Madarásztábor 2012 - ezúttal az enyém.

Egészen a sajátom. :) Mert hogy Wekerle telepen lehetőséget kaptam a művelődési házban egy madarásztábor tartására idén augusztusban. Kezdetben kicsit aggódtunk, hogy el tud-e indulni, vagyis mi lesz, ha nem indul el, és méginkább mi lesz, ha elindul... De aztán kezdés előtt 1-2 nappal lett 11 gyerkőc, és akkor már nem volt menekülés, se nekik, se nekem. :P 

Az általam ismert vonuláskutató táboroktól nagyban különbözött: nem kutattunk, nem egy tudományos tevékenység mellékes velejárója volt, hogy egyébként vannak ott gyerekek is. Hanem egészen arról szólt, hogy a gyerekek tanuljanak valamit, játszva, társasjátékkal, kézműves foglalkozással, kirándulással, vetélkedővel, rajzolással... A két segítő kolléganőm és én is úgy éreztük a hét leteltével, hogy jól jön most egy hétvége, de nagyon lenne kedvünk folytatni ezt hétfőtől. Kevesebbet aludtam, mint szoktam, a torkom is megfájdult a végére, mégis rengeteg energiát kaptam ebből az egészből. Remélem, a gyerekek is hasonlóan jól érezték magukat. 

Szeretem nagyon ezt a korosztályt, 7-10 éves korúakat. Némelyik lány pedig egészen megdöbbentően motivált volt és tudtak egy csomó mindent, amit nem is tanítottam. Az egyik kislány elmesélte, hogy készült a táborra, madarakat tanult otthon. És többen is úgy színezték a madaras kifestőket, hogy ki kellett nekik nyitnom a madárhatározót, és a megfelelő színűre satírozták a madarakat. 

Én pedig a környezeti nevelőként és mesemondóként szerzett tapasztalataimat is kamatoztatni tudtam, jó volt, hogy most nem csak az egyik, vagy másik tevékenységi kör volt, hanem igényelt kreativitást, pedagógiát, ismeretterjesztést is.

Remélem lesz a dolognak folytatása, akár nyári tábor, akár évközi szakkör formájában.