(francia mese)
Saint-Malóból* egyszer útra kelt egy hajó: Marseille-be** tartott. Amikor megérkezett a kikötőbe, a matrózok kivetették a horgonyt, s az véletlenül éppen egy tengeri tündérnek a. vállára esett. A tündér elfutotta a harag, fogta a vasmacskát, és fölhajította a magasba onnét a
tenger fenekérő1. A matrózoknak majd leesett az álluk a csodálkozástó; amikor a horgony egyszerre csak kivágódott a vízből, elrepült a szemük előtt, és fönnakadt a"legmagasabb árboc tetején. El sem tudták képzelni, hogyan történhetett ez az elképesztő dolog. Egy ideig döbbenten tanakodtak, de mert a hajó mégsem maradhatott szabadjára a vízen, végül is fölmásztak az árbocra, leszedték róla a horgonyukat, és másodszor is kivetették.
Most aztán minden rendben ment: a vasmacska nagyot csobbant, egykettőre feneket ért, ott jól megkapaszkodott a fövényen, és meg sem moccant többet.
Hanem akkor egy"hang csendült a mélyben.
- Szerencsétek, matrózok - mondta -, hogy a horgonyotok ezúttal nem a vállamat érte, mindannyian halál fiai lettetek volna. Tengeri tündér vagyok, én hajítottam az imént a magasba a vasmacskát, mert megsebezte a vállamat.
Erre a matrózok kiáltozni kezdtek:
- Tengeri tündér, gyere fel, mutasd meg magad, szeretnénk látni
A tündér eleget tett a kérésüknek, fölbukkant a mélyből, s ott lebegett a a matrózok előtt a víz színén, míg annak rendje és módja szerint bocsánatot nem kértek tőle.
* Ejtsd: szen-máló; észak-francia kiköto
** Ejtsd: márszej; dél-francia kiköto
(…)
- Bárhol jártok ezután világban, mielőtt kiköttök és kivetitek a horgonyotokat, előbb kérdezzétek meg: "Nem tanyáztok itt, tengeri tündérek?" - mert ha még egyszer akár csak egyetlenegy tündérnek a vállát megdobjátok, végetek van!
Aztán egy kis aranyhalat hajított a fedélzetre, és azt mondta a kapitánynak:
- Ne hagyd a szárazon tátogni ezt a halacskát, keríts egy üveget, töltsd tele tengervízzel, és abban tartsd. Ha valami kívánságod van, csak hozzá kell fordulnod, minden kérésedet tüstént teljesíti, ha elmondod neki ezt a versikét:
Bászkiennek, a tündérek
Úrnőjének nevében,
Aranyhalam, kérve kérlek,
Teljesítsd a kérésem.
A kapitány meg a matrózok nagyon megköszönték Bászkiennek, hogy ilyen jó szívvel van hozzájuk, a tengeri tündérek királynéja pedig ismét alámerült a habokba. Marseille -ben megrakták áruval a hajót, azután útra keltek, és egyenesen Londonba vitorláztak. Mikor a kikötőbe értek, a kapitány így szólt az aranyhalacskához:
Bászkiennek, a tündérek
Úrnőjének nevében,
Aranyhalam, kérve kérlek,
Teljesítsd a kérésem.
- A kérésem pedig az, hogy jól értékesíthessük a rakományunkat, és akik a,hajón vagyunk, megalapozhassuk a szerencsénket.
A kis hal valóban teljesítette a kívánságukat; olyan jó vásárt csaptak, olyan jó áron tudták eladni az árujukat, hogy ennek az egyetlen útnak a jövedelméből tehetős emberek lettek, házat, földet vettek, a szárazföldön élhettek, nem kellett többé a tengeren küszködniük.
A kapitány magával vitte az aranyhalacskát, és feleségestül, gyerekestül boldogan élt, míg meg nem halt.
Azt hiszem, hogy boldogan, gond nélkül éltek a matrózok is, és jó sora lett a két újoncnak meg a hajósinasnak is.
/Az aranyláncon függő kastély/
