Akkor elővágtatott a legkisebb Apor fiú és vele a katonái. Szembefordultak a keresztényekkel, és feltartották őket. De a vásárosok egyre jöttek: a nagy tömeg elnyomta a pogányokat.
- Előre! Fel a várba! -, kiáltotta Mikéné.
De akkor a középső fiú vágtatott elébük; azzal is megvívtak. Most már egyenesen fellovagoltak, a vár kapuját betörték, és a vár udvaráról azt kiáltotta Mikéné:
- Add vissza a lányomat, te Krisztus-tagadó!
Mondotta Imola is, csendesebb szóval:
- Békítsük meg anyámat, légy keresztény!
Akkor Apor István azt mondotta:
- Én az ősi hitet el nem hagyom. De vért eleget ontottunk a mai napon, két öcsémet, drága testvéremet, ím, elveszítettem. Béküljünk meg egymással, mert én megígérem, szavamat meg sem másolom, hogy a gyermekeimet megkereszteltetem, hogy a keresztény hitben nőjenek fel.
Most már Mikéné asszonyom is megengesztelődött, megbékült a fegyveres nép is. A holtakat nagy sírással eltemették, azután a fiatalokat összeeskették. Apor István állotta a szavát: minden gyermekét keresztény hitben neveltette.
(Régi magyar mondák)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése