Marci és Frugilega :)
A fenti képen a közönség egyik leglelkesebb tagja látható. :) Mert hogy idén a Művészetek Völgyében is meséltem, Taliándörögdön a
Zöld Zugolyban. Tizenéves korom egyik meghatározó élménye volt a Művészetek Völgye, nem is tudom pontosan, mikor jártam ott először, de még "Művészetek Völgye 2001" feliratú pólóm is van. Egy nyaralás alkalmával ismerkedtem meg Victor Andrással, Darvas Katával és a Zöld Zugoly csapattal, tavaly már mint madarász és környezeti nevelő vehettem részt a programjukban, idén pedig meséltem is.
egy hosszabb beszélgetés velem a Zöld Zugoly rádiójában, a Muzsikus Rádióban:
A meghirdetett mesemondó előadás előtt egy esős napon még főpróbát is tartottam a Zöld Zugoly zömmel végzős középiskolásokból, egyetemistákból álló önkéntescsapatának, ez alighanem kedvenc előadásaim egyike lesz: nagyon hálás közönségnek bizonyultak. Mivel egymást nagyon ismerő, közös élményekkel teli társaság volt, a "belső poénok" és Yeti, az ügyeletes társaságközepe srác még pluszban sokat hozzáadtak a hangulathoz.
A szombati gyerekelőadáson is inkább felnőtt közönségem volt, de szegedi molykülönítménnyel érkezett egy kisfiú, Marci és két apróka kislány is jött a szüleivel.
a taliándörögdi patakparton, mögöttem aranyvessző és réti füzény, lórom
A Völgyben hajnali és "lusta" madarász sétát is tartottunk a párommal. Meglepő módon a "lusta" túra indult kisebb létszámmal: ámde nagy örömemre csatlakozott hozzánk az európai stoppolásból éppen hazaérkezett kedves barátném meg a párja is. Néhány gyógy- és ehető növényt, élvezeti teának való virágot is megnéztünk. Néhány nappal korábban kitaláltam, hogy a Klastromig sétálunk majd le, mert ott rendszeresen hallottunk sárgarigót is: csodák csodája a dolog annyira bejött, hogy "élesben" épp el is repült felettünk a két sárgarigó, megrendezni se lehetett volna szebben.
Ezúton is nagy-nagy köszönet Écskáéknak és Gergőnek, amiért eljöttek és meghallgattak, igen jól éreztem magam veletek!! A séta után az alábbi kedves feliratot fedeztük fel a Klastrom melletti csapon, aminek eleget is tettünk:
A hajnali madarász séta is meglepően jól sikerült, ezt egy csikung meditációs gyakorlattal kötötte össze a párom. 4:30 kor kezdtük a meditációt a romoknál, ahol egyébként egy törésvonal is van, épp az egykori oltárkőnél. Sajnos az idő borús volt, így a tavaly megcsodált napfelkeltét most nem láthattuk, cserébe rengeteg fürjkakas szólt. Azután ébredezni kezdtek a rozsadafrkúak, galambok a kövek között, egy zöldküllő kiáltozott és a sárgarigó is megszólalt. Az ébredő madarakkal további útitársak is érkeztek a madarász sétához: köztük az a kedves hölgy, aki éjjel kettőkor kelt Kaposváron, csak hogy velünk jöhessen.
Kicsit csalok: taliándörögdi hajnal, 2013
Lelkes útitársaink a sétát követően belátogattak hozzánk a Zöld Zugolyba, a benti előadásainkra, foglalkozásainkra is. Később Victor András is tartott egy gyógynövényes sétát, amire már csak mint egyszerű résztvevők mentünk el és mi magunk is sokat tanultunk, valamint további szimpatikus emberekkel ismerkedtünk meg. Például azzal a párral, akik egy különleges, a környéken készített fotósorozatot mutattak nekünk egymással verekedő egerészölyvekről. A két madár nagyon komolyan összeakaszkodott, negyven percen keresztül nem is engedték el egymást, mire rászánták magukat, hogy feladják a harcot és tovaröpüljenek.
Munkában:
Ők is meglepődtek, hogy mennyi tollat, fészket ismernek fel. :)
Szembekötősdi: még jól ismert apró tárgyakat, csigaházat, tobozt is nehéz ám csak tapintással felismerni!
De sok élményt tartogattak számunkra a teremben tartott madaras foglalkozásaink is: egy szabolcsi, roma származású férfi azt mesélte, hogy a kócsagot náluk kopasz galambnak hívták, amiért lazábbak, ritkásabbak a tollai mint más madárnak. A nagyapja még hordta is a kalapja mellett. De egy magunkforma fiatal párral is jót beszélgettünk, akik természetismereti tábort tartanak felnőtteknek és gyerekeknek is, talán egyszer még dolgozunk együtt velük.
közönséges boglárka a dörögdi patakparton
Szombat estétől aztán mi is belevegyünltünk a kapolcsi forgatagba: a Kaláka udvarban meghallgattuk Varró Danit, a József Attila estet, másnap pedig Kaláka családi koncertjét. Bevallom meglepett, hogy Varró Danitól már a negyven éves férfi versét hallgattuk, amikor nemrég (?) még a Harminckét éves lettem én átiratát olvastam tőle, hű de megy az idő! Furcsa volt belegondolni, hogy már én vagyok közelebb a harminchoz, nem ő. De legalább egyértelműen megdőlt egykori irodalomtanárom negatív jóslata, bizony, lehet negyven évesen is "VarróDaninak" lenni. És hála istennek, hogy így van! :) Az új, Misi dackorszakáról, meg a "kistesóról" szóló versek ugyanolyan hitelesek, derűsek és nagyon igaziak, mint a Bögre azúr költeményei. Ezzel együtt furcsa átélni, hogy kamaszkorom laza, vidám sztárjai, Palya Bea és Varró Dani mára pelenkákról, büfiztetésről írnak, énekelnek. :D De nyilvánvalóan nem én vagyok az első akivel ez megtörténik.
szabadnapos én :)
Kaláka pedig bár jócskán nagypapa korú lett, igazán kortalan és felülmúlhatatlan. Hallgattam én ifjabb, feltörekvő, verseket éneklő együtteseket, de egy napon nem lehet említeni velük őket. Valahogy atmoszférájuk van ezeknek a daloknak, talán a sokféle hangszertől is. A családi koncerten pedig volt egy nagyon kedves pillanat, amikor egy gyermekkórust hívtak fel a színpadra, akik Kaláka dalokat énekeltek. Ők a szomszédos Halimbán táboroztak épp, és egy hangfelvételt küldtek el Gryllus Dánielnek, akinek annyira megtetszettek, hogy közösen énekeltek a gyerekekkel a színpadon.
A kapolcsi sátrak között nagy örömünkre megleltük Halimba standját is, ahová gyógynövénytáborba járunk évek óta és persze a standon elhelyezett gyógynövény szárítmányok közül nem fejenként ötöt, de majdnem az összeset sikerült megismerni.
A zenei, irodalmi és temrészettudományos élmények után még gyűjtöttünk egy kis réti füzényt meg apróbojtorjánt, hogy a Völgy velünk maradhasson a télre is, majd hazautaztunk. De már tele vagyunk ötletekkel, hogy milyen programokat lehetne tartani jövőre. Várunk mindenkit szeretettel! Mi pedig köszönjük Darvas Katának és a Zöld Zugoly teljes csapatának, hogy ott lehettünk! :)
