2019. július 3., szerda

Merj ökológusnak lenni! - Szupra klub



Vannak napok, amikor az ember lánya legszívesebben az egész világot magához ölelné széles jókedvében. Pedig kivettem miatta egy rendkívül ritka és értékes szabadnapot a munkahelyemről, csak azért, hogy felkelhessek hajnali 4:50-kor, és gázolhassak a szúnyogosban egy csomó, hozzám hasonló őrülttel. És én pont ettől vagyok boldog!



sóvirág


Hosszú évek óta keserít el, hogy milyen sokan próbálják leszerelni azokat a fiatalokat, akik természetvédelemmel, ökológiával szeretnének foglalkozni. Óvodában még mindenki teljesen normális dolognak tartja, ha egy gyerek a dinoszauruszok, a madarak, a lovak vagy bármi más, lelkesítő téma iránt érdeklődik. Sőt, még az egyetemre is sok fiatal úgy érkezik biológus szakra, hogy aktív madarász, érdekli a természetvédelem, valami széppel, izgalmassal szeretne foglalkozni, kutatni szeretné a lepkéket vagy tenni egy-egy állatfaj vagy élőhely sorsának jobbra fordulásáért.

És aztán jön valaki, aki a gyerekkori álmokat kinőhetőnek, a világmegváltó törekvéseket naivnak, értéktelennek titulálja, mondván, az ökológusok mind éhen halnak. Menjél te fiam-lányom biotechnológusnak, gyógyszerésznek, jobb lesz úgy mindenkinek. És amikor egy egész család vagy egy egész egyetem próbál lebeszélni arról, hogy azzal foglalkozz, amivel legjobban szeretnél, akkor ott kevesek mernek kiállni magukért.

tavaszi héricsek között
tavaszi hérics


Ezért is tartom rettentő fontosnak az ELTE-s biológus hallgatók kezdeményezését: mert a Szupraindividuális Biológia Klubban (barátainak csak Szupra Klub) maguk mellé veszik azokat az alsóbb éves hallgatókat, középiskolásokat, akik a természet iránt érdeklődnek, és bepillantást engednek nekik a munkájukba. A PHD hallgatók, természetvédelmi őrök rengeteg türelemmel, szeretettel, lelkesedéssel mutatják meg a fiatalabb generációnak a kutatási módszereiket, és az egyszeri hallgató kitalálhatja, hogy rovarász, békász, botanikus vagy éppen madarász szeretne lenni. Szerveznek kirándulásokat, előadásokat és múzeumlátogatásokat is. És az érdeklődő fiatal bekerül egy igazán vidám, támogató közösségbe, ami nem hagyja elkeseredni, és feladni az álmait.

egy aranyos (szemű) varangyos :)

És nem csak a biosz iránt érdeklődő gimisek, lelkes hallgatók motivációját erősítik: az egyik kiránduláson egy idősebb biológia tanárnővel találkoztam, és engem, a múzeumpedagógust is szívesen fogadtak. Ez a másik dolog, amit rettentő fontosnak tartok, hiszen amikor gyerekekkel foglalkozom, akkor ott példát mutatok. Ott a kutatókat képviselem, az ő majdani kollégáikat, a munkájuk folytatóit indítom útnak.  És akkor tudok hitelesen példát mutatni, ha nem csak a tantermet meg a preparált állatokat látom hónapszámra. Ha nem szakadok el az igazi természettől, hanem valódi, saját terepi tapasztalataim is vannak, így van, amiről mesélni tudok a gyerekeknek és a laikusoknak. Mert az emberek nélkül nem lehet természetvédelmet csinálni! És ehhez kellenek azok az emberek, akik közvetítenek az adathalmazok zsonglőrei és a négyéves között. Ez éppolyan fontos tudás, mint a statisztika.


Tápiószentmárton
Ádám vízirovarokat keres

És ezt tisztelem végtelenül Laciban, Balázsban, Ilóban, Erikában, Zsuzsiban, Annában, Ádámban és a többiekben, hogy ezeket a dolgokat nagyon is tudják. Ők maguk, kutatóként, szabadidejükben is szeretettel fordulnak a négy éves, a tíz éves, a huszonéves felé, és segítik a biológiatanárok, környezeti nevelők és társaik munkáját. Emellett kézen fogják a természetre épp rácsodálkozó hallgatótársakat, és nem engedik őket elveszni. Merj ökológus lenni! Merj természetismerettel, természetvédelemmel foglalkozni! Most is. Bármilyen korban és időszakban. Soha nem elvetélt ötlet, soha nem meddő kamaszálom. Irtózatosan kemény lesz. Küzdelmes lesz és nagyon-nagyon sokan nevetni fognak rajtad, de te ne add fel. Te higgy abban, hogy megtalálod a saját utad. Nem vagy egyedül!

az ifjú "padavan"


Szóval hajrá srácok, imádom a lelkesedéseteket, nagyon vigyázzatok rá, mert óriási kincs. Ha valami képes kifordítani a sarkaiból a világot, akkor ez az.



A Szupra Klub birtokba vette az erre a célra létrehozott "öko" ugrálóvárat 

És ajánlom szeretettel az érdeklődőknek, pályaválasztás előtt állóknak, útkeresőknek: https://www.facebook.com/groups/szupraklub/

szupraklub@gmail.com

2 megjegyzés:

  1. Nagyon a szívemből szólt! Minden meglévő és leendő ökológus nevében köszönöm ezt a bejegyzést!
    És szeretettel ajánlom még az érdeklődőknek a Szupra Klub 20 évvel idősebb és ma is aktív tesóját, az Ökológus Teát is!
    https://sites.google.com/site/okologustea/

    VálaszTörlés
  2. Szia Júlia,

    azt hiszem a legfontosabb dolog most jelenleg a világon a környezeti nevelés. - A kicsiktől a nagyokig, a kapcsolódó szakmákat tanulókig. A biológus egyetemisták, tanító és tanárképzősök kezét megfogva ki kell vinni őket városból, hogy tapasztalják meg az élő világot. Saját tapasztalatok nélkül a tanárok nem fognak tudni hitelesen tanítani és a biológus kutatók nem fogják fel milyen fontos tudás birtokában vannak. Azt hiszem a környezeti nevelők kezében van a jövő kulcsa.

    VálaszTörlés