Aligha én vagyok az egyetlen, akit a könyvheti monszun első blikkre elkedvetlenített. A reggeli nagy zuhé után lézengő emberek, hullámosra vizesedett könyvek, kitartóan csepegő eső. Nem volt biztató látvány na. Pedig napok óta készültem a Könyvhétre: arra gondoltam, mi lenne, ha nem csak úgy üldögélnék ott, mint az egyszeri írónéni, hanem vinnék néhány játékot mindenféle korosztálynak. És ha már a legújabb mesekönyvem tündéres témájúra sikeredett, akkor legyen igazi "tündérpróba": tündéres, kincskereső ügyességi játékok gyerekeknek, és napi szerencsetündér kereső felnőtteknek.
A tündérkapu titka maga is számos, a néphagyományban élő tündéres hiedelmet tartalmaz, amiket főleg az ír hiedelemvilágból vettem. Így a játékokban is néhány kelta tündért mutattam be. Shellycoat-ot, akinek kagylós kabátja van, Lunantishee-t, akik a kökényt őrzik, az alakváltó Phookat, a segítőkész Browniekat, a leprikónt, akiről kevesen tudják, hogy a tündérek cipésze: eredetileg kalapáccsal a kezében szokás ábrázolni, mert ha elvásik a tündérek cipője a világban, ő javítja meg. Kis kártyácskákra nyomtattam a tündérek képeit, és az olvasók találomra rábökhettek egy-egy lefordított kártyára: arra a napra az lett a szerencse tündérük, és meséltem nekik pár szót róla.
Mert az olvasókat nem tartotta vissza az ömlő eső: @adricca moly és egy kedves volt egyetemi évfolyamtársam még játszani is megálltak nálam a cudar idő ellenére. Sőt, idő közben befutott az utánam dedikáló @Parlandorka és megörökítette a vlogja számára, amint szerencsetündért leltünk neki. Dorka a Selkie-t húzta: a Selkiek a fókatündérek, a nőnemű Selkiek át tudnak változni csodaszép emberasszonnyá, de sajnos az ember férfiak általában durván közelednek hozzájuk. Ellopják a fókabőrt, hogy feleségükké tehessék őket. Ennek persze mindig tragikus vége van: a fókalány valahogy csak visszalopja az eredeti bőrét és visszaszökik a saját világába, hátrahagyva férjet, gyerekeket, amibe a férj nem ritkán bele is hal. Ez a szomorú mese az alapja annak a kedves rajzfilmnek is, A tenger dalának, ami nemrég ment a mozikban. Azt hiszem én is valami ilyesmit csinálok a regényeimben, hogy még a szomorú népmesei elemeket is igyekszem gyerekeknek befogadhatóvá, kedvessé tenni.
Összesen egy igazán fair ilyen állatbőrös történetet ismerek, Angus Og és Caer történetét, ott Angus maga is hattyúvá változik egy időre és megígéri választottjának, hogy nem kell örökre elhagynia a madárruháját, sőt, a kedvéért ő is hattyú lesz néha.
A gyerekeknek egy üveg rizsbe rejtettem mindenféle tündérekkel kapcsolatos apróságot, csengettyűt, kis játék tejes dobozt és sütifigurát is: mert a Browniek és a nagyiforma Bean tighe kedvencei ezek. A Brownie alakja ihlette Rowlingnál egyébként Dobby manót és társaikat. A ház körül segítő manó, aki maximum rongyokat hord, de megsértődik, ha ruhát kap.
A kincskeresős üvegbe tettem még eredeti, hárfa mintás ír pénzérmét is, szárnyas Pixie figurát.. ezeket kellett meglelni benne. Ha forgatod az üveget, előbb-utóbb megleled benne az eldugott kincseket.
Szakadó eső ide, lézengő emberek oda, remek beszélgetésbe sikerült merülni @adriccaval, Dorkával és Anikóval a tündérek kapcsán, úgyhogy ezt a jó szokást innentől bevezetem, hogy viszek ismeretterjesztő játékot felnőtteknek és gyerekeknek is.
Gyertek velem játszani máskor is! :)
fotók: Rácz Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése