Virágkoszorú és békaszék :)

Így készíts virágkoszorút és békaszéket! :) Kicsit kattogós-recsegős felvételek, mert a fényképezőgépem ezt a minőséget tudja produkálni, de azért megörökítettük. Hátha kedvetek lesz nektek is megtanulni ezeket! :)  amikor a gyerekek öncélúan tépkedik a virágokat, mindig rájuk szólok. de ezekre meg kéne őket tanítani, ezek szerintem ugyanolyan jó játékok, mint a kézjelek, végre nem elektronikus játékszerek.

Jelmezbál nekem :)

Az esetek többségében adott Júlia néni. Nadrágos-bakancsos, zöld ruhás, puritán madarász. Mert ez a mindennapi munkám, praktikus és mert a hátizsákhoz minden más furcsán állna. Egyszer apukám egy barátja azt kérdezte, ugye ez az igazi énem? De neeeeem. Ez is csak egy jelmez, mint a többi. :P

(a kép Százhalombattán készült tavaly, de nagyjából ugyanígy öltözöm madarász ovihoz/sulihoz mindig)

2014. 05. 05. Naplás-tónál tartottam gyerekfoglalkozást, kb ilyen ruhában

Vannak vicces hetek, amikor egy-két nap különbséggel egészen másképp festek, amikor elindulok itthonról. Néha a kedves virágárus, aki már jó ismerősöm, alig ismer rám, amikor beugrom hozzá barkáért, cserépért, mikor mi kell. Ezek a mostani, májusi heteim is ilyenek. 

Jártam például Kiskőrösön mesélni, akkor mint piros ruhás mesemondólány indultam útnak:

(@Margarita moly küldte a fotót)

2014. 05. 08. Kiskőrös, Miért csíp a szúnyog? mesemondó előadás, mint Rigó a meseondó

A Madártani Egyesület családi napján a nyomozós játékban én játszottam Móni nénét, a gyógynövényes banyát

(a kép csücskében seregélytojások láthatók)

2014. 05. 10. Jókai-kert, MME családi nap

Végül @Esmeralda angol kisasszonyos zsúrján mint későviktoriánus hölgy jelentem meg, Olivia King és Hetty néni után szabadon :)

2014. 05. 11. Gyömrő, Teadélután. :) tejes tea, uborkásszendvics, Dowton Abbey zenéje... és még vörösbegyes bögrém is volt, sajnos csészét nem leltem, viszont a Robin Anglia nemzeti madara :)

Nem minden hetem ilyen, de nagyon tudom értékelni, amikor így jönnek össze a dolgok. :) 

Mesemondás itthon és a világ körül

 a Hagyományok Háza népmese konferenciájáról (is) :)

Nagyon szeretek konferenciára, különböző szervezetek közgyűléseire járni. Ez elsőre kissé mazochista dolognak hangzik, mert minek ülne valaki bent a teremben, hosszú előadásokat hallgatva, amikor helyette végre kirándulhatna, vagy olvashatna néhány jó mesét... de legalább ennyire jó olyan emberekkel, kollégákkal találkozni, akiket szeretek, sok érdekes dologról hallani, össze lehet ismerkedni új, hasonló érdeklődésű emberekkel. A népmese konferencia is maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményemet: viszontláttam néhány kedves barátomat (olyat is, akire nem is számítottam, hogy ott lesz) megismertem valakit, aki pszichológus hallgató és a mesét mint terápiás lehetőséget szeretné használni, nem mellesleg pedig tanultam néhány jó, mesélést fejlesztő játékot amit a gyerekekkel majd én is játszhatok és pontosabb képet kaptam más mesélők tevékenységéről. Sőt! Még táncoltam is! :)

játszók :) (forrás: Hagyományok Háza honlapja)

Több kedves ismerősöm előadására ültem be, azért is, hogy halljam őket, még többet tudjak meg arról, mivel is foglalkoznak, meg a puszta viszontlátás öröme miatt is. Kovács Marianna, százhalombattai horvát-magyar könyvtáros mesemondó arról beszélt, hogyan dolgozik a gyerekekkel a könyvtárban olyan eszközökkel, mint a mesetáborok, a biblioterápia, vagy a különböző korosztályoknak, középiskolásoknak és családoknak is tartott mesefoglalkozások. Gregus Laci a Gárembucka mesemondó csapat munkáját mutatta be, Tóth Kriszta pedig a városi mesemondókról, az Ahol a madár se jár... mesekörről beszélt.

Bumberák Maja a nemzetközi storytelling mozgalomról mesélt, erről írnék egy kicsit bővebben is, itt-ott kiegészítve azt, amit Maja mondott. 

Maja először a számomra is nagyon kedves magyarországi, nemzetközi mesemondó fesztivált említette, a Holnemvolt Fesztivált, amit a mesemondó mesterem, Zalka Csenge Virág alapított. Eddig két alkalommal szervezték meg Budapesten, mindkettőn részt vettem személyesen és fantasztikusan intenzív, intellektuális élmény volt. Ha az ember belegondol, hogy egy-egy mesébe belefér egy-egy ember, mesehős élete születésétől a haláláig, akkor ezek a napok szüntelen halállal és újjászületéssel teltek, rengeteg életet élhettünk le és tanulhattunk belőle. 

Zalka Csenge Virág, a Holnemvolt Fesztivál alapítója

Különleges hangulatú volt azért is, hogy megismerhettük azt a számtalan mesemondót, aki a világ minden tájáról érkezett Magyarországra: Csenge norvég, olasz, perui, amerikai mesemondó barátait is elhívta, akiknek rácsodálkozhattunk egyedi stílusára, különbözőségére. A személyes kedvencem a norvég Tone Bolstad FLøde , a közönség egyik vitathatatlan nagy kedvence az amerikai Angela Davis volt. 

Maja előadásában a következő mérföldkő a római storytelling fesztivál volt, amin ő maga is részt vett. A Federation of European Storytelling (barátainak csak FEST), vagyis az európai mesemondó szövetség, aminek a konferenciája volt Rómában. A fesztivál szervezője a Maja által szintén említett Paola Balbi . 

Maja Rómában ismerte meg mégjobban a külföldi mesemondókat és szemléletüket, a stroytelling szó jelentését. Meglepve tapasztalta, a külföldieknek jellemzően nincsen külön szavuk a népmesék mesélésére (például se a franciáknak, se a németeknek nincs ilyen), hanem storytellingnek hívják, ami egyszerűen történetmesélést jelent. Történet pedig bármi lehet, legyen szó népmeséről, műmeséről vagy személyes történetről. A kettő tehát nem szemben áll egymással, hanem egyik a másikának a részhalmaza. Maja ezt külön hangsúlyozta, hogy az itthoni klasszikus értelemben vett mesélés nem is esik olyan messze ettől. 

Például nem olyan régen Magyarországon járt Piret Päär észt mesemondó, aki  Berecz Andrással közösen mesélt, az észt népmesék mellett személyes történeteket is mondott a családjáról, a szüleiről, sőt, még egy viccet is elmesélt, mindez szépen belesimult az előadásba. (És Bereczről is tudjuk, hogy ő se megy a szomszédba modern, de nagyon a helyükön levő poénokért, személyes sztorikért). 

Még néhány mesemondó és érdekes kezdeményezés, amit Maja az előadásban megemlített:

-  Heidi Dahlsveen , a norvég mesemondó, aki talán a következő Holnemvolt vendége lesz

-Katrice Horsley , aki tragikus gyermekkor után lett mesemondóvá

- Jack Lynch , aki szerint a finnek után az íreknek van a 2. legnagyobb gyűjtött folklórja (ez engem személy szerint meglepett, hiszen nagyon érdekelnek a finn mesék, mégis keveset találok belőlük magyarul)

- Maratón de Cuentosnak (mesemaratonnak) hívják, amit Guadalajaraban tartanak: spanyol mesmeondó fesztivált, ahol 4 nap, 4 éjjel mesélés, tánc és zene van. Vagyis a mesemondás a szórakozás elfogadott része. :) Csenge írt róla bővebben itt meg itt .

- említett egy romániai projektet, ahol az öregek és a gyerekek összehozására az öregek meséltek, a gyerekek számítógépes ismereteket tanítottak, Luzsi Margótól idézett, hogy most generációs gettókban élünk, és a mesék ezt segítenek megszüntetni. 

(kép forrása: http://hagyomanyokhaza.hu/ , keresd a piros szoknyás alakot! ;)

Még egy magyar vonatkozású érdekességet megemlítenék, a Körmendy Petra és csapata által rendszeresen szervezett storyslam estéket, amiken bárki kipróbálhatta magát, mint stroyteller. A storyslam olyasmi, mint a slampoetry, csak történetekkel. Általában kocsmában játsszák, jelezve, hogy felnőtteknek szóló, fiatalos műfajról van szó. Adott témában, adott idő alatt mesélhet bárki személyes történetet, vicceset vagy szomorút, érdekeset (stand upolni viszont tilos!), a végén a közönség szavaz, hogy ki volt a legjobb, az viszi el a felajánlott főnyereményt (ez aprópénz, amit egy kalapba dob össze a közönség a műsor elején). Jó hangulatú esték szoktak ebből is kisülni, az India témájún én is voltam, tetszett. Állítólag a Holnemvolttal együtt hamarosan ezek az esték, a Holnemvolt Storyslam Klub is újraéled. ;)

Az előadások után még a frissen szerzett, pszichológus hallgató barátnémmal beálltunk táncolni, végül hosszas, világmegváltós beszélgetésbe bonyolódtunk némi palacsinta felett. 

Tehát konferenciára járni jó! :)