Nagyon szeretem Horgas Bélát. Sőt, az egyik legkedvesebb meseíróm. Viszont... ebben a könyvben valahogy nem éreztem a Kacifánt színre lép, az Egyik fülem sós, meg A fabatkák kertje humorát, eredetiségét. Tele van zsúfolva jól vagy rosszul hangzó kitalált szavakkal, ha kell, ha nem, és a világa ugyanaz az egy kaptafára készült fantasyvilág sárkányok-tündérek-erdő-furcsa lények-habzó szájú ronda ellenségek... Erősen hasonlít Vavyan Fable regényeihez, az az egy szerencséje, hogy annyira nem idegesítő a stílusa és nem csöpög a pornogiccstől, de így sem könnyen olvastam végig. Kiszámítható, fordulatok nélküli történet, aminek már az első oldalain tudod, hogy mi lesz végül a megoldás.
Mintha egy 16-17 éves, sok fantasyt olvasó fiú nagyon unatkozott volna nyáron és megírta volna élete első "regényét". (Horgas Ádám?) Csak hát mért kellett kiadni. Egy-két jó ötlet, utal
ás van benne, ami mer eredeti lenni, pl utalás a dzsömblikre egy helyen, meg egy vicces nevű madár, ami néha mindenféle helyzetben közbe szól, hogy "Csirilló!" :) (sárga csomolyóka, talán). Ezekből lehetett volna sokszor ennyi. Nagyon jó a vers az elején, és a címe is, ezeket önhatalmúlag lenyúlom a blogomra, mert a könyv nem érdemli meg. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése