tegnapelőtt jártam bent a Somogyi Könyvtárban, és kivettem: Michael Ende: Varázslóiskola Vágyországban , illetve Mesemondó Dalnok Csenge javaslatára beszereztem Hínárkóc, a vízimanó történeteit, A megbabonázott puding című könyvet.
Nem olyan régen fejeztem be Az éber bádogkakast, ami német, tengerparton született meséket tartalmazott, teli házimanóval, vízimanóval, borostyánőrző tündérrel, tyű, pozitív a mérleg. :))) És most olvasom A hegyiszellemet is, a közepén járok, lengyel meséknél, de van benne szlovák, cseh, német és osztrák rész is. Nagyon érdekes, hogy különböző népek, emberek hogy képzelik a vízimanót: a németeknél halott gyermek, akinek a fejfáját hajóépítéshez használták fel, bosszúból elsüllyeszti a hajókat, de valamiképp mégiscsak mulatságos és néha egészen bölcs, igazságos valaki, a cseheknél meg felőtt férfi, víztől csepegő zöld kabátban, szerencsehozó és bajkeverő, van egy Sára nevű felesége, és palackokban tartja a vízbefúltak lelkeit. A Rumcájsz szerzőjének Hínárkóca ehhez képest egészen vidám valaki, aki maximum a gőgös és önhitt hercegnek árt.
A Varázslóiskola Vágyországban pedig nekem kissé csalódást okozott: olyan vázlatszerű. Vannak benne jó ötletek, de mintha a negyedénél abbamaradna. Valakitől hallottam, hgy Rowlingot gyanúsítgatták vele, hogy ebből merített ihletet a HPhoz, hát... akkor rém ügyes. Tényleg vannak hasonlóságok, a varázsolni tanulás mikéntje, tárgyak röptetése, viszont nagyon rövidke, és nem túl fordulatos történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése