte fel az ujját a cserkesz. Az ujja bikmakk.
- Az ujjad bikmakk - mondta Juli.
De a cserkesz nem tágított.
- Mondd gyorsan - ismételte.
- Micsodát?
- Hogy újra fúrja.
Juli megpróbálta, nem ment, minduntalan az jött ki: úrja fújra.
- Mindig ilyeneket találsz ki - mérgelődött.
- Bocsánat - szégyenkezett a cserkesz, s hogy másra terelje a szót, megkérdezte: - Hogy van az egyeded-begyeded?
- Az egyedem-begyedem tengertáncol.
- Ki fújja neki?
- A Rezes Bandika rezesbandája.
- Ki rombitál?
- A rokodil.
- Ámulok-bámulok, majd el nem kábulok - tekergette a nyakát a cserkesz.
A nyaka nyárs!
- A nyakad nyárs - mondta Juli.
- Nyáron nyárs, ősszel csősz, télen fél, tavasszal tapasszal - így a cserkesz.
- Mondd el még egyszer! - kérte Juli.
A cserkesz egy darabig gondolkozott, aztán bevallotta:
- Elfelejtettem, fejemre ejtetten.
- Talán dinnyédre ejtetten - javította Juli.
Az már igaz, a cserkesz feje dinnye volt.
- Ámbátor ennek ellenére - hősködött a cserkesz - az a fontos, hogy idetaláltam.
- Hogyan találtál ide?
- Hang után. Az orrodon kukorékolt egy szeplő.
- Nincs is az orromon szeplő - mérgelődött Juli.
- Hát akkor ki kukorékolt?
"Ez igaz - gondolkozott Juli -, ha nincs az orromon szeplő, akkor ki kukorékolt?"
- No várj, megnézem - mondta. Megtapogatta az orrát, s boldogan fölkiáltott: - Nicsak, van itt egy, itt kukorál s kukorékol!
- S a többi ezerkettő? - rosszmájúskodott a cserkesz.
- Azok ámuldoznak, mert ilyen szemtelen cserkeszt még nem láttak!
- Mondtam már - kántálta a cserkesz -, a szemem mandola.
- Mi a csucsor!
- Micsor? Csicsor?
- Nem csicsor, csucsor!
- Ezt nem értem - mondta a cserkesz.
- Én se - nézett rá Juli.
Ennek mind a ketten nagyon megörültek.
- Mit csináltál mostanában? - kérdezte Juli.
- Uborkát egyeltem, őrséget kettőztem, dinnyét harmadoltam, főzsiványt négyeltem, ötöltem-hatoltam, erdőben heteltem, miattad nyolcultam, nem kilencedeztem, gonoszt tizedeltem.
- Húha! - mondta Juli.
- Azt nem hoztam - csóválta a fejét a cserkesz.
- Hát mit hoztál?
- Apádnak almavesszőt, Györgynek gyömbérgyökért, anyádnak fűzfaágat, hadd teremjen tercinákat.
- Micinákat?
- Ter.
- És nekem mit hoztál?
- Mesét.
- Hol van?
- Már odaadtam.
Juli keresgélni kezdte maga körül a mesét, a cserkesz teli szájjal nevetett. Aztán Juli is elnevette magát, hiszen ez volt a mese.
- Hát azért ennek nem sok értelme volt - kritizált Juli.
- Az igaz - mondta a cserkesz -, de látszik belőle, hogy cserkeszlek.
- Én is cserkeszlek téged, cserkesz - mondta komolyan Juli.
A cserkesz mosolygott, fénylettek a gesztenyéi.
Kiment az ablakon, vitte a lázrózsákat."

/Lázár Ervin: Mese Julinak/

Jöhetne már az a Cserkesz a lázrózsákért... :(

Mesejegyzék2

tegnapelőtt jártam bent a Somogyi Könyvtárban, és kivettem: Michael Ende: Varázslóiskola Vágyországban , illetve Mesemondó Dalnok Csenge javaslatára beszereztem Hínárkóc, a vízimanó történeteit, A megbabonázott puding című könyvet.

Nem olyan régen fejeztem be Az éber bádogkakast, ami német, tengerparton született meséket tartalmazott, teli házimanóval, vízimanóval, borostyánőrző tündérrel, tyű, pozitív a mérleg. :))) És most olvasom A hegyiszellemet is, a közepén járok, lengyel meséknél, de van benne szlovák, cseh, német és osztrák rész is. Nagyon érdekes, hogy különböző népek, emberek hogy képzelik a vízimanót: a németeknél halott gyermek, akinek a fejfáját hajóépítéshez használták fel, bosszúból elsüllyeszti a hajókat, de valamiképp mégiscsak mulatságos és néha egészen bölcs, igazságos valaki, a cseheknél meg felőtt férfi, víztől csepegő zöld kabátban, szerencsehozó és bajkeverő, van egy Sára nevű felesége, és palackokban tartja a vízbefúltak lelkeit. A Rumcájsz szerzőjének Hínárkóca ehhez képest egészen vidám valaki, aki maximum a gőgös és önhitt hercegnek árt.

A Varázslóiskola Vágyországban pedig nekem kissé csalódást okozott: olyan vázlatszerű. Vannak benne jó ötletek, de mintha a negyedénél abbamaradna. Valakitől hallottam, hgy Rowlingot gyanúsítgatták vele, hogy ebből merített ihletet a HPhoz, hát... akkor rém ügyes. Tényleg vannak hasonlóságok, a varázsolni tanulás mikéntje, tárgyak röptetése, viszont nagyon rövidke, és nem túl fordulatos történet.

Harold Monro: Hangok a láp fölött

Nimfa, nimfa, miből van a gyöngyöd?

Zöld üvegből, manó, miért nézed úgy?

Add ide.

Nem.

Add nekem. Add ide.

Nem.

Akkor hajnalig bömbölök,

jajgatok érte a nád között.

Mért tetszik úgy oly hirtelen?

Szebb, mint a víz, a hold, a hínár,

Szebb, mint a szél puha éneke:

Szebb az ember szép lányainál

Ezüstgyűrűd zöld gyöngyüvege.

A holdból loptam, éj idején.

Add már, no, meghalok érte.

Nem.

Akkkor hát bőgök a láp fenekén:

Zöld üveggyöngyödet szeretem.

Add nekem. Add ide.

Nem.

Hogyan láthatunk tündéreket:

"Mi a legmegfelelőbb időpont meglesni őket? Azt hiszem erre tudom a választ... Az első szabály, hogy egy nagyon forró napnak kell

lennie - hogy végül le kelljen huppannunk valahova a nagy melegben; és egy kicsit álmosnak kell lenni - de nem annyira, hogy ne tudj koncen

trálni és a szemed nyitva tartani.

És egy kicsit "tündéres" hangulatban is kell lenned, a skótok így nevezik: "eerie", és talán ezt a szót a leghelyesebb használni; ha nem tudod mit jelent attól tartok nehezen magyarázhatnám meg Neked, várnod kell amíg meglátsz egy tündért, és akkor biztosan tudni fogod...És az utolsó szabály, hogy nem szabad hogy akkor ciripeljenk a tücskök. Ezt nem tudom megindokolni most, jelenleg csupán el kell hogy hidd Nekem.Tehát ha mindezen dolgok adottak, akkor jó esélyed van rá, hogy megpillants egy tündért..."

/Lewis Carroll/

És van, akinek ez sikerült... (van?) minden esetre itt ez a nagy vihart kavart fénykép fénykép:

1917 ben, két kislány készítette ezt a fotót, amit sokan üdvözöltek, mint gyerekkori álmaik valósággá válását, bizonyítékot, mássok pedig támadták. Még Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes írója is nyomozott az ügyben, érdekes lenne tudni, milyen eredményre jutott végül.

az esetről film is készült, sajnos még nem láttam... de hamarosan.

http://www.port.hu/az_igazi_tundermese_fairytale:_a_true_story/pls/fi/films.film_page?i_film_id=9119&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2

szóval ők láttak (?) tündéreket, a kis Emily és barátnője, meg Lewis Caroll. :) hát ti? :)

Törpetánc

Tegnap padlásrakodás közben bukkantam erre a versre, amit még alsótagozatban tanultam. :)

Mesejegyzék

A 2009 tavaszi félév és 2009 nyár során olvasott

mesekönyvek érékelése és felsorolása:

Ispirescu: Mesék (román mesék) :) :)

Michael Ende: Gombos Jim és Lukács a masiniszta

:) :)

Barcsa Dániel: Székely népmesék :) :)

Norvég népmesék :( :(

(Szegedi Katalin illusztrációjával, :) :)

Szunyogh Szabolcs: Boszorkányszombat :) :)

Ráth-Végh István: A sátán és cimborái :)

(ez kivételesen néprajzi ismeretterjesztő könyv, nem mese)

Mogyoró kisálykisasszony (angol mesék) :)

Hetedhét ország meséi :)

Hegyek, manók, tündérek

(európai népek meséi) :)

A világhódító lovag (szlovák népmesék) :S :)

(határeset, ugyanaz pepitában)