Szlovéniában meséltem
Pont egy évvel ez előtt történt, hogy a lendvai könyvtár egyik munkatársa megkeresett, hogy mesemondót szeretne hívni a 2012-es karácsony környéki rendezvényükre. Petra Bobovec Szabó korábban Budapesten tanult, ahol összeismerkedett a helyi madarászokkal is, ezért esett rám a választása, mint madaras mesemondóra.
Idén végre meg is valósult a dolog, december 3-án Lendvára indultam, hogy 4-én mesélhessek a gyerekeknek.
Utazni mindenképpen jó dolog, főleg, ha az ember sokat vonatozhat. Ráadásul nem csak jó könyvem volt hozzá, mint általában, hanem jó társaságom is, mivel édesanyám úgy döntött, elkísér.
A könyvtár munkatársai nagyon barátságosan fogadtak minket. Miran, aki autóval elénk jöttek Rédicsre, igyekezett megmutatni az autóút során látható nevezetességeket, és a magyar nyelvű rádió műsorát is meghallgattatta velünk. (Első számú tanulság: igen, van olyan, hogy egy férfi kedves legyen, helyes, és még könyvtáros is!)
Amikor célhoz értünk, megmutatták a szállásunkat, meghívtak az aznap esti könyvtári zongorakoncertre, és Petrától még arra vonatkozólag is kaptunk tippet, hogy hol érdemes Lendván vacsorázni. A tipp bejött, a gyros és a vegaburger nagyon finom volt, utólag azt bánom, hogy nem készítettem róluk fotót. Nem az itthon megszokott pitában és hamburger zsömlében árulták, hanem ropogósra sütött, igazi kenyértésztában. Ennél nagyobb gasztronómiai élmény csak a másnapi túrós burek volt.
Az odavalósi emberek is mind nagyon kedvesek voltak velünk, nem csak Miran és Petra, hanem a hotel dolgozói, meg a gyrosos bácsi is.
Sajnos aludni már nem sikerült igazán jól, mert a szállodai szobában eléggé meleg volt, az ablakot meg többszöri próbálkozásra se sikerült kinyitni, ezért az első előadásomon még kissé álmos voltam, de a gyerekek szerencsére mindig hamar felébresztik az embert. Bár a csoportból nem mindenki tudott egyformán jól magyarul, de az esős játékot láthatóan minden gyerek egyformán élvezte, a kézjeleket is sikerült követniük. Kicsit sajnáltam, hogy én nem vagyok kétnyelvű, mint ők, de az óvónők igyekeztek segíteni, ha valami nehezebb feladatnak bizonyult.
Mindkét csoportban voltak kifejezetten lelkes és ügyesen kommunikáló gyerekek is, különösen örültem, hogy a végén épp az egyik ilyen kislányt küldték oda hozzám egy csokor virággal, és még pár szót beszélgethettem vele.
A fellépés után elindultunk anyuval várost nézni. Lendva talán a szülővárosomhoz, Székesfehérvárhoz volt hasonlatos nekem, békés kisváros, szép régi, polgári házakkal a belvárosában. Nagyon élhető helynek tűnt. A körülötte magasodó dombok miatt pedig egy számomra szintén kedves helyhez, Dunaföldvárhoz is hasonlított. Érdekes volt a város kép így, hogy odalent ott volt a megszokott Spar, hotel, Lidl és parkoló, felette pedig a párás dombtetőn a fák között kicsi templom állt, alatta szőlőtőkékkel.
Sajnos a nap végére szakadni kezdett az eső, de ahogy utaztunk hazafelé, hóesésbe ment át, és hamarosan hófehér tájak mellett autóztunk el. Végre itt van a december, közelednek az ünnepek, ezzel a meséléssel pedig igazán ünnepváró hangulatom is lett.
Köszönöm szépen a lehetőséget Petrának és a többi munkatársnak! :)
Köszönöm szépen a lehetőséget Petrának és a többi munkatársnak! :)
Itt meghallgatható a Muravidéki Magyar Rádió riportja a mesélésemről, mellette további fotók is megtekinthetők: KATT ide
További fotóim Lendváról:
Terry Pratchett: Gördülő kövek
A lendvai könyvtár egy gyönyörű villaépületben van, ez is hozzá tartozik
szépséges régi házak a főutcán. (na ez hasonlít nekem Fehérvárhoz)
Ott fent van a templomocska.
ráközelítettem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése