Újra a Móra Kiadó Népek Meséi sorozatának két könyvéről írok. Pedig ezek is egészen véletlenül kerültek a kezembe egymás után, de úgy tűnik, nagyon megéri elolvasni ezt a sorozatot. A könyvek kiadása is szép, igényes a borítója, szeretem, hogy a gerincükön is rajzolt minták vannak. A könyvek kiállták az idő próbáját is, az 1968-az kiadású, A bőbeszédű teknősbéka is szinte tökéletes állapotban megőrződött. (Bár tény, hogy saját példány, nem könyvtári). A mesék érdekes, távoli világokba kalauzolnak el, nekem legjobban az ausztráliai, óceániai népek, meg az eszkimók, afrikaiak és indiánok meséi tetszettek, amik gyönyörűen, méltósággal szólnak a természetről. Szeretem, ahogy egy sziklát is képesnek tartanak a mesemondásra, hogy az emberek a táncot a sastól, vagy a kengurutól tanulták, hogy az évszakok hosszáról a sün döntött. A mesék állatai bölcsek, veszélyesek, mindenképpen egyenlő félként tekint rájuk az ember.
Őszintén szólva nem szeretem a klasszikus állatmeséket. Amiben az egyik állat túl jár a másik eszén, a másik állat meg pórul jár. A "nagy, gonosz, buta" medve/tigris/bármi. Amikor az emberek negatív tulajdonságaival állatokat ruháznak fel, és elvégeztetik velük a "piszkos munkát", hogy az embergyerekek ebből tanulhassanak. Ráadásul már gyerekkoromban is irtóztam a direkt, erőltetett módon tanító jellegű meséktől, amik az arcodba tolják az erkölcsi tanulságukat. Jobban szeretem, ha az állatok állatok maradhatnak, nem kell emberszerűen viselkedniük, vagy ha mégis muszáj ilyen módon bevonni őket a történetbe, akkor nem nagy, buta ellenfélként vannak jelen, hanem titokzatos, erős, de mindenképpen tiszteletre méltó lényekként. Sajnos nem minden mese ilyen ezekben a könyvekben sem, de sok akad.
Az indiai mesék között is van olyan, ami ha nem is állatokról, de természeti jelenségekről ír nagyon szépen, a jóságos Napról, aki segít az őt tisztelő lányon, vagy a Holdról, aki egy szegény öregember mellé szegődik párjául.
Semmiképpen nem mondanám, hogy egy az egyben mesélhető gyerekeknek, de gondos válogatás után sok mesét lehet bennük találni, amit bátran el lehet mondani akár óvodásoknak, kisiskolásoknak is. Viszont A mesemondó szikla című könyv végén van néhány, akár kevésbé mesekedvelő felnőtteknek is kifejezetten szórakoztató fehér telepes történet egy bolondos képviselőről, aki már életében gyártotta magáról a legendákat... Különleges módszerrel vadászott. Hogy hogyan? Olvassátok el! :)
értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése